169509. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-piperazino-5-oxo 8-etil- 5,8-dihidro-pirido- [2,3-d] pirimidin-6 karbonsavak előállítására

3 169509 4 ha metanol, etanol vagy más kevés szénatomos alkohol katalitikus mennyiségét adjuk a reakció­keverékhez. Alkalmas oldószerként aromás szén­hidrogének, például benzol, toluol, vagy éterek, például dioxán, tetrahidrofurán, 1,2-dimetoxi-eta- 5 nol, dietilén-glikol-dimetiléter használhatók. Az al­kalmazott hőmérsékletnek nincsenek határozott határai, de rendszerint 60 és 180C° közötti hő­mérséklet előnyös. A kapott III általános képletű vegyületet egy 10 szokásos dehidrogénezőszerrel, például 2,3-diklór­-5,6-diciano-l ,4-benzokinonnal, tetraklór-1,4-benzo­kinonnal (klóranil), tetracianometilénnel, pallá­dium-szénnel, N-bróm-szukcinimiddel, mangán­dioxiddal vagy szeléndioxiddal a használt oldószer 15 forráspontjához közeli hőmérsékleten rövid ideig melegítjük. A III általános képletű vegyületet egy említett oldószerben dehidrogénezőszer nélkül is melegíthetjük, vagy a III általános képletű vegyü­letet közvetlenül az olvadáspontja fölötti hőmér- 20 sékleten melegítjük, és úgy alakítjuk át egy II általános képletű vegyületté. Előnyösen iners oldó­szert, például aromás szénhidrogént, mint amilyen a benzol, toluol vagy xilol, étert, mini amilyen a dioxán, vagy alkoholt, mint amilyen a metanol 25 vagy etanol, használunk, mely hőmérséklete 60-260 C° lehet. A II általános képletű vegyületek egy V álta­lános képletű vegyület intramolekuláris ciklizáció­jával is előállíthatók. 30 Ezt a reakciót úgy hajtjuk végre, hogy az V általános képletű vegyületet magában vagy egy ma­gas forráspontú oldószerben, például difeniléterben, o-diklór-benzolban, difenilénoxidban, dibutilftalát­ban vagy ezek keverékében melegítjük. Az alkalmas 35 reakcióhőmérséklet 140 és 260 C° között van. A ciklizációt szokásos ciklizálószerek, például polifoszforsav, polifoszforsav-alkilészterek, tömény kénsav vagy foszforpentoxid jelenlétében is végre­hajthatjuk. Ha ciklizálószerként polifoszforsavat, 4 0 polifoszforsav-alkilésztert vagy foszforpentoxidot használunk, akkor a reakciót általában oldószerben, például benzolban, dioxánban vagy dimetilforma­midban hajtjuk végre. Ha tömény kénsavat hasz­nálunk, akkor a reakciót általában ecetsavanhid- 45 ridben vagy ecetsavban végezzük. A ciklizálószert annak tulajdonságaitól függően természetesen oldó­szerként is használhatjuk. Ha ciklizálószert alkal­mazunk, akkor a reakciót viszonylag alacsony hő­mérsékleten hajtjuk végre. 50 A II általános képletű vegyületek előállíthatók továbbá a VI és VII általános képletű vegyületek­ből is. Ezt a reakciót úgy hajtjuk végre, hogy a VI és VII általános képletű vegyületeket atmoszférikus nyomáson és oldószerben melegítjük. 55 Ha kiindulási anyagként olyan VII általános képletű vegyületet használunk, amelynek képleté­ben X halogénatomot jelent, akkor előnyös dehid­rohalogénezőszerként egy bázis, például nátrium­hidrogénkarbonát, nátriumkarbonát, káliumkarbonát 60 vagy trietilamin jelenlétében reagáltatni. A VI és VII általános képletű vegyületeket álatlában sztöch­iometrikus mennyiségben alkalmazzuk. De a VI általános képletű vegyületet feleslegben is használ­hatjuk, hogy dehidrohalogénezőszerként is szolgál- 65 jon. A VI általános képletű vegyület hidrátként vagy savaddíciós só, például hidroklorid alakjában alkalmazható. Az előnyös reakcióhőmérséklet 60 és 120 C° között van. A reakcióban használt oldószert az alkalmazott anyagok tulajdonságaitól függően kell kiválasztani. Oldószerként alkalmasak például alkoholok, mint az etanol, propanol, aromás szénhidrogének, mint a benzol, toluol, halogénalkánok, például diklóretán, kloroform, éterek, például tetrahidrofurán, dioxán, dietiléter, továbbá acetonitril, dimetilszulfoxid, di­metilformamid és víz. Ezek egymagukban vagy elegyként használhatók. Az V általános képletű kiindulási anyagok az 1 129 358 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás szerint a megfelelő 2-(l-piperazinil)-4-(etil-amino)­-pirimidinek alkoxi-metilén-malonsav-észterrel vagy alkoximetilén-acetecetsav-észterrel vagy alkoximeti­lén-cianoecetsav-észterrel való reagáltatásával állít­hatók elő. Ä II általános képlet keretébe tartozó II* álta­lános képletű vegyületeket - ebben a képletben R2 cianocsoportot vagy kevés szénatomos alkoxikar­bonilcsoportot jelent- az I általános képletű ve­gyület kialakítására a szokásos módon hidrolizáljuk. A reakciót úgy hajtjuk végre, hogy a II' általános képletű vegyületet ásványi savval melegítjük, és a reakcióterméket vízbe öntjük, vagy a vegyületet 70-120 C°-on melegítjük, vagy a II' általános kép­letű vegyületet oldószerben, például vízben vagy vizet tartalmazó, magas forráspontú éterben, pél­dául dioxánban, 1,2-dimetoxi-metánban, vagy víz­tartalmú alkoholban, például etanolban, propanol­ban vagy etilénglikolban, szerves sav vagy ásványi sav jelenlétében melegítjük. Ezt a reakciót úgy is yégezhetjük, hogy a II' általános képletű vegyületet vízzel vagy víztartalmú alkohollal együtt egy bázis jelenlétében melegítjük. Azok a II' általános képletű vegyületek, ame­lyek képletében Rá kevés szénatomos alkoxikar­bonilcsoportot jelent, enyhébb körülmények között hidrolizálhatók, mint azok, amelyek képletében R2 cianocsoportot képvisel. A savak szervetlen savak, például sósav, hidro­génbromid, hidrogénjodid, kénsav vagy foszforsav, és szervetlen savak, például ecetsav, oxálsav vagy toluolszulfonsav lehetnek. Bázisként alkálifémhidroxidot, például nátrium­hidroxidot vagy báriumhidroxidot, alkálifémkarbo­nátokat, például nátriumkarbonátot vagy kálium­karbonátot, és nátriumacetátot használhatunk. Azokban a vegyületekben, amelyek képletében R{ acilcsoportot jelent, az acilcsoport a fenti reak­cióban hidrolizálódik, és hidrogénatommal cseré­lődik ki. A II általános képletű vegyületek keretébe tar­tozó II" általános képletű vegyületeket - ebben a képletben R'2' kevés szénatomos alkanoilcsoportot jelent — ismert módon I általános képletű vegyüle­tekké oxidálhatjuk. Ezt a reakciót úgy hajtjuk végre, hogy a II" általános képletű vegyületet oldószerben oldva vagy szuszpendálva oxidálószerrel reagáltatjuk. Ebben a reakcióban oxidálószerként használ­hatók a permanganátok, például káliumpermanga-

Next

/
Oldalképek
Tartalom