169237. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szállítószalagok feszítésére és egyenesben-tartására

3 169237 4 vonatkozóan, ugyanakkor azonban üzem közben is állandó utánállításra van szükség. Figyelembe véve azt a követelményt, hogy mind a szalag feszítésének, mind a szalag egyenesbentartásának önműködően kell lezajlania, végül is olyan berendezéseket fejlesztettek ki, melyeknél a szalag irányváltó-dobját párhuzamosan megvezetve alakították ki, a szalagfeszítő erőt pedig súlyokkal biztosították. Az irányváltó dobnak a feszítés irányában történő szigorú, párhuzamos mozgatását oly módon érték el, hogy a csapágyak mellett, a dob tengelyére két oldalon egy-egy fogaskereket szereltek fel, melyek az állványra erősített fogaslécen gördülnek el, - vagy úgy, hogy az irányváltó dobot egy olyan ún. feszítő-kocsira szerelték fel, melynek kerekei az állványra erősített síneken gördülnek. A szalagot olyan súlyok segítségével feszítették ki, amelyek acélsodronyra, vagy lánckeréken átvetett láncokhoz vannak hozzáerősítve, vagy pedig mereven rögzített feszítősúlyokkal ellátott, elforgathatóan csapágyazott emeltyűket alkalmaztak. Ezek az utóbb említett berendezések kielégítően oldják meg a szalagfeszítéshez szükséges erő konstans értéken tartását, és különösen folyamatos üzemmenetben bizonyulnak jónak és pontosnak, így elsősorban szállítószalagos adagolású mérlegelőberendezésekben használhatók. Az említett feszítőszerkezetnek azonban van egy lényeges hátránya, nevezetesen az, hogy a szalag egyenesirányú futását nagymértékben befolyásolja az irányváltó dob ívelt felületű kialakítása és az önmagában merev irányváltó dob tengelyének kézi úton korrigálható beállítási pontossága. A gyakorlat azt igazolja, hogy ezek az intézkedések nem nyújtanak megnyugtató eredményt. Ha a szállítószalag futását a kezelő nem kíséri állandó figyelemmel, akkor a szalag előbb-utóbb megsérül és az üzem bizonytalanná válik. Ezek az okok a fejlesztést a villanymotoros vagy elektrohidraulikus meghajtású irányváltó, illetve terelőberendezések kialakítása felé irányították. Ezeknek közismert hátránya viszont az, hogy állandó karbantartásra szorulnak és nagyon hajlamosak a meghibásodásra. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő berendezéssel az említett hátrányokat kívánjuk kiküszöbölni. A találmány révén tehát azt a feladatot kívánjuk megoldani, hogy egy rugalmas rendszer segítségével a szállítószalagot megfelelően feszítsük és egyenes irányú futását biztosítsuk, s ugyanakkor figyelembe véve a szállítószalag adott kialakítási módját, valamint az üzem közben fellépő, s a szalag nyúlását befolyásoló tényezőket, — a szállítószalagot a szalag teljes szélességére kiegyenlített, konstans feszítőerővel feszítsük, és a szállítószalagnak egyenes irányú haladását megvalósító szerkezeti elrendezés révén biztosítsuk. A találmány szerinti megoldás révén ezt úgy érjük el, hogy az irányváltó dobként kialakított feszítődobot több, egymás mellett párhuzamosan elrendezett feszítőgörgőből képezzük ki, melyek a feszítés irányában egyébként és egymástól függetlenül, tokozatban levő, párhuzamos megvezetésű tartókra — vízszintes irányban elcsúsztatható módon — vannak rászerelve "és a feszítőerőt kiegyenlítő szerkezettel vannak összeépítve. A tokozat a szállítóberendezés állványára elcsúsztathatóan vagy mereven van rögzítve. Ha elcsúsztathatóan van felszerelve, akkor egy önmagában ismert feszítőszerkezettel áll közvetlen kapcsolatban, ha pedig szilárdan van rögzítve a tokozat, akkor a feszítőszerkezet egy olyan nyomórúddal van összekapcsolva, amely a tartók és a feszítőszerkezet között levő feszítőgörgőkkel van összeszerelve. A feszítőerőt kiegyenlítő berendezés lényegében egy nyomást létesítő anyaggal megtöltött, két végén lezárt, nyomásnak ellenálló tömlőből áll, amely a nyomóelemekkel felszerelt tartók és a nyomórúd vagy a tokozat hátulsó fala között van elhelyezve oly módon, hogy a tömlőhöz a tartók felé néző oldalán egy rugóacél-lap fekszik fel. A tartókhoz vezetőlécek, a tokozathoz pedig annak hosszanti oldalán elhelyezett állítócsavarok és vezetőgörgők vannak hozzárendelve. Az olyan szállítóberendezésben, melyben a mereven és tengelyirányban párhuzamosan vezetett feszítőgörgők a tartókkal együtt a tokozatban függőlegesen vannak elrendezve, s ugyanakkor felfelé és lefelé mozgathatók, a tartók feszítősúlyok gyanánt vannak kialakítva. A kitűzött feladatot továbbmenőleg úgy oldottuk meg, hogy valamennyi feszítőgörgő futófelületét legömbölyítve alakítottuk ki, mimellett a két külső feszítőgörgőt, külső széleiknél - ugyanúgy, mint a hajtódobot — vezetőperemmel képeztük ki. A találmányt az alábbi részletes műszaki leírás szerinti kiviteli példák és a leíráshoz mellékelt rajzok segítségével részletesen is megmagyarázzuk. A rajzokon az 1. ábrán nézeti elrendezésben látjuk a vízszintes irányban feszítő és a szalag egyenes irányú futását biztosító, eltolható tokozatú berendezést, a 2. ábra egy rögzített fokozatú berendezést mutat be, a 3. ábrán a szállítószalag alatti feszítő és egyenesbentartó, vertikális elrendezésű szerkezetet látunk, a 4. ábra pedig a 3. ábrán látható A-A metszésvonal szerinti metszetrajz. A szállítószalag - az alkalmazott anyag inhomogenitása és a szerelési pontosság határai által megszabott kereteken belül - több, a haladási irányban nézett rész-szakaszból áll, melyeknek laza állapotban különböző a kezdeti hosszúsága, ha azonban rájuk feszítőerő hat, akkor különféleképpen nyúlnak meg. Ha egy ilyen szállítószalagot hagyományos módon, a hajtódob tengelyével párhuzamosan vezetett, merev, irányváltó dob útján feszítünk meg, akkor az irányváltó dob palástjának alkotói mentén a feszítőerők egyenlőtlenül oszlanak el. Ez az egyenlőtlen erőeloszlás, — amelyet még további zavaró tényezők is növelnek — elégséges ahhoz, hogy a szállítószalagot üzem közben ferde irányba elhúzza. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő berendezésre az jellemző, hogy a szállítószalagnak nem kell az irányváltó dob által létrehozott feszítőerőhöz, illetve a dob forgása által létesített haladáshoz igazodnia: erre a célra szolgál a feszítőit) 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2