169298. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázikus oximéterek előállítására - helyi érzéstelenítő, görcsoldó, antidepresszáns és antiparkinson hatás
5 169298 6 Vegyület (példa) LD5 o po. Relatív hatékonyság 14. 21. 13. 27. 16. 2. papaverin Rel. hatékonyság = 325 650 550 650 1000 430 367 3,01 2,43 2,42 2,21 1,96 1,73 1,00 EC 50 papaverin 60 60 Ä O .=* Vegyület (példa) ff O O MES ED< mg/kg ff ea ca O H SoW h 10 5. 32. 4. 1450 150 9,7 1500 300 620 105 trimetha- 2100 490 dión 15 (Ptimal) 5,0 5,9 4,3 50 270 74 400 29,0 5,6 8,4 5,3 ECS o vizsgált vegyület A nikotinletalitás-gátlást egéren, STONE [Stone, CA. et. al. (1958) Arch. Intern. Pharmacodynamic 117, 419.] módszere szerint határoztuk meg 10—10 állatból álló csoportokon, orális adagolással. A tetrabenazin-rezerpin antagonista hatást egéren 20 vizsgáltuk orális adagolással, 10-10 állatból álló csoportokon. A kialakult maximális ptózis gátlását, illetve felfüggesztését regisztrálva, a dózis-hatásgörbék alapján ED50 értékeket számítottunk. 25 Vegyület (példa) LD50 ED S0 mg/kg mg/kg Terápiás index 15. 38. 5. 29. 25. 7. 47. 51. 53. trihexyphenidil (Artane) 1450 600 1450 600 650 400 1900 12fV 1000 365 Terápiás index -40 47 43 56 43 11 100 40 70 40 LD50 36,3 12,8 33,7 10,7 15,1 36,4 19,0 30,0 14,3 9,13 30 35 40 45 50 60 60 60 .3 ff ff 13 M ca 0 O .S 3U ff so C4 -CD Vegyü (példa O V) s •a«. SS ÍJ« N ^J oá I E2 16. 1000 70 14,3 80 12,5 1. 560 80 7,0 27 20,7 38. 600 120 5,0 18 33,0 30. 900 34 26,5 180 felett 5,0 32. 1500 22 68,2 100 felett 15,0 4. 620 7 88,6 130 felett 4,8 53. 1000 28 36,0 kb. 250 4 amitriptylin 225 13 17,3 65 3,5 ED 50 Az antiepileptikus hatás vizsgálatát egéren végeztük, orális adagolással. A maximális elektroshock<MES)-ot korneális elektródokkal, SWINYARD [Swinyard et. al (1952) J. PharmacolT exp. Ther. 106, 319-330] ismert módszere szerint hoztuk létre. A tetrakorTgörcs befolyásolását BANZIGER és HANE [R. Banziger, L.D. Hane (1967) Arch. Int. Pharmacodyn. 167, 245-249] módosított módszerével vizsgáltuk. Az (I) általános képletű vegyületeket, illetve savaddíciós sóikat, vagy kvaterner ammóniumszármazékait a gyógyszerkészítésben alkalmazott vivő-, 55 adalék- és segédanyagok felhasználásával önmagában ismert módon, főleg antidepresszáns, antiparkinson és helyiérzéstelenítő hatású gyógyszerré alakíthatjuk. A gyógyszerforma egyszeri adagja 1—500 mg mennyiségben tartalmazza az (I) álta-60 lános képletű vegyületeket, illetve savaddíciós sóikat, vagy kvaterner ammóniumszármazékait. Eljárásunkat az alábbi példákon mutatjuk be, anélkül azonban, hogy a találmány szerinti eljárást 65 csupán a közölt példákra korlátoznánk. 3
