169243. lajstromszámú szabadalom • Járműre szerelhető berendezés vasúti vágányok névleges és tényleges helyzete közötti eltérés meghatározására

9 169243 10 tárolón keresztül a 202 reteszelő áramkör 33 NAND-kapujára vezetjük, amelyet ebben az időpontban a 25 küszöbérték kapcsoló áramkör logikai 0 kimenete zárva tart. A 30 tároló logikai 1 jele szintén törlőjel a 29 tároló számára a 35 OR 5 kapun keresztül, amely a 29 tároló kimenetét logikai 0-ra állítja vissza. A H pontban a jel irányt változtat, és az I pontban a 19 erősítő kimenete a logikai 0 kapcsolási állapotba áll vissza. A 25 küszöbérték kap- 10 csoló áramkör kimenete rövid időre logikai 1-be billen, aminek következtében feloldódik a 202 reteszelő áramkör 32—34 NAND-kapuinak reteszelése és a 29—31 tárolók kimenőjele a 38—40 számlálókra juthat. Mivel a 29 és 31 tárolók kimenete 15 logikai 0 kapcsolási állapotban van, a 38 és a 40 számlálókra bemenőjel nem jut. A 30 tároló kimenete logikai 1 állapotban van, és ez a jel a 39 számlálóra kerül. Ha a 25 küszöbérték kapcsoló áramkör kimenete logikai 0-ra vált, a 26 törlő- 20 egység kimenete rövid időre logikai l-re billen. Ez a jel a 35-36 OR kapukon keresztül a 29-31 tárolók törlőjele, aminek következtében ezek kimenete logikai 0-ra billen vissza. 25 A hibajelnek a második hibatartományból a harmadik hibatartományba történő áthaladásával a 31 tároló kimenete logikai l-re vált át, és ez a jel a 30 tárolót a 36 OR kapun át logikai 0-ra billenti vissza. 30 Ezek a körök hasonlóan működnek, ha a vonatkozási feszültséghez képest a jel nem pozitív, hanem negatív. Ekkor a 20, 21 és 22 erősítőket a 27 küszöbérték kapcsoló áramkör és 28 törlő-egység, amelyek monostbail billenőkörökből állnak, vala- 35 mint a 202 reteszelő áramkör, a 44-46 NAND-kapuit, a 47-48 OR kapukat és az 50-52 számlálókat használjuk fel. Ennek következtében mind a hat hibatartományban valamennyi csúcsérték egymástól függet- 40 len számlálását valósítjuk meg, amelynek során minden esetben akkor számlálunk, amikor a jel a csúcsérték elérése után a holtzónába tér vissza. Ehhez kapcsolódva nem számláljuk az egy, vagy több hibatartományban a csúcsértékben bekövet- 45 kező olyan változásokat, amelyek a holtzónát nem érik el. Mivel a jel összehasonlítását állandóan a mindenkori bemenet és az alacsonyfrekvenciásan szűrt vonatkoztatási feszültség között végezzük, így csak 50 a nagyfrekvenciás hibaértékeket vizsgáljuk. A 3. ábra az Lábra szerinti 200 analizátor és a 201 összehasonlító áramkör módosított elrendezését tünteti fel. Ebben a kiviteli példában a 55 vizsgálatra kerülő változóból származtatott mechanikai mozgást a hídban elrendezett 53, 54, 55 és 56 potencióméterekre visszük át tengelykapcsolók segítségével. Az 54 és 55 potenciómétereket az óramutató 60 járásával egyezően, az 53 és 55 potenciómétereket pedig ezzel ellentétesen forgatjuk. A hídnak a vizsgálatra kerülő változóval arányos pozitív, vagy negatív kimenőjelét az 57 és 58 vezetéken át a 200 analizátor 59 differenciálerősítőjéhez csatoljuk, 65 amely a 60 szabályozható ellenállással kinullázható. Az 59 differenciálerősítő a 61, illetve 62 vezetékeken pozitív, illetve negatív kimenőjelet hoz létre, amely a vizsgálandó változóval együtt változik. Ha nagy- és kisfrekvenciás változás egyaránt fellép, akkor a 61 és 62 vezetékeken mindkét frekvenciájú jel megjelenik. Ezeket a jeleket azután szűrőkörbe vezetjük, amelyek 63 induktív ellenállásokból és 64 kondenzátorokból állnak. Ezeket úgy kell méretezni, hogy kiszűrjék a hibajelek nagyfrekvenciás összetevőit és csak ezen jelek alacsonyfrekvenciás összetevőit engedjék át. Ezeket a jeleket azután a 65 erősítőbe vezetjük, amelyek kizárólag az alacsony frekvenciáktól függő vonatkoztatási feszültséget hoznak létre a 66 vezetékben. Ezt az összehasonlító kimenetet egyrészt a 19—24 erősítőkbe, másrészt a hat 67-72 potencióméterekből álló feszültségosztóba vezetjük. A 67, 69 és 71 potenciométerek másik bemenete a 61 vezetékhez csatlakozik, a 68, 70 és 72 potenciométerek másik bemenete pedig a 62 vezetékről kap további bemenőjelet. A potenciómétereket egymástól eltérő értékekre állítjuk be, és ezekről csak akkor jut jel a megfelelő erősítőbe, ha a 61 és 62 vezeték jele és a vonatkoztatási jel közötti különbség előre meghatározott értéket meghalad. A 4—6. ábrák a találmány szerinti berendezés gyakorlati alkalmazását mutatják vágánymérőkocsin. Az ábrák szerinti 73 vágánymérőkocsi 74 kerekei 75 síneken futnak. A mérőkocsival összekötött 76, 77 és 78 kismérőkocsikkal meghatározzuk a vágányparaméterek eltéréseit, így pl. a hullámosságot (4. ábra), a nyomtáv eltéréseit (5. ábra) és az íveltség hibáit (6. ábra). A 73 vágánymérőkocsit a találmány szerinti szerkezettel szereljük fel, és a mérési eredmények regisztrálására legalább egy 79 szalagkészüléket és egy 80 önműködő írószerkezetet alkalmazunk. A 4—6. ábrákon a vágány helyzetének eltérését a névleges helyzettől betűkkel jelöljük, és ezek a betűk megfelelnek a 2. ábrán feltüntetett A, C, E, H és J pontoknak. így a 4. ábrán láthatjuk, hogy milyen módon mérik a kerekek a magassági mérettől észlelhető eltérést pontencióméterrel vagy nyúlásmérőbélyeggel. Az 5. ábra a 4. ábra alaprajza. Ezen az ábrán láthatóan a 78 kis mérőkocsival mérjük a nyomtávot, mégpedig oly módon, hogy a 81 kerék a jobboldali sínhez, a 82 kerék pedig a baloldali sínhez nyomódik. A két kerék távolságát az 1 és 2 nyúlásmérőbélyeg méri, amelynek kimeneteit a vázlatosan jelölt 83 erősítőhöz csatoljuk. A 6. ábra szerint a 77 kis mérőkocsi az íveltséget méri. Erre ismét az 1 és 2 nyúlásmérő bélyegeket használjuk fel, amelyeknek kimeneteit a találmány szerinti szerkezet 83 erősítőjéhez csatlakoztatjuk. A találmány szerinti berendezés további kiviteli példájában a nyúlásmérő bélyegekkel mért elektromos értékeket kis- és nagyfrekvenciájú csoportba oszthatjuk. Ezenkívül ebben a berendezésben is szűrjük az előzőekben leírt módon a mért jeleket, tehát ezek csak alacsony frekvenciás komponenseket tartalmaznak, amely ismét a vonatkoztatási 5