169592. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lipofilanyagok keményítőhöz vagy keményítő-sdzármazékokhoz vagy keményítőt vagy keményítő-származékot tartalmazó anyagokhoz való kapcsolásához

5 169592 6 Ha a (2) és (3) komponens egymással keveredik, akkor ezeket előnyösen előzetesen elkeverjük pl. akként, hogy összeolvasztjuk őket vagy a kompo­nenseket folyékony állapotban az (1) komponens szuszpenziójához adjuk. Abból a célból, hogy a (2) és (3) komponenseknek az (1) komponenssel való kötődése minél gyorsabban végbemenjen, az (1) komponens szuszpenzióját a (2) és (3) komponens hozzáadása után bizonyos ideig megemelt hőmér­sékleten tartjuk az (1) komponensként alkalmazott vagy ilyent tartalmazó keményítő vagy keményítő­származék gélesedési hőmérséklete alatt. A meg­emelt hőmérsékleten a keményítő vagy keményítő­származék gyengén duzzad és könnyebben hozzáfér­hető az abszorbeálandó anyagok szempontjából. Ál­talában 10-20 C° közötti hőmérsékleten kb. 1 órán belüli hőntartás a keményítő vagy keményítőszárma­zék gélesedési hőmérséklete alatt elegendő az ab­szorbeátum képzéséhez. Az így kapott szuszpenziónak száraztermékké történő feldolgozása többféle úton történhet. Elő­ször is a szilárdanyagot a szuszpenzióból kiszűrjük és szárítjuk. Ezenkívül a szuszpenziót porlasztószá­rítóval is megszáríthatjuk. Lehetséges olyan eljárás­mód is, hogy a szuszpenziót olyan mennyiségű (1) komponenssel elkeverjük, hogy még nedves, por­szerű és látszólag száraz készítményhez jussunk, amely az (1) komponens és az (1), (2) és (3) kom­ponensek abszorbeátumából áll. Abból a célból, hogy a végtermékben a (2) és (3) komponensekből kívánt mennyiség legyen jelen, a fenti eljárásválto­zat szerint eljárva az szükséges, hogy a (2) és (3) komponensek nagyobb arányban legyenek az (1) komponenshez képest jelen az abszorbeátum szusz­penziójának készítése közben. Az (1) komponens vizes szuszpenziójának előál­lítása céljából lehetséges az is, hogy ehhez hozzáad­juk a (2) és (3) komponenseket, és a szuszpenziót a készítményben levő keményítő vagy keményítőszár­mazék gélesedési hőmérséklete fölé melegítjük, majd a szuszpenziót ezzel egyidejűleg megszárítjuk. A szárítást rendszerint fűtött forgódobban végez­zük. A forgódobban történő szárítás következtében a keményítő vagy keményítőszármazék molekulái rövid ideig forrpont hőmérsékleten vízben vannak diszpergálva és így a három komponens komplexe képezhető. Az így kapott termék hideg vízben duz­zad vagy feloldódik. Lehetséges a (2) és (3) kom­ponensek keverékét előkészíteni és tárolni az (1) komponenssel történő elkeverés előtt a találmány szerinti eljárással az abszorbeátum vagy komplex előállítása céljából. A (2) és (3) komponensek ke­verékének előállítása - amely hatékonyan megtör­ténhet a két komponens összeolvasztásával is - szin­tén a találmány oltalmi körébe tartozik, hasonló­képpen a (2) és (3) komponensek vizes emulzióinak elkészítéséhez. Az (1) komponenst vagy ennek egy részét képe­ző keményítő vagy a keményítőkomponens tetszés szerinti eredetű lehet feltételezve azt, hogy a fen­tebb elmondottak értelmében legalább részben ami­lózból áll. Az (1^ komponenst képező keményítő­származék, illetve ilyen keményítőszármazék egyik komopnense szintén amilózból kell hogy származ­zon vagy amilózt kell tartalmaznia. Megfelelő keményítők közé tartoznak a kukori­ca-, burgonya-, tápióka-, rizs-, búza-, cirok-, szágó­keményítő és más természetes eredetű keményítők. A megfelelő keményítőszármazékokra pl. oldósze-5 rek, savak vagy enzimek behatása alatt részben le­bontott vagy forrásponton nem besűrűsödő kemé­nyítőket említünk, továbbá dextrineket, amennyiben jóddal nem adnak ibolya-reakciót, továbbá a ter- / mészetes keményítők észter és éter-származékait és 10 a felsorolt keményítőszármazékokat. Előgélesített keményítőszármazékok is megfelelnek, amelyeket egy keményítőnek vagy keményítőszármazéknak vízben való szuszpendálása útján állítunk elő, a szuszpenziót melegítjük és szárítjuk pl. fűthető for-15 gódobban. Az ilyen előgélesített keményítőszárma­zékok természetesen száraz állapotban keverendők a (2) és (3) komponensekkel, mivel a vízben való el­keverésre nem érzékenyek az (1) komponensek víz­ben való duzzadása következtében. A komplexet ez-20 után melegítés közben képezzük vízzel való leke­verés után a gélesedési hőmérséklet alatti hőmérsék­leten. Az (1) komponerisként felhasználható és ta­lálmány szerint alkalmazható keményítőtartalmú anyagokra a gabonalisztet, mint a kukorica-, búza-25 és rizslisztet, burgonyaport (őrölt szárított burgo­nya) borsó- és bablisztet, szójabablisztet és a lucer­nalisztet soroljuk fel. Ezeket az anyagokat olyan ke­zelésnek vethetjük alá, amelynek eredményeképpen a bennük levő keményítő keményítőszármazékká 30 alakul át. Nagy hidrofób csoportot tartalmazó poláros anyagként, amely a találmány szerinti eljárásban (2) komponensként alkalmazható elsősorban alifás zsír­savak és többértékü alifás alkoholok parciális ész-35 tereit említjük. A parciális észterek alapjait képező zsírsavak a molekulában előnyösen 6-18 szénato­mot tartalmaznak. A 6 szénatomnál rövidebb szén­láncú zsírsavak észterei nem eléggé hatékonyak, míg a több mint 18 szénatomot tartalmazó zsírsavak ész-40 terei műszaki szempontból nem jönnek számításba. A parciális észterek közül a mirisztinsav parciális észterei adják a legstabilabb komplexet. A parciális észterek képzésére alkalmas többértékű alkoholokra példaként a következőket soroljuk fel: etilénglikol, 45 glicerin, tetritolok, mint a pentaeritrit, pentitolok, hexitolok, mint a mannit és a szorbit, végül a szor­bitán. A parciális észterek leszármaztathatok a fel­sorolt legalább két alkoholos funkciós csoportot tar­talmazó többértékű alkoholok poliétereiből is. A po-50 Héterekre példaként a következőket említjük: dieti­lénglikol, trietilénglikol, az etilénglikol hosszabb szénláncú éterei, diglicerin, triglicerin és a glicerin hosszabb szénláncú éterei, végül a különböző több­értékű alkoholokból leszármaztatható poliéterek. 55 Figyelembe vehetők a hosszabb szénláncú zsírsa­vak polioxietilén-észterei, ugyanúgy, mint a hosz­szabb szénláncú zsírsavak nátriumsói. A glicerin­monosztearát (GMS) igen megfelelő és könnyen hozzáférhető parciális észter. Felhasználhatók pél-60 dául a GMS és a nátrium-sztearát keverékei is. Je­lentősebb mennyiségben glicerin-monosztearátot tar­talmazó technikai minőségű észter-keverékek szin­tén igen hasznosak. A (2) komponensként az előbb elmondottakon kí-65 vül figyelembe vehetők a foszfatidok, főként a le-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom