169466. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új hidroaromás vegyületek előállítására

169466 9 10 bázikus szerekkel, például szerves aminokkal vagy fémsókkal bázisokkal alkotott sóikká alakíthatjuk át. Fémsókként mindenekelőtt az alkálifémsók vagy alkáliföldfémsók, például nátrium-, kálium-, magnézium- vagy kalciumsók jönnek számításba. A sókból a szabad savak a szokásos módon, például savas szerekkel történő reagáltatással felszabadítha­tók. Ezek és más sók az új vegyületek tisztítására is szolgálnak, például a szabad vegyületeket sóikká alakítjuk át, ezeket elkülönítjük, majd ismét a szabad vegyületekké alakítjuk át. Az új vegyületek szabad alakja és sóalakja közötti szoros összefüggés következtében az előzőekben és az ez után következőkben az új vegyületek elnevezés alatt esz­es célszerűen adott esetben a megfelelő sók is értendők. A találmány tárgyát képezik azok az eljárási változatok is, melyek során a reakció egy tetszőle­ges lépésében közbenső termékként képződött vegyületből indulunk ki, és a hiányzó eljárási lépéseket hajtjuk végre, vagy egy kiindulási anyagot valamely sója és/vagy racemátja, illetve antipódja alakjában használjuk, vagy főként a reakciókörül­mények során képztink. így például a III általános képletű vegyületek oxidációjánál olyan megfelelő kiindulási anyagot is alkalmazhatunk, melyben Rj" és R2" közül az egyik egy adott esetben rövidszénláncú alkilcso­porttal vagy hálogénatommal szubsztituált benzil­csoport vagy tienilmetilcsoport, és a másik adott esetben a megadott módon észterezétt vagy étere­zett hidroxilcsoport. Eközben közbenső termékként a megfelelő hidroximetilcsoport képződik, melyet azután a találmány szerint tovább oxidálunk. Az új vegyületek a kiindulási anyagok és az alkalmazott eljárás megválasztása szerint egy vagy több lehetséges sztereoizomerként, például az R{ és R2 szubsztituensek helyzetétől függően helyzeti izomerekként, vagy azok elegyeként és az aszim­metrikus szénatomok számától függően tiszta opti­kai izomerekként, például optikai antipódokként, vagy izomer elegyekként, például racemát, diaszte­reomer elegy vagy reacemátelegy formában képződ­hetnek. A keletkezett sztereoizomer elegyeket, például a diasztereomer elegyeket, vagy a helyzeti izomerek elegyét és/vagy a racemátelegyeket az alkotórészek fizikai-kémiai tulajdonságainak különbözősége alap­ján az önmagában ismert módon a tiszta izomerek­re, például a helyzeti izomerekre vagy diasztereo­merekre vagy race mátokra választhatjuk szét, pél­dául kromatografálással és/vagy frakcionált kristá­lyosítással. A keletkezett racemátokat az önmagukban is­mert módszerek szerint az optikai antipódokra bonthatjuk például egy optikailag aktív oldószerből történő átkristályosítással, mikroorganizmusok segít­ségével, vagy egy végterméket egy a racemáttal sót képező optikailag aktív savval, illetve bázissal reagáltatjuk, és az így képződő • sókat például különböző oldhatóságuk alapján a diasztereomerek­re választhatjuk szét, melyekből az antipódok egy megfelelő szerrel felszabadíthatók. Különösen hasz­nálatos optikailag aktív savak például a borkősav D- és L-alakja, a di-o-toluilborkősav, az almasav, mandulasav, a kámforszulfonsav vagy a kinasav. Előnyösen a két antipód közül a hatásosabbat izoláljuk. 5 Különösen használatos optikailag aktív bázisok például a brucin, sztrichnin, morfin, mentilamin vagy az a-feniletilamin, vagy ezek kvaterner ara­móniumbázisai. Előnyösen a két antipód közül a hatásosabbat, illetve kevésbé toxikus antipódot 10 izoláljuk. Célszerűen a találmány szerinti reakciók végre­hajtásánál olyan kiindulási anyagokat alkalmazunk, melyek a bevezetőben különösen előnyösnek emlí­tett végtermék-csoportokhoz és a különösen speci-15 álisnak leírt és kiemelt végtermékekhez vezetnek. A kiindulási anyagok ismertek, vagy abban az esetben, ha újak, az önmagukban ismert módszerek szerint előállíthatók. 20 így például egy II, illetve IIa általános képletű kiindul'ási anyagot úgy állíthatunk elő, hogy egy VII általános képletű vegyületben -ahol Rí', R2', R3 , R 4 , n és m a fent megadott jelentésű - az oxocsoportot redukáljuk. Az oxocsoport reduk-25 cióját például Wolff-Kishner szerint végezzük, a kiindulási anyagot hidrazonná vagy szemikarbazon­ná alakítjuk, és egy alkálifémalkoholáttal reagáltat­juk, például nátriumetiláttal, előnyösen nyomás alatt és/vagy emelt hőmérsékleten. A reakciót 30 végezhetjük Huang-Minlon szerint is, hidrazinnal és egy alkálifémhidroxiddal melegítve egy magas forrpontú oldószerben, például dietilénglikolban vagy dietilénglikolmonometiléterben. A redukciót végezhetjük naszcensz vagy katalitikusan aktivált 35 hidrogénnel például egy fémmel, például cinkkel vagy vassal és egy savval, például sósavval vagy ecetsavval, vagy elemi hidrogénnel, egy hidrogénező katalizátor, például palládium-szén katalizátor jelen­létében, és kívánt esetben emelt nyomáson és/vagy 40 emelt hőmérsékleten is. Az olyan VII általános képletű vegyületeket, melyekben n = 0, m = 1 és R3 jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport, úgy állít­hatjuk elő, hogy 3-R1 '-4-R 2 '-benzaldehidet, illetve egy megfelelő alkilfenilketont malonsav-di-(rövid-45 szénláncú)-alkilészterrel kondenzálunk, majd a ke­letkezett benzildimalonsavészterre egy Michael-ad­dícíóval hidrogéncianidot addícionálunk. A kapott a-ciano-a-R3 -3-Ri '-4-R 2 '-benzilmalonésztert ß-karb­oxi-j3-R3-ß-(3-R, '-4-R 2 '-benzil)-propionsawá szappa-50 nősítjük és dekarboxilezzük, és ezt kénsavval vagy foszforsavval vagy alumíniumkloriddal kloriddá tör­ténő átalakítás után gyűrűzárjuk. Az olyan VII általános képletű vegyületeket, 55 melyekben n = 0, m=2 és R3 hidrogénatomot vagy alkilcsoportot jelent, úgy állíthatjuk elő egy a-R3 -a-(3-R! '-4-R 2 '-fenil)-ecetsavalkilésztert vagy -nitrilt egy akrilsavnitrillel vagy -alkilészterrel rea­gáltatunk, és a keletkezett 7-karboxi-7-(3-R1 '-4-R 2 '-60 -fenil)-vajsavnitrilt vagy -alkilésztert a megfelelő 7-karboxi-7-(3-Ri '-4-R2 '-fenil)-vajsawá szappanosít­juk, és ezt az előzőekben leírtak szerint gyűrűzár­juk. Az olyan II általános képletű vegyületeket, 65 melyekben n = 1,: úgy állíthatjuk elő, hogy egy 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom