169466. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új hidroaromás vegyületek előállítására
169466 9 10 bázikus szerekkel, például szerves aminokkal vagy fémsókkal bázisokkal alkotott sóikká alakíthatjuk át. Fémsókként mindenekelőtt az alkálifémsók vagy alkáliföldfémsók, például nátrium-, kálium-, magnézium- vagy kalciumsók jönnek számításba. A sókból a szabad savak a szokásos módon, például savas szerekkel történő reagáltatással felszabadíthatók. Ezek és más sók az új vegyületek tisztítására is szolgálnak, például a szabad vegyületeket sóikká alakítjuk át, ezeket elkülönítjük, majd ismét a szabad vegyületekké alakítjuk át. Az új vegyületek szabad alakja és sóalakja közötti szoros összefüggés következtében az előzőekben és az ez után következőkben az új vegyületek elnevezés alatt eszes célszerűen adott esetben a megfelelő sók is értendők. A találmány tárgyát képezik azok az eljárási változatok is, melyek során a reakció egy tetszőleges lépésében közbenső termékként képződött vegyületből indulunk ki, és a hiányzó eljárási lépéseket hajtjuk végre, vagy egy kiindulási anyagot valamely sója és/vagy racemátja, illetve antipódja alakjában használjuk, vagy főként a reakciókörülmények során képztink. így például a III általános képletű vegyületek oxidációjánál olyan megfelelő kiindulási anyagot is alkalmazhatunk, melyben Rj" és R2" közül az egyik egy adott esetben rövidszénláncú alkilcsoporttal vagy hálogénatommal szubsztituált benzilcsoport vagy tienilmetilcsoport, és a másik adott esetben a megadott módon észterezétt vagy éterezett hidroxilcsoport. Eközben közbenső termékként a megfelelő hidroximetilcsoport képződik, melyet azután a találmány szerint tovább oxidálunk. Az új vegyületek a kiindulási anyagok és az alkalmazott eljárás megválasztása szerint egy vagy több lehetséges sztereoizomerként, például az R{ és R2 szubsztituensek helyzetétől függően helyzeti izomerekként, vagy azok elegyeként és az aszimmetrikus szénatomok számától függően tiszta optikai izomerekként, például optikai antipódokként, vagy izomer elegyekként, például racemát, diasztereomer elegy vagy reacemátelegy formában képződhetnek. A keletkezett sztereoizomer elegyeket, például a diasztereomer elegyeket, vagy a helyzeti izomerek elegyét és/vagy a racemátelegyeket az alkotórészek fizikai-kémiai tulajdonságainak különbözősége alapján az önmagában ismert módon a tiszta izomerekre, például a helyzeti izomerekre vagy diasztereomerekre vagy race mátokra választhatjuk szét, például kromatografálással és/vagy frakcionált kristályosítással. A keletkezett racemátokat az önmagukban ismert módszerek szerint az optikai antipódokra bonthatjuk például egy optikailag aktív oldószerből történő átkristályosítással, mikroorganizmusok segítségével, vagy egy végterméket egy a racemáttal sót képező optikailag aktív savval, illetve bázissal reagáltatjuk, és az így képződő • sókat például különböző oldhatóságuk alapján a diasztereomerekre választhatjuk szét, melyekből az antipódok egy megfelelő szerrel felszabadíthatók. Különösen használatos optikailag aktív savak például a borkősav D- és L-alakja, a di-o-toluilborkősav, az almasav, mandulasav, a kámforszulfonsav vagy a kinasav. Előnyösen a két antipód közül a hatásosabbat izoláljuk. 5 Különösen használatos optikailag aktív bázisok például a brucin, sztrichnin, morfin, mentilamin vagy az a-feniletilamin, vagy ezek kvaterner aramóniumbázisai. Előnyösen a két antipód közül a hatásosabbat, illetve kevésbé toxikus antipódot 10 izoláljuk. Célszerűen a találmány szerinti reakciók végrehajtásánál olyan kiindulási anyagokat alkalmazunk, melyek a bevezetőben különösen előnyösnek említett végtermék-csoportokhoz és a különösen speci-15 álisnak leírt és kiemelt végtermékekhez vezetnek. A kiindulási anyagok ismertek, vagy abban az esetben, ha újak, az önmagukban ismert módszerek szerint előállíthatók. 20 így például egy II, illetve IIa általános képletű kiindul'ási anyagot úgy állíthatunk elő, hogy egy VII általános képletű vegyületben -ahol Rí', R2', R3 , R 4 , n és m a fent megadott jelentésű - az oxocsoportot redukáljuk. Az oxocsoport reduk-25 cióját például Wolff-Kishner szerint végezzük, a kiindulási anyagot hidrazonná vagy szemikarbazonná alakítjuk, és egy alkálifémalkoholáttal reagáltatjuk, például nátriumetiláttal, előnyösen nyomás alatt és/vagy emelt hőmérsékleten. A reakciót 30 végezhetjük Huang-Minlon szerint is, hidrazinnal és egy alkálifémhidroxiddal melegítve egy magas forrpontú oldószerben, például dietilénglikolban vagy dietilénglikolmonometiléterben. A redukciót végezhetjük naszcensz vagy katalitikusan aktivált 35 hidrogénnel például egy fémmel, például cinkkel vagy vassal és egy savval, például sósavval vagy ecetsavval, vagy elemi hidrogénnel, egy hidrogénező katalizátor, például palládium-szén katalizátor jelenlétében, és kívánt esetben emelt nyomáson és/vagy 40 emelt hőmérsékleten is. Az olyan VII általános képletű vegyületeket, melyekben n = 0, m = 1 és R3 jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport, úgy állíthatjuk elő, hogy 3-R1 '-4-R 2 '-benzaldehidet, illetve egy megfelelő alkilfenilketont malonsav-di-(rövid-45 szénláncú)-alkilészterrel kondenzálunk, majd a keletkezett benzildimalonsavészterre egy Michael-addícíóval hidrogéncianidot addícionálunk. A kapott a-ciano-a-R3 -3-Ri '-4-R 2 '-benzilmalonésztert ß-karboxi-j3-R3-ß-(3-R, '-4-R 2 '-benzil)-propionsawá szappa-50 nősítjük és dekarboxilezzük, és ezt kénsavval vagy foszforsavval vagy alumíniumkloriddal kloriddá történő átalakítás után gyűrűzárjuk. Az olyan VII általános képletű vegyületeket, 55 melyekben n = 0, m=2 és R3 hidrogénatomot vagy alkilcsoportot jelent, úgy állíthatjuk elő egy a-R3 -a-(3-R! '-4-R 2 '-fenil)-ecetsavalkilésztert vagy -nitrilt egy akrilsavnitrillel vagy -alkilészterrel reagáltatunk, és a keletkezett 7-karboxi-7-(3-R1 '-4-R 2 '-60 -fenil)-vajsavnitrilt vagy -alkilésztert a megfelelő 7-karboxi-7-(3-Ri '-4-R2 '-fenil)-vajsawá szappanosítjuk, és ezt az előzőekben leírtak szerint gyűrűzárjuk. Az olyan II általános képletű vegyületeket, 65 melyekben n = 1,: úgy állíthatjuk elő, hogy egy 5
