169619. lajstromszámú szabadalom • Öntözőber

5 169619 6 ez a motor a főkar-egység ezen szakaszát mozgásba hozza. Ehhez hasonlóan a fentiekben már vázolt módon a főkar-egység ezen legkülső szakaszának mozgása fokozatosan működésbe hozta a belső szakaszokhoz tartozó hajtómotorokat is, és ennek következtében a főkar-egység végigvonul az adott területen. Ezen adott rendszer esetében nincs szükség annak meghatározására, hogy a főkar-egység egyes diszkrét helyzeteihez az irányítókerekeket milyen irányba kell beállítani. Ezt ugyanis matematikai úton is meg lehet határozni, ha ismertek a megfelelő szerkezeti egységek hosszai és relatív sebességei. A járulékos karrészek 24Y irányítókerekeinek a főkar-egység egyes diszkrét helyzeteiben (a) felvett irányát a 16 hosszabbítókar legkülső pontjának a 10 bázishoz viszonyított sebességvektora határozza meg. Mivel ezt a sebességvektort a főkar minden diszkrét helyzete esetében kiszámítjuk, és így a kódoló kerekei (amelyek a főkar-egység minden helyzetében különbségi digitális jelet szolgáltatnak) megfelelő helyzetet vesznek fel az irányítókerekek kívánt szabályozásához. A 3. ábrán például feltüntettük a főkar a szöghelyzete és az irányítókerekek 2. ábrán <p-vel jelölt szöghelyzete közötti lehetséges kapcsolatot. A 3. ábrából kitűnik, hogy a főkar-egység mozgásához képest a = 40° és a = 60° helyzetek között az irányító kerék helyzetének szokatlanul hirtelen változására van szükség, bár a 12 főkar-egység külső szakaszának lineáris sebessége nagyon kicsi, például 100 m/óra nagyságrendbe esik. A 22Y irányítottkerekek elfordítása ezért bármely felhasználási esetben pillanatnyinak tekinthető abban az értelemben, hogy az irányított kerekek beállítása a szerelvény lineáris sebességéhez képest nagyon gyorsan következik be. A 4A, 4B, 5. és 6. ábrákon a találmány szerinti rendszer néhány konstrukciós jellemzőjét szemléltetjük. Mivel a főkarszerelvény szerkezete ismertnek tekinthető, a rendszer konstrukciós kialakításának részletes tárgyalására nincs szükség. A főkar-egység 12A, 12B ... 12N szakaszai az ábrán feltüntetett módon olyan csövekből állnak, amelyeken keresztül víz áramlik az egyes szakaszok mentén elhelyezett 40 szórófejek felé (alternatív megoldásként önmagában ismert módon megtámasztott külön vizvezetőcsövek is alkothatják ezeket a szakaszokat). Az egyes 18A, 18B ... 18N tartótornyokra 42A, 42B. . .42N hajtómotorok vannak szerelve és ezek forgatják a főkar-egység 20A, 20B ... 20N kerekeit. Mint már említettük, ezen motorok működtetési módja azonos, kivételt csupán az képez, hogy a 42N hajtómotor működését az a nyomóerő határozza meg, amelyet a 12N szakasz fejt ki a 16 hosszabbítókar forgása következtében. A főkar-egység legkülső 12N szakaszát hajlékony 43 tömlővel csatlakoztathatjuk a járulékos karrész belső 16A szakaszához, és a 43 tömlő lehetővé teszi a 16 járulékos karrész szükséges csuklós mozgását, miközben biztosítja a víznek a járulékos karrész 44 permetező-szórófejei felé történő áramlását. A járulékos karrész 16X szakaszához tartozó 22X tartótornyon 45 lemez helyezkedik el, amelyhez a 12N szakaszból lefelé nyúló 46 csap illeszkedik, és a 45 lemez a 46 csap számára megfelelő vezetést biztosít. Nyilvánvaló, hogy ezen két alkatrész csuklós mozgását számos egyéb megfelelő elrendezéssel is megvalósíthatjuk. A 24B irányítókerekek irányítását az 5. és 6. ábrákon szemléltettük. A 26 irányítómotor a kerekek felett a 22Y tartótornyon helyezkedik el. A 26 motort olyan állandó sebességű villamosmotor alkotja, amelyet a 34 komparátor jelének vételétől függően az 1. ábra kapcsán ismertetett módon be-, illetve kikapcsolunk. A 22Y tartótorony irányított kerekeinek a beállítását 50 csapokkal szabályozzuk, amelyek függőleges 52 összekötőrudakhoz csatlakoznak, és az 52 összekötőrudak azokat az 54 támasztótagokkal forgatják, amelyekre a kerekek vannak erősítve. A kerekek irányítására használt szerkezetek kialakítása ismert, és a vázolt szerkezet a 22Y támasztótorony kerekeit irányító bármely megfelelő berendezéssel helyettesíthető. Ha a találmány szerinti berendezés az ismertetett módon keresztülhalad az öntözendő terület bármely térnegyedén, biztosítani kell, hogy az irányított kerekek kezdetben az egyik irányba mozduljanak úgy, hogy a járulékos karrész kifelé mozdulhasson, majd a kerekeknek a másik irányba kell mozdulniuk, hogy a járulékos karrész visszatérhessen kiindulási helyzetébe. A gyakorlatban ezzel összhangban az irányított kerekeknek bármely térnegyeden való keresztülhaladás során két különböző alkalommal, azaz „odamenetelkor" és „viszajövetelkor" ugyanabba az irányba kell állniuk. Ez a követelmény redundanciát, illetve kétértelműséget okoz, amely rendszerint megkívánná, hogy a komparátor elektronikus áramkörei úgy mérjék a kódolt szöghelyzeti jeleket, hogy képesek legyenek azon irány meghatározására, amelyben a járulékos karrész halad a főkar-egységhez képest. A találmány szerinti rendszer egy további jellemzője szerint ezt a követelményt elkerülhetjük egy forgattyústengelyes irányítószerkezet alkalmazásával, amely olyan forgatható 56 tárcsát tartalmaz, amely az irányítást végző 26 motor hatására csak egyetlen irányban képes forogni. Az 56 tárcsa megfelelő széléhez erősített 58 csatlakozóelemen keresztül az 50 csapokhoz csatlakozik, és az 58 csatlakozóelemek külső vége vízszintes 60 összekötőrudak segítségével csatlakozik az 50 csapokhoz. Ezzel az elrendezéssel (és az irányítómechanizmus megfelelő méretezésével és elhelyezésével) az 56 tárcsa teljes elfordulása azt eredményezi, hogy a 22Y kerék-pár egyirányban 90°-kai elfordul (ami megfelel az 56 tárcsa 180°-os elfordulásának), majd 90°-kal visszafordul kiindulási helyzetébe (amikor az 56 tárcsa 180°-360° között mozog). Következésképpen, mivel az 56 tárcsának diszkrét helyzete van a főkar-egység minden egyes helyzetéhez bármely adott térnegyeden keresztül, már nem jelentkezik a fent említett kétértelműség, noha a teljes irányítóciklus még elérhető. Egy (nem ábrázolt) pótszivattyút csatlakoztathatunk a 16 járulékos karrészhez. A pótszivattyúra azért van szükség, mert a 16 járulékos karrész a talajhoz képest nagyobb sebességgel mozog, mint a 12 főkar-egység. Az egyenletes öntözés biztosítása érdekében célszerű a járulékos karrészen levő szórófejek részére több vizet biztosítani. A pótszivaty-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3