169375. lajstromszámú szabadalom • Eljárás információt átvivő láncot alkotó rádió adó és vevőkészülékekből álló reléállomások vevőkészülékei móködésének ellenőrzésére, különösen a lánc felügyelet nélküli reléállomásaihoz

3 169375 4 matikusan vagy emberi beavatkozás útján — a tartalékra kapcsolnak át.) Itt ugyanis lehetőség van arra, hogy az üzemivel együtt a tartalékvevő is működjön (ún. „melegtartalék") és a vett jel meglétét vagy hiányát mindkettőn ellenőrizzék. Ha a vétel csak az üzemi vevőn szűnik meg, biztosan az a) eset áll fenn, míg ha mindkettőn egyszerre, igen nagy a valószínűsége annak, hogy a b) vagy c) eset egyike áll fenn. (Ugyanis nagy-megbízhatóságúra tervezett berendezéseknél igen kicsi annak a valószínűsége, hogy egyidejűleg két berendezés hibásodik meg.) Ez a módszer azonban nyilvánvalóan nem alkalmazható tartalék nélküli vagy csatornatartalékkal rendelkező rendszereknél. A meleg állomástartalék nélküli ellenőrző rendszerek közös hátránya az, hogy nem tudnak különbséget tenni a fent vázolt a) és b) — c) esetek között, így a karbantartó személyzet nem kap információt arról, hogy a szóban forgó állomásra kell kiszállnia a vevő megjavítására, vagy az ellenállomásra az adót megjavítani. Minthogy az ismétlőállomások gyakran hegy tetején, vagy más, nehezen megközelíthető helyen fekszenek, a bizonytalanság a hiba elhárításához szükséges időt sok órával megnöveli. A találmány szerinti eljárás, mely a fenti hiányosságot oldja meg, elsősorban olyan vevők ellenőrzésére szolgál, melyek nem rendelkeznek meleg tartalékokkal — ezek közé tartozik a tartalékkal nem rendelkező rendszer, továbbá a „hideg" vagy „meleg" csatornatartalékkal rendelkező rendszer és a „hideg" vagy tartaléküzemben nem vételkész „meleg" állomástartalékkal rendelkező rendszer. Vétel kimaradás esetén a találmány útján lehetőség van annak megállapítására, hogy a vevő hibásodott meg vagy csupán a bemenetén gyakorlatilag nincs jel. Az eljárást elsősorban bináris információ átvitelére szolgáló és szögmodulációval működő rádiórelé-lánc vevőjénél ismertetjük. A találmány szerinti eljárást egy annak megvalósítására alkalmas berendezés ismertetésével mutatjuk be részletesebben rajz alapján, anélkül, hogy a példa az eljárás oltalmi körét korlátozná. A rajzon Az 1. ábrán önmagában ismert vevő és az ahhoz csatlakozó regeneráló áramkör blokkvázlatát szemléltetjük. A 2. ábra a találmány szerinti eljárás megvalósítására alkalmas kapcsolás adórészének blokkvázlata. A 3. ábra a kapcsolás kiértékelő részének blokkvázlatát szemlélteti. A 4. ábra az óragenerátor hibajelet adó kapcsolásának blokkvázlatát szemlélteti. Az 5. ábra a 2. ábra szerinti kapcsolás kiviteli változatát szemlélteti. A vevő 1 bemenete a 2 keverőegység bemenetéhez csatlakozik, amely a bejövő jelet a 3 helyi oszcillátor jelével összekeverve a középfrekvenciás sávba teszi át. A 4 középfrekvenciás erősítő, az 5 limiteren, a 6 demodulátoron, 7 aluláteresztő erősítőn át, — melynek kimenetén a regenerálatlan (tehát zajos és eltorzított) bináris jelsorozat jelenik meg- a 8 döntő áramkör bemenetére és a 11 óra-generátor bemenetére csatlakozik. A 11 óra-generátor- a vett jelsorozat frekvenciájával azonos frekvenciájú és azzal kötött fázis-5 helyzetű órajelet állít elő. A 8 döntő áramkör megállapítja, hogy a vett jel bináris értéke pillanatnyilag 0, vagy 1, és a 9 helyreállító áramkörben történő helyreállítás után a vevő 10 kimenetén a megfelelő amplitúdójú és időbeli helyzetű bináris 10 jelsorozat jelenik meg. A találmány szerinti eljárás egyik változatában az óragenerátort figyeljük. Amennyiben a bemenetre jel nem kerül, az óra-generátorra vagy zaj jut vagy egy állandó szint. Amint észleljük, hogy az 15 órajel zajossá vált vagy pedig az aluláteresztő kimenetén állandó szint van, egy olyan generátort kapcsolunk be, mely a vevő vételi sávjába eső, szögmodulált jelet állít elő. A moduláló jel célszerűen az órafrekvencia fél-értékéhez esik közel. Ezt 20 a jelet a vevő bemenetére vagy egy ahhoz lazán csatolt segédbemenetre adjuk. A vevő kimenetére, olyan hangolt erősítővel csatlakozunk, mely a fenti négyszögjelet erősíti. Amennyiben ezen erősítő kimenetén megfelelő jelet 25 észlelünk, a vevőt a kiértékelő áramkör hibátlannak értékeli, amennyiben nem észleljük, hibásnak. A kiértékelő áramkör működéséhez szükséges idő eltelte után a generátort kikapcsoljuk, amikor is a jó vevő ismét vételkész lesz. Ez az idő néhány vagy 30 néhány száz msec időtartamú. A fenti eljárás változatában a vizsgáló-jelet nem a vevő bemenetére, hanem a középfrekvenciás erősítő bemenetére adjuk, (ebben az esetben a generátor középfrekvenciás jeleket kelt) és a helyi 35 oszcillátor és a keverő helyes működéséről más módon győződünk meg -például a keverődióda egyenirányított áramának vizsgálata útján. Ebben az esetben az óragenerátor azon észlelése után, hogy a vevő kimenetén zaj vagy egy állandó szint 40 jelent meg, a következő ténykedéseket foganatosítjuk: meggyőződünk arról, hogy van-e keverőáram, ha nincs, a vevőt rossznak értékeljük, 45 ha van bekapcsoljuk a generátort és megvizsgáljuk, hogy megjelent-e a négyszögjel, ha igen, a vevőt jónak értékeljük, ha nem rossznak, ezután kikapcsoljuk a négyszöggenerátort és a vett jel megjelenése utáni újabb kimaradásig 50 kikapcsolva tartjuk. Amennyiben a középfrekvenciás erősítő erősítése szabályozott, vizsgálhatjuk az órajel helyett a szabályozójelet is, bár ebben az esetben a demodu-55 lator hibáját nem észleljük. Amennyiben a vevő demodulációs rendszere olyan, hogy a kimeneten megjelenő jel (illetve jel + zaj) spektrális tulajdonságai a jel/zaj viszonytól függnek, a vétel kimaradásáról a vevő kimenőjelé-60 nek spektrális vizsgálata alapján is meg lehet győződni. Az eljárás megvalósítására szolgáló berendezés, mely digitális vevők ellenőrzésére alkalmas, egy példaképpeni kiviteli alakjának blokkvázlata a 2. és 65 3. ábrán látható. Ennek működése a következő: a 2