169252. lajstromszámú szabadalom • Hajtott görgőpálya
3 169252 4 A találmány célja a fenti ismert megoldások hiányaitól mentes olyan tárgyi jellegű hajtott görgőpálya kialakítása, amely gyűjtő-tároló üzemmódban a hajtóelem és a görgők közötti súrlódóerő automatikus csökkentésével a feltorlasztott, álló rakományra csupán minimális, elhanyagolható tolóerőt fejt ki, míg az ütköztetősorompó eltávolításakor minden további intézkedés nélkül a feltorlasztott rakományt a lehető legcsekélyebb térbeni széttagolás mellett kompakt egységben ismételten mozgásba hozza. A kitűzött célt olyan tárgyi jellegű hajtott görgőpálya kialakításával és alkalmazásával érjük el, amelynek a találmány értelmében ívalakban hajlított hossztengelyű görgői vannak, és amelynél a hajtóelem haladási síkját úgy választottuk meg, hogy a görgők felülről nézve homorú görbületű forgásfázisukban a hajtóelem felső felületével súrlódó hajtókapcsolatban vannak, míg a görgők domború görbületű forgásfázisában a görgőpalást és a felső hajtóelem-felület között rendre meghatározott térköz van. Előnyösnek bizonyultak a találmány szerinti görgőpálya azon kiviteli alakjai, amelyeknél a görgők hajlított hossztengelye körív alakú, a görgőtengelyeknek az elméleti forgástengelytől mért legnagyobb belógása (excentricitása) közelítőleg 1,6 mm, illetve ezen legnagyobb belógásnak a mindenkori görgőhosszúsághoz viszonyított aránya az 1 : 280-tól 1 : 580 határok között van. A találmány szerinti hajtott görgőpályának a pályán feltorlasztott álló rakománnyal érintkező egyes görgői olyan forgásfázisban vannak, amelyben az utóbbi görgők és a hajtóelem közötti súrlódóerő a görgők és a rakomány közötti súrlódóerőnél kisebb, míg a rakománnyal érintkező további görgők és a hajtóelem között rendre szabad térközök vannak. A találmány szerinti hajtott görgőpálya előnyös kiviteli alakjának hajtóeleme a görgősor hosszirányú középtartományában megvezetett hajtott heveder, aholis a heveder alátámasztógörgői a heveder felső felületét a görgők palástfelületének forgásfázisától függő legmagasabb és legalacsonyabb helyzete közötti olyan síkban vezetik, amelyben a görgők forgásuk során 180°-nál nagyobb forgásszög alatt vannak súrlódó hajtókapcsolatban a heveder felső felületével, és a heveder rugalmassága a görgők, felülről nézve homorú forgásfázisában a maximális belógás felvételére, míg a domború forgásfázisban, a kívánt térköz megtartására alkalmas. A fenti találmány szerinti hajtott görgőpálya a kitűzött cél maradéktalan megvalósítására alkalmas. Az alkalmazott görgők ívalakban történt hajlított kialakítása azt eredményezi, hogy a görgőhossztengelyek görgővégek közötti középpontja, a maximális belógásnak (excentricitásnak) megfelelő sugarú körpályát ír le az elméleti görgőforgástengelyek körül. Ezen belógás értéke olyan csekélyre választható, hogy az a rakományt nem rázza, számottevő rezgéseket nem kelt. Bebizonyosodott továbbá, hogy a találmány szerinti ívelt görgős pálya szállítófelületének hullámzása, illetve az utóbbi amplitúdója a szállított rakományok felfekvőfelületének átlagos flexibilitásánál lényegesen kisebb. A találmány szerinti görgőpálya végül, a görgőpalástok megfelelően lágy kiképzése, továbbá a választott osztástávolság következtében, rendkívül csen-5 des járású. A találmány lényegét az alábbiakban célszerű példaképpeni kiviteli alak, továbbá elvégzett kísérleteink eredményei kapcsán a mellékelt rajz alapján részletesen ismertetjük, ahol 10 az l.ábra a találmány szerinti görgőpálya kiemelt részletének perspektivikus vázlata, a 2. ábra a találmány szerinti görgőpálya ívelt görgőjének és hajtóelemének Vázlatos nézete ill. 15 metszete, a 3. ábra a görgőpálya kiemelt szakaszának elvi oldalnézeti vázlata a szállított egységcsomagok és az ütköztetősorompó érzékeltetésével, a 4. ábra bordaszerű vastagítással ellátott hajtó-20 elem részletének vázlatos hosszmetszete, míg az 5. ábra a későbbiekben ismertetendő elvégzett kísérletek eredményeit feltüntető diagram. Az 1. ábrán kiemelt részletben perspektivikusan 25 feltüntetett 10 pályaszakasz lényegében hagyományos kialakítású, amennyiben két párhuzamos hosszanti szögvasból álló 11 vázszerkezetben egymástól megfelelő osztástávolságokban 12 görgők vannak elrendezve. E 12 görgők konstrukciós ki-30 alakítása is lényegében hagyományos gépelemekre épül fel, amennyiben meghatározott hosszúságú cső két végében alacsony súrlódási együtthatójú, előnyösen gördülő 13 csapágyak vannak rögzítve, amelyek a 12 görgőket a 11 vázszerkezetben rög-35 zített 15 csapok körül szabadonfutóan ágyazzák. A 12 görgőkből álló görgősor alatt ugyancsak meghatározott osztástávolságokban 14 alátámasztógörgők vannak a 11 vázszerkezetben rögzítve, ame-40 lyek a 12 görgőkkel azonos módon szabadonfutó ágyazással rendelkeznek. A 14 alátámasztógörgők középtartományában célszerűen körbenfutó beszúrás is kiképezhető. A 14 alátámasztógörgők és a 12 görgők között hevederszerű 16 hajtóelem van 45 megvezetve, amelyet alulról a 14 alátámasztógörgők tartanak. A 16 hajtóelem előnyösen jelentős súrlódási együtthatóval bíró felső felülettel rendelkező keskeny heveder, amelyet az 1. és 2. ábra jól érzékeltet. A 16 hajtóelem hajtását bármely ismert 50 hagyományos hajtószerkezettel biztosíthatjuk, ezért az utóbbit a csatolt rajzokon nem tüntettük fel. A találmány értelmében a hajtott görgőpálya enyhén ívelt, ívalakban tehát hajlított hosszten-55 gelyű 12 görgőkkel rendelkezik, aholis a 12 görgők találmány szerinti íveltségét a csatolt rajzon erősen torzítva, kihangsúlyozva tüntettük fel. A 12 görgők J8 görgőhossztengelye és az elméleti C forgástengely között középtartományban a legnagyobb belógás-60 nak ill. excentricitásnak megfelelő A_. eltérés mérhető, amely megfelel azon legnagyobb körpálya sugarának, amelyet a _B görgőhossztengely a 12 görgők forgása során az elméleti C forgástengely körül leír. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy 65 az általában alkalmazott 50 cm-től 1 m-ig terjedő 2
