169596. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kálium-, rubídium-, cézium-,ezüst- és tallium-ionok, valamint az ammónium-ion meghatározására

5 169596 6 A találmány szerinti eljárással végzett meghatározást 0,4 V-nál nagyobb normál redoxpotenciálú redoxirend­szerek zavarják, ezért ezeket el kell távolítani a vizsgálan­dó oldatból, A kalignoszt vagy a lítium-tetrafenil-borát savas bomlásából eredő zavaró hatás teljesen kiküszö­bölhető, ha két párhuzamos titrálásból az egyiket egy gyors kvázititrálással határozzuk meg, majd a másik párhuzamos titrálásnál az előbb fogyott mérőoldat csaknem teljes mennyiségét egyszerre — a büretta csap­jának elzárása nélkül adjuk a titrálandó oldathoz, illetve ezt követően az utolsó néhány tized ml-nyi mérőoldatot adjuk cseppenként az átcsapási szín eléréséig. A találmány szerinti eljárással meghatározható ionok meghatározása közül elsősorban a kálium(I)- és ammó­niumionok koncentrációjának megállapítása jelentős ipari szempontból. A káliumionok meghatározhatók a találmány szerinti eljárással még abban az esetben is, ha a meghatározandó oldatban sok a nátrium-, klór- és szulfátion. Ha például lecsapószerként kalignosztot al­kalmazunk, akkor a lecsapószerrel képzett vegyületet, vagyis a kálium-kalignosztot nem szükséges kiszűrni a csapadékos oldatból, mert a lecsapószerhez koaguláló­szerként adagolt nátrium-klorid megakadályozza a csa­padék visszaoldódását a titrálás során. A talliumionok meghatározásánál azonban — mint említettük — nem használhatunk nátrium-kloridot koagulálószerként. Ugyanakkor viszont a tallium-kalignoszt oldékonysága a legkisebb a találmány szerinti eljárással meghatároz­ható fémionok megfelelő kalignosztcsapadékainak ol­dékonysága között, ezért nátrium-klorid alkalmazása nélkül is nagy meghatározási pontosság érhető el. A ta­lálmány szerinti eljárással végzett ammónium-meghatá­rozás előnye a desztillációs módszerekkel szemben az, hogy olyan esetben is, amikor a vizsgálandó folyadék­minta (például mélységi rétegvíz) illékony szerves bázi­sokat tartalmaz, akkor is pontos eredmények érhetők el. A találmány szerinti eljárás értelmében meghatároz­ható ezüstionok mérésénél a lecsapószer — mint emlí­tettük — szintén nem tartalmazhat nátrium-kloridot. Célszerűen az ezüst lecsapását semleges vagy enyhén lúgos közegben végezzük. Az ezüst-kalignoszt valószí­nűleg a kalignoszt redukáló hatása miatt lassan bomlik, • ezért az ezüst meghatározását lehetőleg gyorsan végez­zük. A találmány szerinti eljárás legfontosabb előnye gyor­saságán és megbízhatóságán kívül a pontossága. Például az elérhető legnagyobb pontosság kálium- és ammóni­umionok esetében 0,1 mg/ml. A találmány szerinti eljárás egyik igen előnyös alkal­mazási területe az olajiparban a mélységi rétegvizek ká­lium- és ammóniumtartalmának meghatározása. E két ion a mélységi rétegvizek jellemző paramétere. Felszíni és felszínközeli vizekben a kálium- és ammó­niumionok csekély mennyiségben fordulnak elő, így a találmány szerinti eljárással a felszíni vizek kálium- és ammóniumiontartalma nem, vagy csak alig mérhető. Az eddig ismert adatok alapján megállapítható, hogy a kálium koncentrációja a nátrium-klorid koncentráció­jához hasonlóan nő a földtani korral, de nem csak ettől függ. A szilárd — folyadék fázis mentén létrejövő oldó­dási egyensúlyok — réteg—rétegvíz egyensúlyok — be­folyásolják a kálium koncentrációjának nagyságát. Egyazon földtani kor esetében a kálium(l)-ion nagy koncentrációja agyag, agyagmárga, márga, aleurit stb., míg a kálium(I)-ion alacsonyabb koncentrációja vastag, homogén homokkőréteg, mészkő, dolomit, breccsia, konglomerátum rétegekkel való oldódási kapcsolatra utal. Az ammóniumion szerves eredete miatt az anya­kőzet és a migráció kutatásánál adhat segítséget. Mért adatok alapján a különböző korú rétegvizek K+ +NH^ tartalmára a következő tájékoztató táblá­zatot adjuk meg. K+ + NH| mg/liter Földtani kor 0—60 Felsőpannon (Fp) 30—200 Alsópannon (Ap) 100—400 Miocén 150 Miocénnél idősebb (A K+ + NH^" káliumekvivalensben van kifejezve.) Ennek megfelelően a lecsapószer térfogatát és a lecsa­pószerben a nátrium-tetrafenil-borát koncentrációját úgy kell megválasztani, hogy a mérési tartományba beleessen ezen rétegvizek K+ +NH^" tartalma. Figye­lembe kell venni ugyanakkor a kálium- és az ammónium­kalignoszt oldhatósági szorzatát, valamint azt, hogy a lecsapószer nátrium-tetrafenil-borát vagy lítium-tetra­fenil-borát tartalma mindig megfelelő feleslegben legyen. Ezek a tényezők viszont megszabják a mérőoldat cérium­tartalmát is, abban az esetben, ha mérőoldatként a cérium(III)-cérium(lV) rendszert alkalmazzuk; A réteg­vizek K+ + NH^" tartalmának meghatározása segítséget nyújthat a rétegtartalom-állandósulás, cementdugó­zárásvizsgálat és egyéb terepi problémák megoldásához. A fentiekben csak egy konkrét alkalmazási területét ismertettük a találmány szerinti eljárásnak, de szakem­ber számára nyilvánvaló, milyen jelentőséggel bír a ko­rábbiakban említett ionok gyors, titrimetriás vizsgálata az ipar, a bányászat, a mezőgazdaság vagy az egészség­ügy bármely területén. A találmányt közelebbről az alábbi példákkal kíván­juk megvilágítani. Az alábbiakban először az eljárásban alkalmazható törzsoldatok egy részének receptúraszerű előállítását ismertetjük. A. Lecsapószer (0,02 N nátrium-tetrafenil-borát) 18 g nátrium-tetrafenil-borátot táramérlegen lemérünk és 3500 ml desztillált vízben feloldunk. Ezután 60 g a. lt. (pro anal.) minőségű nátrium-kloridot 1000 ml vízben oldunk és 5000 ml-es mérőtombikba töltjük. (Ha ezüstöt vagy talliumot határozunk meg, akkor nem adunk nát­rium-kloridot.) A mérőlombikba beletöltjük a nátrium­-tetrafenil-borát oldatot, és még 100 ml 0,5 v%-osnátrium­-hidroxid-oldatot. Az 5000 ml-es mérőlombikot jelig töltjük desztillált vízzel, majd alaposan összerázzuk. 4—5 óra állás után finom szűrőpapíron víztisztára szűr­jük a mérőlombik tartalmát. A/I Lecsapószer oldat (0,02 Nátrium-tetrafenil­-borát) 18 g nátrium-tetrafenil-borátot (a. lt. minőségű) tára­mérlegen lemérünk és 3500 ml desztillált vízben felol­dunk. Hozzáadunk még 100 ml 0,5 vegyes%-os nátrium­-oldatot és mérőlombikban 5000 ml-re jelig töltjük desz­tillált vízzel. 4—5 óra állás után finom szűrőpapíron keresztül megszűrjük az oldatot. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom