169344. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénsavat tartalmazó pácvégoldatok körfolyamatos elektrokémiai feldolgozására

SZABADALMI 169344 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS v\W!^/l^lii!ITMHfflv^s(lw/ Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1973. XI. 27. (KE-935) B 01 K 3/00 ^HEI^Í^S^Il^M <#r^ . ) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1976. VI. 28. Megjelent: 1977. VII. 30. Kerti József oki. vegyészmérnök 50%, Mándoki Andor oki. kohómérnök 25%, Budapest, Széky Miklós oki. vegyészmérnök 25%, Salgótarján Eljárás kénsavat tartalmazó pácvégoldatok körfolyamatos elektrokémiai feldolgozására 1 A találmány tárgya eljárás kénsavat tartalmazó pácvégoldatok körfolyamatos elektrokémiai fel­dolgozására. A kohászati féltermékek, például lemezek, sza­lagok, huzalok vagy profilidomok kénsavas revét- 5 lenítésénél vas-szulfát képződik, mely az oldat le­hűtése, vagy vákuumkristályosítás útján vas-szul­fát-heptahidrát (FeS04 • 7H 2 0) formájában a pác­végoldatból kivonható. Minthogy a pácoldat kén­savtartalmának csökkentésével a pácolás sebessége 10 is csökken, a végpác még az úgynevezett „teljes lepácolás" esetében is tartalmaz felhasználatlan sa­vat, ez legalább 20—30 g kénsav literenként, azon­ban a pácolási munkamódtól függően a maradék sav koncentrációja elérheti, sőt meghaladhatja a 15 100 g/l nagyságrendet is. A pácolási sebesség nö­velése érdekében a gyakorlatban általában törek­szenek a savkóncentráció növelésére és a kénsav teljes felhasználásának, a fürdő úgynevezett kime­rítésének az elkerülésére. A pácolás sebességével 20 arányosan nő a pácoló-objektum termelékenysége. E törekvésnek azonban határt szab az a tény, hogy a végpác savtartalmának növekedésével egye­nes arányban nő a savveszteség, vagyis a pácolóba 25 betáplált, de onnan elhasználatlanul távozó sav mennyisége, továbbá ezáltal a pácolás költsége. Ugyanezea okból fokozódnak a környezetvédelmi problémák is, mivel a savanyú végoldatok elöntését a vízjogi előírások szigorúan tiltják. Ha viszont a 30 végoldat semlegesítését mésszel végzik (ez szintén szokásos gyakorlati megoldás), akkor ennek a mű­veletnek a nehézségei és költségei is arányosan növekednek a végpác savtartalmával. A meszes ke­zelés hátránya még az is, hogy a semlegesítés reakciója heterogén, ezért a sav teljes közömbö­sítése még a mész túladagolása esetén sem garan­tálható, és emellett a meszes iszap kezelése, kihor­dása, és elhelyezése körülményes és költséges mű­velet, amelynek során semmiféle nyereség, például vegyszer-visszatérülés nem biztosítható. A kénsavas végpácok feldolgozásának ipari gya­korlatból ismert módja a heptahidrát kivonása vá­kuumkristályosítás útján. A végpác savtöménysége a kristályvíz és vákuumgőz révén történő vízelvonás eredményeképpen nő és ezért az oldat pácolásra ismét felhasználható. Ennek az eljárásnak a további elterjedését az a körülmény korlátozza, . hogy a heptahidrát értékesítése kellő kereslet hiányában nincs kielégítően megoldva, és így annak nagy része a hányóra kerül, tehát végeredményben nem küszöbölődik ki a környezet-szennyeződés problé­mája sem. Ezeknek a tényeknek a felismerése az utóbbi két évtizedben olyan műszaki megoldás kidolgo­zására ösztönözte a kutatókat, mely a végpác sav­tartalmának visszanyerése mellett a vas-szulfátnak kénsavvá történő visszaalakítását is lehetővé teszi. 169344

Next

/
Oldalképek
Tartalom