169337. lajstromszámú szabadalom • Mágnesfej

7 169337 8 A következő ábrák a mágnesfejeknek a csatlakozó szerelvényhez történő csatlakoztatását szemléltetik. Ennek megvalósítása kétféleképpen történik. Az első esetben, —ha kettős elrendezésű a mágnesfej - előnyös, ha a csatlakozásokat egymás felett, a nekik megfelelő hordozóréteghez képest azonos értelemben alakítjuk ki. Ez alatt azt értjük, hogy az adott mágnesfej rétegei azonos sorrendben helyezkednek el. Az 5. ábrán két ilyen csatlakozást látunk, ezekhez egy-egy 2 mágneses réteg csatlakozik. (A mágneses fejeken nem ábrázoltuk az elsődleges védelmi célokat szolgáló szigetelő anyagot és az 5 vezetőhöz csatlakozó külső vezetéket.) Ebben a kiviteli példában a második csatlakozó az elsődleges védőréteg, míg a második csatlakozó rétege az első mágnesfej másodlagos védőrétegét képezi, de ugyanakkor a második csatlakozásnak meg van a maga elsődleges védőrétege, mely a második csatlakozó hordozórétege, s ugyanezen második csatlakozó másodlagos védelmét a 23 másodlagos védőréteg lemez alkotja. Az 5. ábra szerinti réteg-konstrukciónak az az általános jellemző vonása, hogy közvetlenül lehet bármilyen számú, egymás felett elrendezett csatlakozó szerelvényhez csatlakoztatni, továbbá hogy a másodlagos védőrétegek vastagsága azonos. A 6. ábrán látható kiviteli példa éppen ellenkezője az előbbinek. Itt ugyanis három, egymás feletti csatlakozás látható. A 13 másodlagos védőréteg lemezek a velük szemben elhelyezkedő dielektromos 1 hordozóréteghez képest vékonyabbak, tizedmilliméteres nagyságrendben, míg a dielektromos réteg vastagságát mm-es nagyságrendben lehet megjelölni. A második csatlakozó másodlagos védelmi célját szolgáló 23 védőréteg az 1 hordozóréteg vastagságával azonos. Természetesen nincs akadálya annak, hogy a másodlagos védelmi célokat szolgáló mindenegyes 13 másodlagos védőréteg lemez ugyanakkor egy-egy csatlakozó vezetőrétegét is alkossa, a 2 mágneses réteg és külön 5 vezetőréteg nélkül a 6 elsődleges védőréteggel együtt, mely a mágnesfejre van erősítve. A csatlakozó szerelvények összeszerelésénél természetesen arra kell vigyázni, hogy a mágnesfejek rétegei egymáshoz viszonyítva a megfelelő elrendezésben helyezkedjenek el, ami azonban nem jelent különösebb nehézséget, mert a mágnesfejek a csatlakozó szerelvények csatlakozóhelyein jól láthatók. A szerelési műveleteket tehát az előzőkben ismertetett megoldások szerint kell végezni a 2. és 3. ábrákkal kapcsolatban, ahol a másodlagos védelmi célokat szolgáló rétegeket a csatlakozó szerelvényhez úgy kell rögzíteni, hogy ahhoz az elsődleges védőréteg és a vezetékcsatlakozó már hozzá van szerelve. A 7. ábrán a 6. ábra szerinti csatlakozás kialakítását látjuk, ezúttal azonban keresztmetszetben. Itt a csatlakozószerelvények és a 2, 22, 32 mágneses rétegekből alkotott mágnesfejek egymáshoz képest eltolt helyzetben vannak, ennélfogva a 7. ábrabeli csatlakozó szerelvényt minden olyan mágnesfejjel rendelkező berendezésbe be lehet szerelni, ahol a mágnesréteg P sávjai — melyek az információt tartalmazzák - a mágnesfejek közötti távolság ellenére megfelelően csatlakoztathatók, jóllehet a mágnesfejek egymástól levő távolsága az információt tartalmazó sávok közti távolság háromszorosa. A 8. és 9. ábrák a mágnesfejek szerelésének módjára adnak felvilágosítást. Ebben a szerkezeti elrendezésben két csatlakozó szerelvényhez vannak a mágnesfejek szerelve, egymással ellentétes értelemben. Ez annyit jelent, hogy az elsődleges védőréteg és a hordozóréteg, valamint az 5 vezetőréteg egymással szimmetrikus elrendezésben vannak kialakítva. A 8. ábrán látható szerkezeti elrendezésnek megfelelően a szigetelő anyag, mely az elsődleges védőréteget alkotja, egyidejűleg a másik mágnesfej másodlagos védőrétegét képezi, rögzítésük ragasztás útján történik, mégpedig vagy közvetlenül, vagy az alattuk levő rétegen előzetesen már kialakított és korábban ismertetett 20 vékony-rétegre — történik a ragasztás. Ez utóbbi lehet egy vékony lemezből álló dielektrikum is, amely az 5 vezetőréteg és a szigetelőanyag között van kialakítva. A 9. ábrának megfelelő szerkezeti elrendezésben egy dielektromos anyagú 21 lemez van elhelyezve a két, csatlakozószerelvény között, s e két szerelvény számára egyaránt szekundér védőréteget jelent. A 10. ábrán egy olyan csatlakoztatást ?átunk, melynek csatlakozói egymás felett helyezkednek el és az 1 hordozórétegen két mágnesfej felett helyezkedik el, mégpedig úgy, hogy a 6 elsődleges védőréteg, valamint a közbülső 13 másodlagos védőréteg lemez a mágnesfej védelmét szolgáló rétegek, s ugyanakkor a másik szigetelőanyagból álló rétegre van rögzítve a 23 másodlagos védőréteg, amely ugyanolyan vastag, mint az 1 hordozóréteg. A 2 és 42 mágnesrétegekből álló mágnesfejek nem azonos méretűek. Ez nem kikötés a találmány szempontjából, itt csupán annyit kell megjegyezni, hogy az egyvonalban elhelyezkedő mágnesfejek különböző funkciók elvégzésére alkalmasak — például beírásra és kiolvasásra. (Van egy harmadik mágnesfej is ebben a szerkezeti elrendezésben, amely a letörlést hajtja végre, s ez egyvonalban van a 2 és 42 mágnesrétegekből álló mágnesfejekkel, de természetesen csak akkor alakítandó ki, ha szükség van rá.) A 11. ábrán azt látjuk, hogy a rögzítőszerelvénnyel összeszerelt mágnesfejek - például a 10. ábra szerinti kiviteli példának megfelelően -páronként hogyan helyezkednek el a Pl ... P6 sávokkal szemben, mimellett az egyes sávok optimális térközzel vannak egymáshoz képest kialakítva. Ezt a szerkezeti elrendezést akkor értjük meg helyesen, ha visszanyúlunk az 1. ábrán látott szerkezeti elrendezéshez és figyelembevesszük a mágnesfejek megfelelő méretű eltolódását a rögzítőszerelvényhez történő illesztés különböző szintjeinek megfelelően. A rögzítőszerelvényhez való csatlakoztatásnak különböző típusai vannak, attól függően, hogy a mágnesfejeknek milyen szerepet kell betölteniük. Gyakori ugyanis az, hogy egy mágnesfejnek ugyanit) 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4