169292. lajstromszámú szabadalom • Eljárás neurohormonok elkülönítésére szarvasmarhahipotalanuszból

3 169292 4 tartalmazó frakciókat és az utolsó alacsony mole­kulasúlyú anyagként az oszlopot elhagyó ,JS" neurohormont tartalmazó frakciókat külön-külön elkülönítjük, és kívánt esetben külön-külön lio­filizálva megszárítjuk. A „K" neurohormon aminosavakat, így glicint, szerint, aszparaginsavat és glutaminsavat, valamint egy nukleotid jellegű ultraibolya spektrummal ren­delkező vegyületet tartalmaz. A „K" neurohormon ultraibolya tartományban jellegzetes spektrummal rendelkezik, savas kémhatású, 3000 V feszültségen 3,8 pH-értékű citrát-pufferben végzett papírelektro­forézis során az anód irányába mozdul el, félig­áteresztő membránon dializálható, alkalikus kezelés, valamint 24 órán át 105 C°-on 6 n sósavval végzett hidrolízis hatására biológiai aktivitását elveszíti, to­vábbá jelentősen veszít biológiai aktivitásából pep­színnel és tripszinnel végzett kezelés során is. A „K" neurohormon cellulózbázisú, 200-400 mesh szemcsemérefű molekulaszűrőkön, így például az Uppsala Fine Chemicals svéd cég által gyártott Sephadex G-10 vagy Sephades G—25 márkanevű gélszűrőn desztillált vízzel vagy 0,25 - 0,5%-os ecetsavval végzett frakcionált eluálás során a gél­szűrőt a szarvasmarha-hipotalamuszból elkülö­níthető ismert alacsony molekulasúlyú vegyületek, így többek között a nukleotidok, adenozin-trifosz­fát, adenozin-monofoszfát, más uridin-származékok, aminosavak, hexoaminok, peptidek, aminosav-ana­lógok és foszfolipidek után hagyja el, míg papír­kromatográfiás, 4:1:5 arányú butanol-ecet­sav-viz elegyben végzett vizsgálata során Rf értéke 0,35. Az „S" neurohormon hőstabil és vízoldható vegyület, kémhatása savas, féligáteresztő memb­ránon átlép, 3000 volt feszültségein 3,8pH-értékű citrát-pufferben végzett papírelektroforézis során a „K" neurohormonnál lassabban mozog az anód felé, míg 4:1:5 arányú butanol—ecetsav—víz elegyben végzett papírkromatográfiás vizsgálat során mérhető Rf értéke 0,15. Az „S" neurohormon nem veszíti el biológiai aktivitását 24 órán át 105 C°-on 6 n sósavval végzett hidrolízis, valamint pepszinnel és tripszinnel végzett kezelés után sem, jellegzetes spektrummal nem rendelkezik, végül az előző bekezdésben említett típusú molekulaszű­rőkön végzett frakcionált eluálás során az ugyancsak az előző bekezdésben ismertetett ismert alacsony molekulasúlyú vegyületek, valamint a „K" neuro­hormon után, utolsóként hagyja el a molekula­szűrőt. A találmány szerinti eljárás foganatosítása során közelebbről úgy járunk el, hogy szarvasmarha-hipo­talamuszt 20-30percen át 0,25-0,5%-os ecet­savval extrahálunk, előnyösen 80-85 C hőmérsék­leten. Az így kapott extraktumot ezután a szarvas­marha-hipotalamuszból visszamaradó törött csont­darabok és sejtek eltávolítására centrifugáljuk, elő­nyösen 8 000 - 10 000 g-nél végezve a centrifugá­lást. Ezt követően a felülúszó fázisból a nagy molekulasúlyú vegyületeket szerves oldószerrel, elő­nyösen etanollal vagy kloroformmal kicsapjuk, majd a nagy molekulasúlyú vegyületeket célszerűen centrifugálás útján elkülönítjük. Az ekkor vissza­maradó elegyet - amely az alacsony molekulasúlyú vegyületeket tartalmazza- ezután liofilizáljuk, majd desztillált vízben feloldjuk. A kapott oldatot ezután felvisszük egy, cellulóz bázisú 200-400 mesh szemcseméretű molekulaszűrőből, 5 előnyösen a korábban említett Sephadex G-10 vagy Sephadex G-25 márkanevű szűrőből készült oszlopra, és az oszlopot desztillált vízzel vagy 0,25 - 0,5%-os ecetsavval frakcionált eluálásnak vetjük alá. Az eluálás sebessége előnyösen 10 100 ml/óra és 700 ml/óra közötti érték. Előnyösnek tartjuk az ecetsavval végzett eluálást, bár ebben az esetben a kívánt anyagokat tartalmazó eluátum­frakciókat utólag az ecetsav tökéletes eltávolítására be kell párolni és az így kapott maradékot még IS desztillált vízzel utólagosan mosni szükséges. Desz­tillált vízzel végzett eluálás esetében nincs szüksége ezekre az utólagos műveletekre, viszont az ecetsav­val végzett eluáláshoz képest a neurohormonok hozama valamivel alacsonyabb. 20 A neurohormonokat tartalmazó eluátumfrakciók megjelenését az 1. kiviteli példában részletesen is­mertetett biológiai módszerrel detektálhatjuk. Miként említettük, az ,,S" neurohormon koszo­rúértágító hatású, éspedig állatoknak l-2jug/test-25 súly-kg dózisban intravénásán beadva 3—5 percen belül kitágítja a koszorúereket. Egy órán belül a vénákból adott időegységen belül kifolyó vér mennyisége a kiindulási szinthez viszonyítva 200-300%-kal nő. Ez a hatás 3-6 órán át tart. A 30 hipofízis ektómiája után az „S" neurohormont az állatoknak beadva az teljes mértékben megtartja koszorúértágító hatását. Ez arra nézve bizonyíték, hogy a hipofízis nem vesz részt az „S" neurohor­mon koszorúértágító hatásának létrehozásában. A 35 mellékvese ektómiája után viszont az „S" neuro­hormon hatása eltűnik. Ez arra nézve bizonyíték, hogy az intakt szervezet körülményei között a mellékvese az „S" neurohormon hatásának realizá­lódásában fontos szerepet játszik. Adott fiziológiai 40 és patológiai körülmények között a hipotalamusz­ból a neurohormon a vérbe a szív és a hasnyálmi­rigy kémiai faktorjainak hatására válik ki. Ezek a kémiai anyagok a vérbe kerülve ingerlik a sinus carotiens kemoreceptorjait, miáltal a cholinoreaktív 45 agyi rendszeren keresztül megindul a neurohormon kiválasztása a vérbe, ahol a neurohormon a vér­szérum albumínjaival és gammaglobulinjaival laza kötésbe lép, illetve közvetlen hatást fejt ki a koszorúér véredényeire. Ilyen módon bizonyított a 50 hipotalamusz neurohormonjainak szabályozó sze­repe a szív keringési rendszerére. A „K" neurohormont az „S" neurohormon előző bekezdésben említett dózisával azonos dózis­ban az előző bekezdésben ismertetett módon vizs-55 gálva a „K" neurohormon is gyógyászatilag aktív­nak bizonyul, éspedig hatása az intravénás beadás után rögtön jelentkezik és 1-1,5 órán át tart. Klinikai körülmények között azonban nem vizsgál­tuk. 60 Az „S" neurohormon klinikai körülmények kö­zött is vizsgálva koszorúértágító hatásúnak bizo­nyult, így elsősorban akut szívizominfarktus (angina pectoris) és krónikus koszorúérelégtelenség kezelésére hasznosítható a későbbiekben még rész-65 létezett módon. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom