169401. lajstromszámú szabadalom • Mezőgazdasági célra használható talajstabilizáló szer
169401 8 A fenti készítményt a talajra vízágyúval szórtuk ki, az alkalmazott mennyiség 2,61 lm2 volt. A kezeletlen kontroll mintához képest a fű 7 nappal korábban nőtt ki. A találmány szerinti készítménnyel kezelt terület esetében 6 hónap eltelte után a károsodás 10%, a kezeletlen terület esetében pedig szintén 6 hónap után 60% volt. C) talaj-stabilizátor oldat 3. példa szerinti készítmény víz darált, szitált tőzeg fűmag műtrágya ammóniumnitrát Szuperfoszfát kálisó 10 100 sr* 2000 sr '400 sr ' 40 sr 15 '25 sr 40 sr 20srt A talaj-stabilizáló oldatot 2,5 liter/m2 mennyiségben szórtuk ki a talajra, vízágyú segítségével. A fű a kezeletlen kontroll mintához viszonyítva 8 nappal korábban nőtt ki. A kezeletlen területen 6 hónap elteltével a károsodás 60%, míg a találmány szerinti készítménnyel kezelt terület esetében a károsodás 10%. A példák szerinti készítményekkel különféle további kísérleteket végeztünk, melyek eredményét az 1—15. ábrákon szemléltettük. Az 1. ábra a polivinilacetátot tartalmazó készítménnyel kezelt homok talaj vízáteresztő képességét szemlélteti, kezeletlen talajjal összehasonlítva. A kezelt talaj viselkedését az ábrán a szaggatott vonallal, a kezeletlen talajét pedig az összeffüggő vonallal jelölt görbe mutatja. Látható, hogy a kezelés hatására a talaj vízáteresztő képessége javul. Ugyanezen készítmény alkalmazásánál a talajlehordást szemlélteti a 2. ábra, szintén homok talaj esetében. Az ábrán a jelölés a következő: gyepesítés után 4 nappal, 10' esőztetés gyepesítés után 4 nappal, 30' esőztetés — . — . — .— gyepesítés után 8 nappal 10" esőztetés gyepesítés után 8 nappal, 30' esőztetés —... — ...Az ábrából látható, hogy a kezelés a talajlehordás mértékét erősen csökkenti. Azonos készítménnyel kezelt talajon a morzsaképzést (3. ábra), illetve a képződött morzsa vizes kezelésével a morzsaállóságot (4. ábra) is vizsgáltuk. A 3. és 4. ábrán 1 a kezeletlen, 2 pedig a kezelt talajt jelöli. A vizsgálat során azt is megállapítottuk, hogy 1 mm átmérőjű tőzegpor a kezelés hatására 2—3 mm átmérőjű morzsát képez. Ugyanezzel a készítménnyel kapcsolatos az 5. és 6. ábra. Az 5. ábra a vízáteresztő képességet savanyú vályog talaj (kezelt mintát jelölő görbe szaggatott, kezeletlen mintát jelölő összefüggő vonal) a 6. ábra pedig lúgos agyagtalaj esetére nézve szemlélteti (jelölés lásd 5. ábra). A polivinilacetátot tartalmazó készítmény alkalmazásánál a talajlehordás mértékét savanyú vályog talajon a 7. ábra, lúgos agyagtalajon pedig a 8. ábra szemlélteti. Az ábrákon alkalmazott jelölés megegyezik' a 2. ábránál megadottakkal. A morzsaképzést ezen talajoknál a 9. ábra, a morzsaállóságot pedig a 10. ábra mutatja (kezeletlen minta 1, kezelt pedig 2 jelű). Sztirol-butadién tartalmú készítménnyel kezelt homok talaj vízáteresztő képességét • mutatja a 11. ábra, kezeletlen talajjal összehasonlítva. Az ösffcefüggő vonallal jelzett görbe a kezeletlen, a szaggatott vonallal jelzett pedig a kezelt talajra vonatkozik. Azonos készítménnyel, azonos talajon a talajlehordás mértékét a 12. ábra szemlélteti. Az ábrán a következő jelölést alkalmaztuk: gyepesítés után 4 nappal, 10' esőztetés 20 gyepesítés után 4 nappal, 30' esőztetés -...-... gyepesítés után 8 nappal, 10' esőztetés gyepesítés után 8 nappal, 30' esőztetés —.-.-.A morzsaképzés és morzsaállóság a 13. és 25 14. ábrán látható, ahol a kezeletlen talaj 1, a kezelt talaj pedig 2 jellel van ellátva. A 15. ábra a nem ionos emulgeátor, vagyis a nonilfenil-poliglikoléter (HLB=12), illetve C13 etoxilált alkohol (HLB = 11) a talajban történő 30 biológiai lebomlását mutatja. A talaj-stabilizáló szer biológiai jellemzőivel kapcsolatban az alábbiak állapítható meg: A szer biológiai és talajtani hatását 1 :10 és 1 20 arányú hígításban vizsgálva a kísérletek szerint 35 a 100-200 g/m2 mennyiségben felvitt emulzió a növények csírázását nem gátolja. Az emulzióval kezelt talajon a fű csírázása napokkal előbb következett be, mint más talaj-stabilizátorok esetén. Ezt a tényt az egyéb már említett hatások mellett az 40 emulzióban használt tetrakáliumpirofoszfát K2 0 és P2 0 5 tartalmával is magyarázzuk. A talaj-stabilizáló anyaggal kezelt különböző talajféleségeknél az alkalmazott arányoknak és a talaj összetételének megfelelően az elért eredmények kü-45 lönbözőek, de mindig pozitív irányban változnak. Megállapítható tehát, hogy pl. a talaj lehordás, errózió mértéke a találmány szerinti készítmény alkalmazásakor csökken, és ezen tulajdonságok a gyepesítés után még kedvezőbbek. 50 Csökken a víz kipárolgása a talajból, különösen agyag és vályog talajok esetében. Javul, különösen agyag és vályog-talajok vízáteresztő képessége, egyéb talaj-stabilizáló szerekkel kezelt talajokhoz képest. 55 Növekszik, illetve javul a talaj morzsaképző képessége, illetve a vízálló morzsák mennyisége. Az 1 :10 hígítású talaj-stabilizáló anyaggal kezelt talajoknál észlelt előnyök jelentősége összefoglalva a következők: 60 Az anyag a talajon nem egyetlen kemény hártyát alakít ki, hanem annak felső rétegébe beszívódva néhány mm vastag, a talaj szerkezetét megőrző réteg képződik, amelyen a víz gyorsan átha-65 tol, szemben más készítményekkel, ahol a talaj 4
