169310. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés különösen ablakok, ajók és hasonlók szárnykereteinek előállításár a

3 169310 4 létesített kötést kell érteni, hanem természetszerűleg bármely más, ragasztott kötéshez használatos, illetve alkalmas ragasztószert is. Ugyancsak magától értetődő, hogy ezt a ragasztószert mindenkor abban az időben kell felvinni, amikor az a felhasználás szempontjából a legcélszerűbb, ezenkívül annak szárításához, megkötéséhez vagy megkeményedéséhez járulékos meleget, levegőt vagy ehhez hasonlót lehet alkalmazni. A „sajtolni" kifejezés sem értendő szó szerint, hanem abban az értelemben, hogy a tartórudak at, aszerint, hogy milyenek a körülmények, illetve ahogy a ragasztóanyag megkívánja, kisebb vagy nagyobb nyomás alatt szorítjuk egymásra. A felszerelendő vasalási alkatrészek lehetnek például csapágyfelek, zárak, reteszelőtagok és minden féle, a beépített szárny kezeléséhez, valamint annak egyik helyzetből egy másikba juttatásához a szükséges vasalások, illetve félszerelvények. A találmány egy további jellemzője értelmében egy készülék segítségével folyamatosan visszük fel a tapadóalapozást a tartórudakra, majd ezt követően megszárítjuk s végül a tömítő-ragasztómasszát felhelyezzük. Eközben vagy valamennyi tartórudat elvezetjük egy adagolóberendezés alatt, vagy pedig megfordítva, az adagolót mozgatjuk a tartórudak, illetve az üvegtartó-hornyok felett. A találmány egy másik ismérve értelmében a tartórudak és a tábla vagy táblák összeerősítése céljából azokat egy keretprésbe helyezzük bele, ezután az üvegtartó-hornyokat a ragasztó-tömítőmasszával a táblaszéleken túlig tömörítjük és a mozgási fázisban az előzőleg beenyvezett tartókeret-végeket egymáshoz sajtoljuk. Ezen a helyen kell még azt is megemlíteni, hogy a tartórudak elláthatóak egyenként két üvegtartó-horonnyal abban az esetben, ha a szárny gyártását, két, egymástól távközzel elválasztott táblával vettük tervbe. Ezen kívül a ragasztószert adott esetben felvihetjük az után is, hogy már valamennyi tartórudat felhelyeztük a táblára. A tartórudakat előnyösen kettős-szélezőfűrészgépen, elsősorban mindkét végén egyidejűleg vágjuk hossz-méretre. A találmány egy további megvalósítása azzal jellemezhető, hogy a keret rápréselése előtt a tartóhornyokba vagy a tartók furataiba sarokvasakat ragasztunk be, melyeknek kiálló szögszárát ugyancsak beenyvezzük, majd a szomszédos tartórudak hozzárendelt végéhez ragasztjuk. Ezek a sarokvasak biztosítják a sarkok jó kimerevítését, és ezen túlmenően egy fajtájú központosítást is nyújtanak, vagyis megoldódik a sarkot alkotó két tartórúd helyes egymáshoz képesti elhelyezése. A vasalásokat célszerűen felragasztjuk és/vagy felszorítjuk és/vagy felcsavarozzuk, szegecseljük vagy más hasonló módon rögzítjük. A találmány továbbfejlesztése szerint mindegyik külső sarokra egy kötélterelő-szögvasat erősítünk, mindegyik szögvasat elsősorban egy kívül körben elrendezett kerethoronyba betoljuk és ezt követően ragasztással rögzítjük. Lehetséges ezen terelőszögvasak lényegileg szorítással történő rögzítése is. A terelőszögvasakon a találmány egy további kiviteli alakjánál a működtetőelemek részére vonókötél van elhelyezve, melynek vége egy kötéltartó- és/vagy feszítőszerkezettel van összekötve. Mivel a kötél lényegileg csak húzóerőt képes átvinni, ezért a vonókötél 5 magától értetődően köröskörül helyezkedik el. A profilrudak — s ily módon a keretek is -tartóhornyokkal vannak ellátva, a befeszíthető csúszópályák részére. Ezeket a csúszópályákat vagy 10 csuszovezetekdarabokat egy további találmányi jellemző értelmében az említett kerettartó-hornyokba befeszítjük, s azok az úgynevezett zárótagok vagy zárak vezetésére szolgálnak, melyeket előzőleg a vonókötéllel szorosan össze kell kötni. 15 A találmány egy további kiviteli alakjára az jellemző, hogy a keret tartóhornyaiba részben kialakított csapágyrészekkel ellátott erősítőszögvasak vannak befeszítve. Amennyiben tehát ezek csapágyrészeket hordoznak, utóbbiak átveszik a szárnyak 20 csapágyazásán kívül még járulékosan a keret megerősítésének feladatát is, különösen a saroknál. Emellett különösen akkor mutatkozik előny, ha mindegyik erősítőszögvas egy vagy több merevítő átlapolása össze van ragasztva a szegélyszerű 25 szárnykerethajtókának a külső ablaktok felé fordított felületével. Ismét egy másik, találmány szerinti kiviteli alakra az jellemző, hogy a felső kereszttartórúd tartóhornyába egy csuklóselem van befeszítve egy 30 villás kitámasztó részére, melynek csatlakozása, illetve csatlakozásai a mindenkor hozzárendelt kimarásba vannak illesztve, elsősorban beszorítva vagy befeszítve. Kimarás helyett természetesen lehet itt egy másféleképpen — például kivájolással - előállí-35 tott kimunkálást is alkalmazni. A találmány egy másik változatát azzal jellemezhetjük, hogy a vonókötéllel összekötött zár és/vagy átkapcsolótag részére szolgáló működtetőfogantyú 40 az említett vonókötélhez csatlakozik, majd a kereten van rögzítve, főképpen felcsavarozás útjá^ A csatlakoztatás például rászorítás segítségével történhet. A találmány egy további ismérvére az jellemző, hogy a keret furataiba menetes perselyek 45 vannak besajtolva és/vagy beragasztva, majd ezt követően a beállítófogantyú házának tartófuratai és perselyei a kiálló perselyvégek fölé vannak helyezve, vagy a szabadon maradt keretfuratvégekbe behelyezve, majd ezt követően a perselyek és a 50 ház egymással össze vannak csavarozva. A beállító-fogantyúház ily módon egyrészt kifogástalanul központosítva van, másrészt biztosan szilárd helyzetben tartjuk. Végezetül, még előnyös módon kívülről, az alsó 55 kereszttartórúdra egy lécformájú vízvezetőszegély van felragasztva. Ezt ugyancsak profilanyagból fűrészeljük le, vagy pedig egyéb úton daraboljuk le. Mivel a befeszített alkatrészek a befeszítőho-60 ronynak mindenkor csak egy meghatározott hosszúságára terjednek, s ezáltal a közöttük levő részek ki vannak téve az elszennyeződésnek, igen célszerű, ha a befeszített elemek között levő rögzítőhorony-szakaszokat közdarabokkal lezárjuk, utóbbit el-65 sősorban ugyancsak befeszítjük a horonyba. 2