169452. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagytisztaságú neomicinszulfát előállítására
3 169452 4 A 3 313 694 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalom szerint szintén Na-ciklusban levő kationcserélő gyantán kötik meg az antibiotikumot a szűrt fermentlé szervetlen kation szennyezéseivel együtt. Ezután az oszlopot egy többértékű kationokat elvivő ágens például Na4 EDTA vizes oldatával kezelik. Az egyértékű kationokat pedig pH = 4,0-7,5, célszerűen pH = 5,6 kémhatású vizes oldattal eluálják a neomicin mellől. Ez a vizes oldat úgy készül, hogy 0,1 n ecetsav-oldat pH-ját 20%-os nátriumhidroxid oldattal pH = 5,6 értékre állítják. A gyantáról elvezetett efluenst, melynek pH-ja 7,2 két részre osztják: Az első részt visszavezetik az adagoló tartályba, a második részt pedig egy kisebb, hidrogén-formájú erősen savas gyantát tartalmazó oszlopon úgynevezett hamucsapdán vezetik át, ahol az oldat pH-ja 2,0-re csökken. Ezt az oldatot megfelelő arányban keverik az adagoló tartályba visszavezetett első oldatrésszel úgy, hogy a kapott oldat pH-ja ismét 5,6 értékű legyen. A cirkuláltatást mindaddig folytatják, mig a neomicin mellől az egyenértékű szervetlen kationok a hidrogén formájú gyantaoszlopra át nem kerülnek. A fenti tisztítási műveletek után a neomicint 0,65 norma kénsavoldattal eluálják, a kénsavfelesleget báriumhidroxiddal semlegesítik. Az igy nyert eluátum hamuképző szennyeződést nem tartalmaz, de a gyantán megkötődött összes színanyag az eluátumba jut. Az eljárás hátránya, hogy a szervetlen kationok eltávolítását bonyolult és üzemi méretekben nehezen kivitelezhető módon oldja meg. Az antibiotikum eluálása előtt nem alkalmaz színanyag eltávolítására lépéseket, így a színtelenítés további kihozatalcsökkenést eredményez. A 15Ö474 sz. magyar szabadalom szerint ammónium-ciklusban levő kationcserélő gyantán kötik meg a neomicint a szűrt fermentleben jelenlevő szervetlen kation és színanyag szennyezésekkel együtt. Híg ammónia-oldattal végzett eluálással biztosítják, hogy a gyantán megkötődött szervetlen kationok a gyantán visszamaradjanak és ne kerüljenek a neomicint tartalmazó eluátumba. A híg ammóniás eluátumot kalorikus utón, vákuumban ammóniamentesítik az ioncserélő gyantán maradt szervetlen " kationokat pedig feldúsulásuk után erős savval deszorbeálják. Az ammóniamentesítés után kapott eluátum hamuképző szennyezést nem tartalmaz, de olyan mértékben színes, hogy a gyógyszerkönyvi előírásoknak megfelelő derítése csak két lépésben, azaz egy közbülső oldószeres kicsapással és nagymennyiségű aktívszén használatával lehetséges, ami jelentős neomicin veszteséget eredményez. Az eljárásnak fejlesztett változata a 162 943 sz. magyar szabadalom, amelyben a neomicin mellett jelenlevő színanyag legnagyobb részét színtelenítő gyantán adszorbeáltatják. Valamennyi eljárás hátránya, hogy gyógyászati célra megfelelő tisztaságú és nagytisztaságú neomicihszulfát előállítására közvetlenül nem alkalmas, vagy bonyolultan és viszonylag alacsony kitermeléssel biztosít terméket. Eljárásunk célja, hogy a neomicintartalmú levekből ioncserés eljárással az eddig ismert módszereknél egyszerűbben, magas hatóanyagtartalmú neomicinszulfátot nyerjünk, csökkentsük a feldolgozás lépéseinek számát, csökkentsük a derítések számát, hogy ezáltal is növeljük a kitermelést. Módszerünk lényegéből adódóan alkalmas a neomicinszulfát készterméknek fermentlevekből közvetlenül történő gyógyszerkönyvi és nagytisztaságú előállítására. A legegyszerűbben járunk el azáltal, hogy a többértékű kationok megkötődését meggátolva, az ioncserés megkötést a legkisebb színanyag adszorpciót biztosító optimális pH-n végezzük, majd a neomicin eluálása előtt az adszorbeálódott színanyagokat és az egyértékű kationokat a gyantáról egyszerű úton eltávolítjuk. A találmány tárgya lényegileg az, hogy szűrt neomicin-tartalmú léből a legkisebb színanyag adszorpciót biztosító optimális pH-n, nátrium-ciklusban levő, gyengén savas kationcserélő gyantával, például: WOFATIT CP-300, VARION KCO kötjük meg a hatóanyagot úgy, hogy ismert módon a kétes többértékű fémionok zavaró hatásának kiküszöbölésére etilén-diamin-tetraecetsavat vagy sóit alkalmazunk. Az ioncsere után a neomicinnal együtt megkötődött, illetve az ioncserében részt nem vett egyértékű szervetlen kationokat és az adszorbeálódott színanyagokat híg ecetsav-oldattal történő mosással eltávolítjuk a gyantáról. Ezután kénsawal eluáljuk a neomicint, az eluátumban levő kénsav felesleget dietilaminnal vagy anioncserélő gyantával közömbösítjük. Az eluátumot közvetlenül, vagy kíméletes bepárlással végzett töményítés után derítjük, majd metanollal végzett kicsapással, porlasztva szárítással vagy liofilezéssel nyerjük ki belőle a nagytisztaságú neomicinszulfátot. A találmány előnyös gyakorlati eredményeiként a következőket említjük meg: Minden eddigi eljáráshoz képest kevesebb a műveleti lépések száma és rövidebb a gyártási idő. Jelentős mértékben csökkenti a felhasznált aktív szén mennyiségét. Az egy lépésben közvetlenül és biztonságosan kapott késztermék nagytisztaságú, hatóanyagtartalma kb. 99%. A fentieken túlmenően a szűrtlé hatóanyagtartalmára számítva magas, kb. 79%-os kitermelés érhető el. A találmány szerinti eljárást, annak gyakorlati kiviteli módját az alábbi példákban ismertetjük, melyek azonban nem tekinthetők korlátozó tényezőknek. 2
