169219. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolókészülék időmultiplex rendszerű távbeszélőközpontba

21 169219 22 Az AD1 és AD2 címpár az összes utasításban a TAN-on kívül van. A következő mikroutasítások vannak: ADMT: operatív tár címe 5 SCTY: 1—4 szektor kiválasztása a műveleti tároló egyik szavában. Az ADMT és az SGT mikroutasítások biztosítják a közvetlen hozzáférést az operatív tárhoz, 10 amelynek minden szava így közbenső tároló regiszter lesz a fázis, az információ, illetve a cím számára. Egy programozó 20—40 bitje tizenkét, illetve tizenhat bites értéket szolgáltat, melyek a regisz- 15 terek, illetve tárolók törlésére szolgálnak, valamint a biztosítják az utasítást a 0 fázisugráshoz, amely az utasítás végrehajtását követi és 4, 8, illetve 12 bitet foglal magában, amelyek biztosítják a működést a 16 vagy 258 programfázis „oldalaiban", 20 vagy akár az „oldal" cserét. Az információátvitel az egyes áramkörök között egyrészt az LAM cím-, UM információ, illetve LT1 információvizsgáló vezeték alkalmazásával, másrészt pedig az információ átvitelek közötti mikroutasí- 25 tásokkal van megkönnyítve. Ez azért történik, hogy a programot minimalizáljuk és kompromisszumot érjünk el a kábelezett rendszer és a programozás lehetőségei között. Ezek megkövetelik, hogy lehetőleg kevés feldolgozási folyamat legyen, 30 mert csakígy biztosítható a gyors információfeldolgozás. A távbeszélőtechnika egyik jellegzetessége az, hogy csak egyszerű feldolgozási folyamatokat hajtunk végre, de ilyen sok információforrásnál ezek egyszerűségének és hozzáférési sebességének 35 döntő jelentősége van. A következőkben a programozás néhány sajátosságát írjuk le, így a beszélgetési sorrend meghatározását és a késleltetővonalas tároló működését. 40 A program sorrendje és a beszélgetési sorrend meghatározása az ismert eljárásokkal szemben meghatározott sajátosságokkal rendelkezik. A több perifériás egység közötti azonos idejű, valamint az időosztásos üzem követelményei a távbeszélőtechni- 45 kában feltételezik, hogy egy szubrutin nem lépi túl a néhány milliszekundumos időtartamot (kb. 5 ms), mivel a feldolgozó folyamatok nem folyhatnak le anélkül, hogy azokat a program ne érzékelné. A távbeszélőtechnikában végrehajtott műveletek egy- 50 szerűek, de sok ilyen művelet van és ezeket gyorsan kell végrehajtani. Ezért megállapítható, hogy egyetlen szubrutin sem tartalmazhat, kb. 60 fázisnál többet, azaz 60 x 4 = 240 mikroszekundumnál nem hosszabb, és így a program 240 mikroszekun- 55 dumonként rutinszerűen megismételhető. A fokozatok dobozolásának csak csekély jelentősége van. Gyártottak olyan beszélgetési sorrend berendezést, amelyben különálló tárolók voltak, amelyek lehívták a programot akkor, amikor az áramköri 60 egységben egy végrehajtandó műveletet, illetve a programon kívüli fellépő folyamatot kellett végrehajtani. Az egyes tárolókat program-, illetve rutinszerűen a beszélgetési sorrend vezérlő programjának megfelelően tapogatták le, amely a sorrendnek 65 megfelelően —amelyben az egyes tárolókat letapogatják - a feladat sürgősségi sorrendjét felállította, amelyet a program végrehajtott. Minden perifériás egység és távbeszélő csatorna lehetséges beszélgetéseinek nagy száma, amely a programon kívüli esemény kiinduló pontját képezi, nem vezet ahhoz, hogy a .végrehajtandó feladat letapogatási ideje túlságosan megnő. Egy kábelezett berendezésen át megtörténik a perifériás egység és az időcsatorna számának beírása, amelyben a program által vizsgálandó esemény bekövetkezik, a 701 beszélgetési sorrend berendezés 727 hívóregiszterébe. Ezen a módon a program, amely a beszélgetések sorrendjét irányítja, nem tartalmaz harminc fázisnál többet és az átlagos végrehajtási időtartam tíz fázis, azaz negyven mikroszekundum. A 701 beszélgetési sorrend berendezésnek a beszélgetési sorrendet tároló kábelezett 722 sorrendi áramkörével így különösen rövid végrehajtási idő és csekély programozási költség érhető el. Említettük a feldolgozási program végrehajtásának gyorsaságát, mégis nyilvánvaló, hogy a távbeszélő berendezésekben használt jelfogók nem rendelkeznek ilyen nagy működési sebességgel, másrészt viszont nem lehetséges, hogy a program megvárja például az egyik relébe adott kapcsolási utasítás végrehajtását, ha több perifériás egység és csatorna között időosztásos üzem van. Ez tehát arra korlátozódik, hogy a vezérlő regisztert megfelelően beállítsa, kiváltsa a késleltetést és ezen késleltetés letelte után megvizsgálja, hogy az utasítás kifogástalanul végre van-e hajtva. A ,700 késleltetővonalas tárban levő 719 tárolók ezután visszafelészámlálást hajtanak végre az időalappal szinkronban. A programhoz intézett hívással a túlságosan hosszú késleltetés azonossága meghatározható és a 701 beszélgetési sorrend berendezés 727 hívóregiszterébe beírható. A hívás egy szubrutinhoz is intézhető, amelynek bemeneti fázisa a 713 tároló erre a célra létesített szavában van tárolva. Egymásután több késleltetővonalas tár is túlcsordulhat, mielőtt azt a program érzékelné, és a túlcsordulás marad tárolva. Ezen a módon sorbanállás keletkezik, amelynek időtartama a késleltetési tartományhoz viszonyítva elhanyagolható. Ennek a késleltetővonalas tárnak az alkalmazása, amelynek segítségével a várakozási idő a program számára elkerülhető, különböző lehet. Az alkalmazás történhet a várakozási idő alatt egy meghatározott jelfogó meghúzása előtt és az időkésleltetésnél, amely a programhurokban védelemként szolgál. Ezek a jelfogók általában nem tudnak nyitni, pl. egy áramköri egység kiesése esetén. A kapcsolóegységeknél és az automatikus alelosztóknál (SRA) a késleltetést szintén védelemként kell kialakítani annak megakadályozására, hogy a program egy csatorna ellentétes végén olyan események bekövetkezésére várjon, amelyek a csatornát, illetve az egész rendszert lezárhatják. Ez a két rendszer, azaz a 701 beszélgetési sorrend berendezés és a 700 késleltetővonalas tár a logikai vezérlőberendezésben lényeges a program végrehajtási idejének tekintetében. A kábeles beren-11