169377. lajstromszámú szabadalom • Berendezés célszerűen bitumen extrahálására

3 169377 4 szűrőbetéten belül felszerelt és a csőtengelyhez rögzített porlasztórendszerhez csatlakozik. A porlasztórendszer célszerűen több porlasztóegységből áll. Az extraktordobon belül, de a szűrődob és szűrőbetét által határolt terén kívül a csőtengelyhez csatlakozó, célszerűen elszívópipaként kiképzett elszívóegység van. A találmány további jellemzője értelmében az extraktordob belsejében leszedőkés van helytállóan rögzítve, melynek éle a szűrőbetét alkotójával párhuzamosan van, annak belső falának közvetlen környezetében helyezkedik el. A találmány elé azt a célt is kitűztük, hogy olyan berendezést hozzunk létre, amely alkalmas arra, hogy az ott nyert pontos és nagyszámú mérési eredmények alapján számítógépes gyártástechnológiai és költségoptimum-számítások legyenek elvégezhetők, amelyek a gyártást és így a minőséget is az elvégzett extrakció és mérés - időpontjával gyakorlatilag azonos időben előnyösen befolyásolják. A berendezésben végbemenő folyamat — lényegét tekintve — egy tendenciózus anyagáram, amely egy ún. forrást (bitument) és ún. nyelőt (az oldószert) köti össze. A berendezésbe egy heterogén rendszert, jelen esetben aszfaltot helyezünk melyből egy komponens a többi alkotótól fizikai úton elválasztható). Ez a komponens a bitumen, és az elválasztó anyag: szerves oldószer, amely előnyösen kloroform. A két fázis érintkezése után megy végbe az anyagtranszport, más szóval: a diffúzió. Az áramló oldószer a felületről mintegy „elviszi" a bitumenmolekulákat. Ha ezt a filmréteget „leszedjük", az aszfalt felületéről, úgy igen magas koncentrációjú oldatot nyerünk, és mivel az anyagtranszport hajtóereje pont a koncentráció gradiens, az eltávolító rendszer során adott időintervallum alatt nagyobb mennyiségű bitumen molekulát vihetünk el a felületről. Utalunk arra, hogy a jelenleg alkalmazott extrakciós berendezésekben az oldószer nagyrésze szinte kizárólag (az első felületegységre eső milliliterek kivételével) hígításra fordítódik. Ehhez képest hozunk létre találmányunk szerint olyan berendezést, amely útján állandóan nagy volumenű anyagtranszportot biztosítunk. Ennek feltételét, a stacioner állapotú oldószer ki- és bevezetésével oldottuk meg, mégpedig oly módon, hogy a belépő oldószer bitument nem tartalmaz. A találmány tárgyát képező berendezést egy előnyös kiviteli alak kapcsán, rajzmellékletben ismertetjük, ahol az 1. ábra az extraktor és a hozzákapcsolódó berendezések egymáshoz képesti elrendezésének vázlatát, a 2. ábra az extraktor szerkezeti kialakítását, a 3. ábra pedig az extraktordobon belül elhelyezkedő porlasztók egyikét mutatja be. Az 1. és 2. ábrákból megállapíthatóan az 1 oldószertartály csővezeték útján kapcsolódik a 10 oldószerszivattyúhoz, amely után a 36 vezetékszakasz a kiviteli példán két egymás mellett elhelyezkedő, önmagában ismert 7 rotaméterekhez csatlakozik. A 7 rotaméterek mindegyikéből 37 oldószervezeték a 6 extraktorhoz csatlakozik. E csatlakozás környezetében a 37 oldószervezetéket a 25 levegővezeték körülveszi és a 25 levegőveze-5 téken keresztül a levegő a porlasztókba jut. A 37 oldószervezeték ugyancsak a porlasztók megfelelő részeivel van összekötve. Az extraktor 23 állványon helyezkedik el és alakját tekintve hengeres 29 extraktordob, amelynek két oldalán 26 és 26a 10 csőtengelyekként kiképzett vezetékek vannak, tömített módon csapágyazva. A külső rendszertől való zártságot önmagában ismert tetrafluoretilén tömszelencék biztosítják. A 29 extraktordob egyik oldalán 31 ékszíjtárcsa helyezkedik el, amely 35 15 motorral van összeköttetésben. A 29 extraktordobnak a 31 ékszíjtárcsával ellentétes, bontható oldalán 24 fedél helyezkedik el. Az említett fedél úgyszintén tömített módon illeszkedik a 29 extraktordob végéhez és ott rögzítve van. A 29 extrak-20 tordob oldalán belépő 25 levegővezeték és 37 oldószervezeték 25a levegőcsőként és 37a oldószercsőként 39 centrikus csőpárhoz csatlakozik. A 39 centrikus csőpár jelen kiviteli alakban két egymás mellett elhelyezkedő szakaszból áll, mindkét sza-25 kaszon három-három porlasztófej található, melynek elhelyezkedését a 2. ábrán az azokat tartamazó 28 hollandianyák jelzik. A 29 extraktordob palástjának környezetében 27 szűrődob helyezkedik el, amely jelen esetben sárgarézből készült. Az emlí-30 tett szűrődob belsejében pedig oldószer-álló műszál alapú anyagból készített 30 szűrőbetét található. A , 29 extraktordob belsejében 48 leszedőkés van rögzítve, melynek éle a 30 szűrőbetét alkotójával párhuzamosan helyezkedik el, annak belső falának 35 közvetlen környezetében. A 29 extraktordobnak a 31 ékszíjtárcsához közelebb eső oldalán a 26a csőtengelynek az említett extraktordob belsejébe nyúló része 32 elszívópipaként van kialakítva. 40 csővezeték köti össze a 40 6 extraktort az önmagában ismert fillercsapdával, 4 nézőszakasz közbeiktatásával és a 3 bitumenes-oldószeres-mérőtartályba csővezeték vezet. Az említett tartálynak másik csatlakozásán 22 mintavevő foglal helyet, amely nyitható és zárható csapként 45 van kiképezve. Innen az eddig egymással párhuzamosan dolgozó vezetékek egyesülnek és a 2 bitumenes-oldószertartályba egyetlen 41 vezeték csatlakozik. A 2 bitumen-oldószertartályból 21 mágnesszelepen keresztül 42 rekuperátor vezeték csat-50 lakozik az önmagában ugyancsak ismert 17 rekuperátorba, majd onnan 43 csőszakasz a 15 bepárlóba. A 15 bepárló egyfelől 16 puffertartállyal, másfelől pedig 19 olajelőmelegítővel csatlakozik, mely utóbbiból 11 fogaskerékszivattyú közbeiktass tásával vezet vissza a 44 tápvezeték a 15 bepárlóba. A 19 olajelőmelegítőhöz 20 hőtermosztátot iktatunk. Az előzőekben említett bepárlóból — melynek alján < bitumenkiengedő nyílás található — 45 csőszakasz a 17 rekuperátoron és 18 60 kondenzálóhűtőn keresztül a 4 nézőszakaszon át az 1 oldószertartályba vezet. A 6 extraktor 25 levegővezetékének az említett extraktorral ellentétes oldalához ugyancsak önmagában ismert 8 kompresszor, 9 puffertartály, vala-65 mint a szükséges szerelvényekkel ellátott 14 levegő-2