169371. lajstromszámú szabadalom • Legfeljebb 15 súly% anyagtartalmú, bentonit alapú nem-diszperzív öblítőfolyadék

MAGTÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 169371 JÊÊÈÊk Nemzetközi osztályozás: ipi Bejelentés napja: 1975. IV. 24. (OA-553) CIO M 3/02 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1976. VI. 28. Megjelent: 1977. VIII. 31. '^ Feltaláló: dr. Dormán József oki. vegyész, Szolnok Tulajdonos: OKGT. Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem, Szolnok Legfeljebb 15 súly% agyagtartalmú, bentonit alapú nem-diszperzív öblítőfolyadék 1 A találmány tárgya legfeljebb 15 súly% agyagtartalmú, bentonit alapú nem-diszperzív tulajdonságú öblítőfolyadék, amely parciálisan hidrolizált poliakrilamidot vagy akrilsav-akrilarnid-kopolimert és nátrium-poliakrilátot vagy káliumkloridot 5 tartalmaz. A találmány szerinti készítmény olaj- és vízkutak fúrásánál öblítőfolyadékként alkalmazható. A korszerű fúrási technológiában az öblítőfolyadék egyik legfontosabb feladata, hogy elősegítse a 10 fúrási sebesség növelését. Az öblítőfolyadékok alapja rendszerint 5-10 súly százalékos bentonitszuszpenzió. Baroid Mud Technology Handbook 1965. (Huston). De a fúrás során a felfúrt kőzet kémiai és mechanikai hatásra diszpergálódik, 15 s a rendszer aktív részévé válik. Az így képződött finom részecskék méretüknél fogva (1-5 ß alatt) mechanikai úton sem távolíthatók el. Ezzel tehát az öblítőfolyadék szilárdanyagtartalma megnő, s csökkentése csak vízzel történő hígítással valósít- 20 ható meg. Ez azonban a kémiai adalékok koncentrációjának pótlólagos korrigálását igényli, s ily módon jelentős többlet anyagfelhasználással jár. Ezenkívül közismert tény, hogy az öblítőfolyadék szilárdanyagtartalmának növekedésével drasztikusan, 25 csökken a fúrási sebesség. (J. L. Lummus: Non-dispersed polymer mud new drilling concept. Petroleum Engineer. 1968. márc.) Ezért logikus, hogy a cél olyan öblítőfolyadék összetételek kidolgozása, amelyben a vízben nem oldható anyagok 30 mennyisége alacsony, vagy gyakorlatilag nulla. Az előbbieket kis szilárdanyagtartalmú, az utóbbiakat szilárdanyagmentes öblítőfolyadékoknak nevezzük. Az ismert megoldások alapja az, hogy a hagyományos öblítőfolyadék típusokban az alapvető tulajdonságokat mint pl. viszkozitás, vízleadás meghatározó adalékok (különböző agyagásványok, speciálisan kezelt azbeszt stb.) szerepét részben, vagy egészen a megfelelő molekulasúlyú hidrofil polimerek veszik át. (J. L. Lummus: „Chemical removal of drilled solids". AAODC, Rotary Drilling Conference 1965. Houston.) Szilárdanyagmentes öblítőfolyadék állítható elő a különféle poliszpoharidok (például XC polimer) segítségével, s tulajdonságaik előnyösen módosíthatók bizonyos komplexképző, organikus és anorganikus króirvegvületekkel. E rendszerek előnye a szilárdanyagmentes jelleg, kitűnő reoló^iai tulajdonságuk stb. Hátrányuk viszont, hogy hűtőképességük korlátozott, hajlamosak fermentációra. (F. H. Deily: new biopolymer low solids mud speeds drilling operation, Oil and Gas Journal, 1967. jun. 26.) A másik perspektivikus lehetőség, hogy speciális, hidrofil kopolimerek segítségével, a bentonit irányított flokkulációja útján állítsunk elő alacsony szilárdanyagtartalmú, jó reológiai tulajdonságokkal és víztartóképességgel rendelkező öblítőfolyadékot. E célra alapvetően két polimert alkalmaznak. Az egyik vinil-acetát és maleinsavanhidrid kopolimer, a 169371