169330. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bevonatképződés meggátlására polimerizációs reaktorok fémes felületén

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1974. V. 03. (HO-1672) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1973. V. 04. (P 23 22 405.7) Közzététel napja: 1976. VI. 28. Megjelent: 1977. VII. 30. 169330 Nemzetközi osztályozás: C 08 F 2/16 Feltalálók: dr. Fester Walter vegyész, Königstein/Taunus, dr. Albers Ernst August vegyész, Bobingen, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Hoechst Aktiengesellschaft, Frankfurt/Main, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás bevonatképződés meggátlására polimerizációs reaktorok fémes felületén 1 A reakcióközegben oldhatatlan termékeket ered-' ményező és vizes közegben végrehajtott számos kémiai reakciónál gyakran a reakciótermékekből álló bevonat képződik a reaktor falainak felületén. A bevonatképződés a reakció kivitelezése során 5 számos hiba forrása lehet és az előállított termékek minőségét rontja. A reakció lefolytatása szempontjából például olyan hátrányok léphetnek fel, hogy bizonyos reakcióidő eltelte után a képződött reakcióhő rosszul vezethető el, a felhasznált reaktorban 10 a reakció térfogata változik és főként folyamatos munkamódszer esetén az előállított termékek azáltal szennyeződnek, hogy a bevonat például leválhat a reaktor faláról. Számos kísérlet történt a bevonatképződés meg- 15 gátlására. Ennek megfelelően például a reiaktor falait politetrafluormetilénnel vonták be vagy elektropolírozásnak vetették alá. Az ilyen eljárások hátránya a felületi bevonat mechanikai igénybevétellel szemben < fellépő nem kellő szilárdsága, továbbá a 20 reaktor falainak* bevonásából vagy az elektropolírozásból eredő ráfordítások költségessége, már csak olyan szempontból is, hogy a védőintézkedéseket gyakran ismételni kell. A bevonatképződés problémája főként mono- 25 mereknek vizes közegben végzett emulziós és szuszpenziós-kicsapásos polimerizációjánál lép fel. Ezeket a pohrnerizációkat gyakran saválló vasedényekben vagy zománcozott tartályokban végzik. A reaktor falain gyorsan kialakul a polimerbevonat, amely a 30 polimerizációt a rossz hőelvezetés és a termék nem homogén minősége miatt zavarja. A folyamatosan vezetett polimerizációkat gyakran meg kell szakítani ahhoz, hogy a reaktorfalakon fellépett bevonat eltávolítása lehetővé váljon. A polimerizátiónál fellépő bevonatképződés meggátlására számos eljárást ismertetnek, így például ismeretes az, hogy akrilnitrilt olyan edényekben polimerizálnak, amelyek hidrogénképződés közben lassan feloldódnak (Thomas, W.M. hés Mallisont, W.C. Petroleum Refiner 1961 p. 211-216). Az 1 720 382 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási iratban olyan eljárást ismertetnek, amelynél a polimerizációt vasszerkezeti anyagú reaktorban legalább egy nem nemesfémből készült elektróda jelenlétében végzik. Ez az elektróda a polimerizációs közegbe bemerül és a polimerizációs edény tömegével elektromosan csak a reakcióközegen kívül van egy vezetékkel összekötve. Az elektróda például egy olyan fémből áll, amelynek elektródpotenciálja a polimerizációs közegben a polimerizációs reaktor fémszerkezeti anyagával szemben pozitív, így tehát oldható anódként fejti ki hatását. Az ismertetett elrendezésnél a felhasznált anód idővel feloldódik és a reaktor falain hidrogén szabadul fel. Az alkalmazott elektród közelében a reaktor falain a polimer lerakódása meggátolható. A vázolt eljárások hátránya abban rejlik, hogy a reaktor, illetve az elektród anyagában állandó el-169330