169479. lajstromszámú szabadalom • Diklórtiazolil-karbamidokat tartalmazó herbicidek és eljárás a hatóanyagok előállítására
5 169479 6 dimetilkarbamidsavklorid, dimetilkarbamidsavbromid, N-metil-N-etil-karbamidsavklorid N-metil-N-propil-karbamidsavklorid, N-metil-N-izopropil-karbamidsavklorid, N-metil-N-butil-karbamidsavklorid, N-metil-N-izobutil-karbamidsavklorid, N-metil-N-terc-butil-karbamidsavklorid, N-metil-N-allil-karbamidsavklorid. A karbamidsavhalogenidek az irodalomból ismertek. A b) eljárásváltozat szerinti, II általános képletű 2-alkilamino-4,5-diklórtiazoIok és IV általános képletű karbamidsavhalogenidek közötti reakciót előnyösen valamely hígítószer jelenlétében végezzük. Ilyen hígítószerként közömbös szerves oldószereket használhatunk, például az a) eljárásváltozat ismertetésekor felsorolt oldószereket. Savmegkötőszerként az összes szokásos savmegkötőszer szóba jön, például a 2,4,5-triklórtiazol és metilamin, illetve etilamin közötti reakció esetére megnevezett bázisok. A reakcióhőmérsékletet széles határokon belül változtathatjuk. A karbamidsavhalogenidek viszonylag kis reakcióképessége miatt a reakciót általában megnövelt hőmérsékleten kell megvalósítani, általában o 30C° és 130 C° közötti, előnyösen 40 C° és 120C közötti hőmérsékleten. A találmány szerinti b) eljárásváltozat megvalósításakor a reakciókomponenseket előnyösen sztöchiometrikus arányokban adagoljuk és a savmegkötőszert legalább ekvimoláris mennyiségben. Különösen előnyös, ha a reakciót nagyobb feleslegben adagolt tercier amin, így például piridin vagy trietilamin jelenlétében végezzük, amely oldószerként és savmegkötőszerként szolgál. A reakciótermékeket a szokásos módon dolgozzuk fel és különítjük el, például az a) eljárásváltozat esetére megadott módokon. A kiindulási anyagként alkalmazott 2-(N-alkilamino-N-klórkarbonil)-4,5-diklórtiazolokat az V általános képlet egyértelműen meghatározza. Az V általános képletű vegyületeket eddig még nem írták le. Könnyen előállíthatók azonban a fentiekben leírt II általános képletű 2-alkilamino-4,5-diklórtiazolokból foszgénnel végzett reakcióval a csatolt rajz szerinti D) reakcióegyenlet értelmében. Ezt a reakciót előnyösen valamely hígítószer jelenlétében valósítjuk meg. Hígítószerként közömbös szerves oldószerek alkalmasak, például szénhidrogének, halogénezett szénhidrogének és éterek, így a fentiekben felsorolt ilyen oldószerek. A reakciót előnyösen 0 C és 120 C közötti, különösen 20 C° és 100 C közötti hőmérséklettartományban végezzük. Eljárhatunk úgy, hogy megfelelő oldószerrel foszgén-oldatot készítünk és a 2-alkilamino-4,5-diklórtiazolt részletekben hozzáadjuk vagy a 2-alkilamino-4,5-diklórtiazol alkalmas oldószerrel készített szuszpenziójába vagy oldatába fokozatosan emelkedő hőmérsékleten foszgént vezetünk. Egy másik eljárásmód abban áll, hogy a 2-alkilamino-4,5-diklórtiazol alkalmas oldószerrel készített szuszpenziójába vagy oldatába száraz sósavgázt vezetünk, így először annak hidrokloridját állítjuk elő, majd ezt reagáltatjuk foszgénnel. A reakció teljessé tétele céljából általában szükség van ana, hogy a foszgént a sztöchiometrikus mennyiségen túl bizonyos feleslegben adagoljuk, ez azonban körfolyamatban visszanyerhető. Általában nincs szükség savmegkötőszerre, azonban a reakciót megvalósíthatjuk savmegkötőszer, például valamely tercier amin jelenlétében is, ekkor azonban ügyelni 0 kell arra, hogy megnövelt hőmérsékleten a tercier aminők karbamidsavkloridok keletkezése közben szintén reagálhatnak a foszgénnel. A c) eljárásváltozatban alkalmazható aminokat a VI általános képlet egyértelműen jellemzi. Példa-, képpen megnevezzük az alábbiakat: metilamin, etilamin, propilamin, izopropilamin, butilamin, izobutilamin, terc-butilamin, allilamin, dimetilamin, N-metil-N-etilamin, N-metil-N-propilamin, N-metil-N-izopropilamin, N-metil-N-butilamin, N-metil-N-,0 -allilamin, N-metil-N-propin-(2)-il-amin, N-metil-N-butin-(2)-il-amin. A VI általános képletű aminők ismertek. A c) eljárásváltozat szerinti, V általános képletű 2-(N-alküammo-N-klórkarbonil)-4,5-diklórtiazolok és lt VI általános képletű aminők közötti reakciót előnyösen valamely hígítószer jelenlétében végezzük. Ilyen hígítószerként közömbös szerves oldószerek jönnek szóba, például alifás és aromás szénhidrogének, halogénezett szénhidrogének, nyílt szénláncú és ciklusos ketonok és éterek karbonsavamidok és szulfoxidok, amelyeket a fentiekben már megneveztünk. Víz és alkoholok jelenléte sem zavarja a reakciót, így például a fentiekben megnevezett oldós szerek és víz elegyeiben is dolgozhatunk. A reakcióhőmérsékletet széles határokon belül változtathatjuk, általában -10 C° és + 120C° közötti, előnyösen 0 C és 50 C közötti hőmérsékleten végezzük a reakciót. 0 A reakció során szabaddá váló sósav megkötésére valamely bázis egy egyenértékére van szükség, így vagy az amin kétszeres sztöchiometrikus mennyiségét adagoljuk be a karbonilamino-vegyületre vonatkoztatva vagy valamely egyéb bázis egy 5 egyenértékét használjuk egy egyenérték amin helyett. Bázisként például alkáli- és alkáliföldfémhidroxidokat vagy -karbonátokat vagy pedig tercier aminokat, így például nátriumhidroxidot vagy -karbonátot, trietilamint vagy piridint alkalmazhatunk. 0 A reakcióelegyet úgy dolgozzuk fel, hogy a terméket vízzel lecsapjuk vagy az oldószer ledesztillálása után vízzel való mosással szabadítjuk meg a sóktól. A találmány szerinti új hatóanyagok példáiként s különösen megnevezzük az alábbiakat: N<4,5-diklór-2-tiazolü)-N,N'-dimetü-karbamid, N-(4,5-diklór-2-tiazolil)-N-metil-N'« -etil-karbamid, N-(4,5-dMór-2-tiazolil)-N-metil-N'-propil-karbamid, N{4,5-diklór-2-tiazolil)-N-metil-N'-izopropil-karbamid, 5 N-(4,5-diklór-2-tiazolil)-N-metil-N'-butil-karbamid, 3
