169357. lajstromszámú szabadalom • Hengeres terhelésátkapcsoló fokozat-transzformátorokhoz

3 169357 4 egyik hengerhéj az egyik fázis ellenállásainak tartójaként van kiképezve, és alsó rögzítő elem alatt a kívülről betolható ellenállások számára ablakszerű nyílásokkal van ellátva. Az ellenállások csatlakozóvezetékei a hengerhéj külső felületén vannak el- 5 helyezve, és kívülről csatlakoztathatók az érintkezőkhöz. A találmány szerinti megoldás előnyei a következők: 10 A javasolt terheléskapcsoló mechanikai szilárdsága rendkívül jó. A terheléskapcsoló egyrészt jól ellenáll a nagy mechanikai igénybevételeknek, mivel az egyidejűleg az érintkezők vezető lemezeit képező rögzített részek viszonylag közel vannak egy- 15 máshoz, másrészt pedig az ellenállások a hengerhéj belsejében vannak elhelyezve, tehát a hengerhéj védi azokat. Az ellenállásoknak ez a mechanikai védelme különösen akkor fontos, ha a terheléskapcsolót a hengeres olajtartályon kívül önmagában 20 kell elhelyezni. Ebben az esetben stabil állítóperemet képezünk ki a hengerhéjon. A hengerhéjak az egyes fázisokhoz tartozó ellenállásokkal együtt egy-egy egységet képeznek. Ez megkönnyíti a terheléskapcsoló szerelését javítás- 25 kor, mivel a hengerhéjak által tartott ellenállások a hengerhéjon maradnak, és mivel a hengerhéjakon kívül elhelyezett vezetékeket, amelyek az ellenállásokat és az érintkezőket kötik össze> nem kell külön leoldani. 30 Az ellenállások ezenkívül kívülről hozzáférhetők. Ennek következtében a teljesen összeszerelt terheléskapcsoló betétnél az ellenállások behelyezése utólag a követelményeknek megfelelően, egyszerűen elvégezhető. Az ellenállásokat terheléskapcsolóban 35 sok esetben az igen különböző kapcsolási teljesítményeknek megfelelően kell alkalmazni, ezért előnyös, ha előreszerelt terheléskapcsolónál az ellenállások beültetése utólag is elvégezhető. A teljes terheléskapcsoló zárt, hengeres felépí- 40 tésű. Ez megkönnyíti a terheléskapcsoló betolását az olajtartályba. A hengerhéjak felületén kialakított peremnek az az előnye, hogy a hengeres terheléskapcsoló betét könnyen a külső hengeres olajtartályba helyezhető. A terheléskapcsoló betétjét ek- 45 kor gyakorlatilag a kiálló perem vezeti, úgy, hogy a mindig kiálló csavarfejek, anyák és összekötő vezetékek a hengeres terheléskapcsoló betétnek az olajtartályba való betolásakor nem ütköznek a külső olajtartály felső pereméhez. 50 A találmányt a továbbiakban kiviteli példa és rajzok alapján ismertetjük részletesebben. A rajzokon az 1. ábra 2. ábra 3. ábra 4. ábra a terheléskapcsoló hosszmetszete, a egy-egy keresztmetszet, és a az egyik hengerhéj perspektivikus rajza. 55 60 Amint az ábrákból látható, a javasolt terheléskapcsoló lényegében az 1 terheléskapcsoló betétből, és a hengeres 2 olajtartályból áll. A 2 olajtartály részeit a 3 szigetelőhenger és a 4 fenékrész 6S alkotja. Az 1 terheléskapcsoló betét felülről helyezhető be illetve vehető ki a 2 olajtartályból. A villamos csatlakozások a 3 szigetelő hengeren elhelyezett 5 átmenő érintkezőkkel, és a terheléskapcsoló betét megfelelő 6 csúszóérintkezőivel vannak megvalósítva. A 4 fenékrész átvezetett 8 kapcsolótengely a 7 tengelykapcsolóval van ellátva. Az 1 terheléskapcsoló betét, amint az a 2. és 3. ábra szerinti metszeteken látható, szintén hengeresre van kialakítva, és kapcsoló elemei szegmensszerűén vannak elhelyezve. A rögzített 9 fő- és segédérintkezők a 10 hengerhéj belső oldalán egy-egy fázisra csatlakoznak. A 10 hengerhéj a felső és az alsó részén a 11, illetve 12 rögzítő elemekkel van rögzítve. A 11 és 12 rögzítő elemek egyidejűleg a mozgó 13 érintkezők vezető lemezét képezik. Ebből a célból a 11 és 12 rögzítő elemek a 14 vezetőhornyokkal és a 15 résekkel vannak ellátva. A felső és az alsó 11 és 12 rögzítő elemek viszonylag egymáshoz közel vannak elhelyezve, amely erős összeköttetést, azaz nagy mechanikai szilárdságot eredményez éppen az érintkezőrendszer környezetében. Ezenkívül a felső és az alsó rögzítő elem az érintkezőket mozgató, a 17 üreges tengellyel összekapcsolt 16 kar vezetését is biztosítja. Amint az 1. ábrán látható, a rögzítő elemeken elhelyezett 10 hengerhéjak az alsó 12 rögzítő elemen túl jelentősen meg vannak hosszabbítva, úgy, hogy egyidejűleg a 18 ellenállások elhelyezését is biztosítják, és ezenkívül a terheléskapcsoló betét leállítására alkalmas 19 állító peremet (4. ábra) is képezik. Egy fázis 18 ellenállásai egyetlen egységet képeznek a megfelelő 10 hengerhéjjal, amint az elsősorban a 4. ábrán látható. Ennek következtében valamelyik 10 hengerhéjnak a felső és az alsó 11 illetve 12 rögzítő elemről való leoldásakor a 18 ellenállások a hengerhéjon maradnak, anélkül, hogy a 18 ellenállás és a hengerhéjak külső felületén elhelyezett rögzített 9 fő- és segédérintkezők (4. ábra) közötti elektromos összeköttetést biztosító 20, 21, 22 vezetékeket el kellene távolítani. Ez megkönnyíti a karbantartási munkáknál az egyes hengerhéjak eltávolítását, mivel az ellenállásokat nem kell külön leszerelni, és így kapcsolási hibák sem keletkezhetnek az ismételt összeszerelésnél. Az egyes 18 ellenállások előnyösen az egyes hengerhéjak ablakszerű 23 nyílásaiban helyezhetők el. Ennek következtében egy előre-szerelt terheléskapcsoló betét utólag is ellátható az ellenállásokkal, mivel az összes összekötő vezeték a henger felületén van elhelyezve, ahol azok a későbbi karbantartási munkálatoknál, illetve valamelyik hengerhéj későbbi eltávolításánál is helyben maradnak. A 4. ábra bal oldalán egy, már behelyezett ellenállás látható, amely a 20, 21, 22 vezetékek segítségével a hozzá tartozó 9 fő- és segédérintkezőkkel, illetve a 6 csúszóérintkezővel van összekötve, míg a jobb oldalon egy, még be nem szerelt 18 ellenállást és a hozzá tartozó ablakszerű 23 nyílást tüntettük fel. Szintén a 4. ábrán látható, hogy az egyes hengerhéjak külső felületén a peremszerű 24 kiemelkedések vannak kialakítva, amelyek magassága legalább annyi, mint a 25 összekötő csavarok és a 20, 2