169404. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés digitális jelek nyalábolására
3 169404 4 2. ábrán M jelöli egy adott vonalon a memóriaciklusok periódusidejét vagy másképp fogalmazva egy adott vonalon két vonali aktivitás között eltelt időt. Vonali aktivitásnak nevezzük azt az időtartamot amíg egy adott vonalhoz tartozó információ a 2 vonali vezérlő szó regiszterben van és ezen információn a mikroprogram lépéseinek megfelelő műveleteket elvégezzük. Az ismert megoldásnál minden egyes memóriaciklushoz tartozik egy vonali aktivitás is, azaz valahányszor egy vonalhoz tartozó információ a vonali vezérlő szó regiszterbe kerül, a vezérlő mikroprogram aktivizálódik. Mindegyik oszcillátor frekvenciája úgy van meghatározva, hogy a hozzátartozó vonal átviteli sebessége mellett a bejövő jel egy bitideje alatt az oszcillátor 11 periódust generáljon. Ez azt jelenti, hogy a vonalakról bejövő jel egy bitideje alatt a mintavételezés bitáramkör kimenetén, 11 db impulzus keletkezik. Start-stop átviteli rendszerben a bejövő vonali jelek mintavételezése a 2. ábra szerint a következő módon történik: a bejövő jelek bitidőinek feltételezett közepén mintavételi időpontokat kell előállítani és a mintavételezést ezekben az időpontokban kell elvégezni. A mintavételi időket a bejövő jel tt szinkronizációs pontjától (STOP-START átmenet) kell számítani. Ezen átmenet után T2 idővel kezdődik a mintavételezés bitáramkör impulzusainak számlálása (t2 időpont). Mivel egy bitidő alatt tizenegy impulzus játszódik le, a bejövő jel első bitidejének (START bit) közepe — ideális esetben -a hatodik impulzus idejére esik. Ebben az időpontban történik a bit mintavételezése és a 2 vonali vezérlő szó regiszter megfelelő tárolójába való beírása. A tizenegyedik impulzus után az impulzusok számlálása előröl kezdődik úgy, hogy a következő bitek mintavételezése is hasonlóan a hatodik impulzussal történik. Digitális jelek nyalábolásakor igen lényeges jellemző az egyidejűleg kezelt vonalak száma és azok átviteli sebessége, és ugyanakkor az egyes beérkező jelek megengedhető maximális izokron torzítása (a továbbiakban egyszerűen torzításnak nevezzük). Ezek a jellemzők - mint látni fogjuk - egymásnak ellentmondó követelményeket támasztanak. Az egyidejűleg kezelt vonalak száma és azokon az átviteli sebesség annál nagyobb lehet, minél rövidebb a memória ciklusideje. A megengedhető maximális torzítás a következő tényezők függvénye: — mintavételezés bitáramkör egy bitidőre jutó impulzusainak száma, — az oszcillátor és a mintavételező bitáramkör jelváltásai közötti T! időeltérés értéke, — a ti szinkronizációs pont és a t2 mintavételezési idő számításának kezdete közötti T2 időeltérés értéke. A 2. ábrából látható, hogy Ti maximális értéke M, míg T2 maximális értéke 2M lehet, ahol M két egymást követő memóriaeiklus közötti idő. Ha a memóriaciklusok idejét csökkentjük, csökkennek ezek az időeltérések, azaz a helyes detekció mellett még megengedhető torzítás nagyobb lehet. Belátható, ha a kezelt vonalak számát, vagy az átviteli sebességet növelni akarjuk, nagyobb sebességű memóriára van szükségünk, ugyancsak nagyobb sebességű memóriát igényel, ha a vonalakon nagyobb torzítású jeleket akarunk venni. Az ismert megoldásban a memória — a technika egykori állásának megfelelő, ma már azonban túlhaladott -késleltető művonal. Itt a memóriaciklusok ideje szigorúan megkötött, a vonali sebességektől független. Ez az adott ciklusidő, valamint a Tt és T 2 időeltérésekből adódó mintavételezési bizonytalanság korlátozza a megengedhető maximális torzítás értékét. Ha csökkentenénk, vagy esetleg meg is szüntetnénk ezeket az időeltéréseket, akkor nemcsak nagyobb torzítást engedhetnénk meg, hanem több és nagyobb átviteli sebességű vonal jeleit tudnánk nyalábolni. Az előbbiek ismeretében a találmány szerinti megoldással az a célunk, hogy olyan mintavételezési rendszert valósítsunk meg, amely minél több és nagyobb átviteli sebességű vonal jeleinek nyalábolását el tudja látni a vonalakról minél nagyobb torzítással érkező jelek helyes értelmezése mellett. A találmány által megoldandó feladatot a 2. ábra alapján ismertetjük. A 2. ábrából kitűnik, hogy amennyiben a Ti időtartamú időeltérést kiküszöböljük, a T2 időtartam ezzel a T ( időtartammal rövidebb lesz. Ezért olyan mintavételezési rendszert alkalmazva, mely a Ti időtartamot megszünteti a T2 időtartamra adódó érték maximuma M lehet. Tehát ilyen rendszer alkalmazása esetén a mintavételezési idő számításánál fellépő bizonytalanság maximuma a felére csökken. így egyrészt adott sebességű memória esetében nagyobb torzítást engedhetünk meg, több vonal vagy nagyobb sebességű vonalak jelét tudjuk nyalábolni. Másrészt pedig kisebb sebességű memóriával tudjuk ugyanazon paraméterekkel rendelkező vonali jeleket nyalábolni. Ezek a jellemzők egymással összefüggnek, így e gy optimális rendszert célszerű a fenti jellemzők kompromisszuma alapján kialakítani. A találmány szerinti megoldás lényege egy olyan elrendezés, mely segítségével az oszcillátor és a mintavételezés bitjelei közötti időeltérést kiküszöböljük. A találmány eljárás és kapcsolási elrendezés számítógép vagy adatvégberendezés és adatátviteli vonalak közötti illesztőberendezésben az adatátviteli vonalakról sorosan érkező digitális jeleknek mintavételezéssel vonali vezérlő szó regiszter által történő karakterbe szervezéssel és memóriába való beírással történő nyalábolására. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy az alaposzcillátor jelét az egyes vonali sebességeknek megfelelően leosztjuk és ezekből az átviteli sebesség beállító áramkörrel kiválasztjuk a vonali sebességnek megfelelő frekvenciát. Az így kiválasztott frekvenciával a memóriaciklus és aktivitáskezdeményező egységben az egyes vonali sebességeknek megfelelő gyakorisággal vonali aktivitásokat generálunk. A vonali aktivitásokat a mintavételezéshez időalapként használjuk. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés blokkvázlatát a 3. ábra mutatja. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
