169372. lajstromszámú szabadalom • Elektrolit passzív részecskék beépítésével kialakított nikkelbevonat felviteléhez
MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 169372 JÊÊÊL Nemzetközi osztályozás: fS» Bejelentésjiapja: 1974. VII. 08. (OE-217) C 25 D 3/12 *jçp Szovjetunió-beli elsőbbsége: 1973. VII. 24. (1938972) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1976. V. 28. Megjelent: 1977. VIII. 31. '"•••-, \" i *'.;-" -• Feltalálók: Matulis Juozás Juozo elektrokémikus, Bodnevas Abrarnas Isako elektrokémikus, Petrauskas AJgimantas Vintso elektrokémikus, Mitskus Mindaugas Antanovich elektrokémikus, Gaigalas Katolis Ignovich elektrokémikus, Armanavichene Dainora-Maria Iono mérnöktechnológus, Vilnjus, Szovjetunió Tulajdonos: Ordena Trudovogo Kiasnogo Znameni Institut Khimii i Khimicheskoi technologii Akademii Nauk Litovskoi SSR, Vilnjus, Szovjetunió Elektrolit passzív részecskék beépítésével kialakított nikkelbevonat felviteléhez I A találmány elektrolízis útján nyert krómnikkelbevonatok, különösen passzív részecskék beépítésével kialakított nikkelbevonatok korrózióvédelmi és dekorációs célra történő felvitelére vonatkozik. A passzív részecskék beépítésével kialakított nik- 5 kelbevonatokat a mikroporózusos krómozásnál és a matt-ezüstös nikkelezésnél (az ún. szatinálásnál) alkalmazzák. Fenti bevonatok alkalmazásának célja a krómnikkelbevonatok korrózióállóságának és szatinálá- 10 sának egyidejű növelése. A közbenső, passzív részecskék beépítésével kialakított nikkelréteget a szokásos módon nikkelhordozóra viszik fel, majd krómmal bevonják. A szatinálással egybekötött nikkelezésnél a 15 krómfelhordás nem feltétlenül szükséges. A krómozásnál a passzív részecskék beépítésével kialakított nikkelbevonatok a krómréteg mikroporózusos vázának képződéséhez járulnak hozzá. A nikkelbevonatba beépített részecskék a bevonatban 20 izolált helyeket létesítenek, amelyekre a króm nem csapódik le. Ily módon kialakul a krómcsapadék mikroporózusos váza, amely jelentős mértékben növeli a krómnikkelbevonatok korrózióállóságát. A krómnikkelbevonatok korróziója mint ismeretes a 25 krómréteg pórusaiban és repedéseiben indul meg és elektrokémiai jellegű. A korrózió folyamán galvanikus lokálelem képződik, amelyben a pórusok és a repedések alján található nikkel az anódot, és a króm a katódot képezi. A szokásos krómnikkel- 30 bevonatokban az anód felülete a katód felületéhez képest igen csekély. Ennek következtében a korrózió a nikkelbevonat belseje felé gyorsan terjed. A mikroporózus krómrétegben az anód területe a mikropórusok jelenléte miatt megnő és ily módon az anódon az áramsűrűség és a korrózió behatolási sebessége a nikkelrétegbe csökken. A passzív részecskék beépítésével kialakított nikkelbevonatokat, amelyek lehetővé teszik a krómnikkelbevonatok korrózióállóságának, illetve a nikkelbevonatok szatinálásának növelését, a nikkelezés folyamán az elektrolithoz bizonyos mennyiségű passzív, azaz az áramot nem vezető, vízben nem oldódó diszperz adalék hozzáadásával az elektrolitból lecsapással állítják elő. Passzív részecskék beépítésével kialakított nikkelbevonatok felviteléhez több elektrolit ismeretes. Az alkalmazott részecskék koncentrációjától, diszperzitásától és tulajdonságaitól függően a korrózióállóságot és a külső kinézetet tekintve (fényes, szatinált, mattírozott) különböző bevonatok állíthatók elő. Az ismert elektrolitok mind rendelkeznek azzal a hátránnyal, hogy a profilozott munkadarabok bevonásával a passzív részecskék beépítésével kialakított nikkelbevonatok a krómrétegben nem biztosítják a mikropórusok egyenletes halóját és a dekorációs rétegek homogenitását. Mindez főként ana vezethető vissza, hogy a nikkelbevonat kialakításához beépített részecskék a bevonatban nem osztódnak el egyenletesen. 169372
