169166. lajstromszámú szabadalom • Lábazat toronyszerkezet felállításához
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 169166 jÉfk Nemzetközi osztályozás: ISI Bejelentés napja: 1972. VIII. 09. (BE-1142) E04H 12/12 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1976. V. 28. Megjelent: 1978.1.31. Benedikt Marcell oki. mérnök, Budapest Lábazat toronyszerkezet felállításához 1 A találmány tárgya lábazat toronyszerkezet felállításához az oldalerő nyomatékának felvételére 3-8 mm átmérőjű talpfelületű és mintegy 10 és 300 t közötti összsúlyú toronyszerkezethez. Rádió-adó antennák, valamint hasonló távközlési 5 vasszerkezetek rendszerint könnyű -10-15 tonna súlyú — rácsos szerkezetű tornyok, amelyeknek szögvas keretelemei lábazati részükön pontszerű, rendszerint porcelán szigetelőtestként is működő gömbcsuklókban futnak össze. Ez a gömbcsukló 10 egyben a beemelés forgáspontjaként is szolgál. A pontszerű talpkialakítással együtt jár, hogy a szerkezet a terhelést az altalajnak egy ponton adja át, míg az oldalirányú erők felvételére és az eldőlés elleni biztonság céljára sodronykötél kikötéseket kell 15 alkalmazni. Ezekhez a kikötésekhez nagy tömegű betontestek ellensúlyként való beépítése szükséges. A kötélzet, a csatlakozó csavarozások karbantartása és utánállítása költséges, munkaigényes és balesetveszélyes feladat. 20 Más rendszerű megoldást alkalmaznak az igen magas televízióadó és közvetítő tornyok, a vitorlázó repülőgépek indítására szolgáló tornyok, valamint egyes víztornyok esetében. Ezeknél a tornyoknál oldalirányú kikötést nem alkalmaznak, hanem e 25 helyett az oldalirányú erőket szélesen felfekvő, nagy kiterjedésű talpszerkezet segítségével oldják meg. A szélestalpú tornyok felállítására eddig emelőbikát alkalmaztak, amilyent az 1 073 058 lajstromszámú angol szabadalmi leírás is ismertet. A tornyok 30 felállítása úgy történt, hogy az emelésre szolgáló és csörlőre csévélődő sodronykötelet a felemelendő toronyhoz erősítették és valamely közbenső pontját emelőbikán vetették át. Ez a megoldás azonban nagy tömegek szállítását és bonyolult emelési műveletet igényelt, mert az emelőbikát valamilyen módon oldalirányban ki kellett támasztani és emellett az emelés kezdetére mozgódarut is alkalmazni kellett. Ismertek ugyan felállítási módszerek vasszerkezetű oszlopok felállítására (Dr. Palotás: Mérnöki Kézikönyv 1959. 3. k. 401. ábra, Massányi-Vogt-Deméndy: Acélszerkezetek gyártása, szerelése és védelme, Mérnöktovábbképző Int. 1966. p. 195-205), amelyek lényege, hogy az oszlop lábazati szakaszát az oszloptól különválasztva az alaptestbe előre bebetonozzák és az emelést a lábazati szakasz és az oszlop között létesített csuklós kapcsolat körül végzik. Az emeléshez bikák, árbocok és oldalirányú kikötések szükségesek, de az oszlopok összsúlya még így sem haladhatja meg a néhány tonnát. Találmányom célja olyan emelési megoldás kidolgozása, amely a szállításhoz egyébként is szükséges autódarun, valamint a csörlőn kívül egyéb segédeszközt a torony felemeléséhez nem igényel. Találmányom azon a felismerésen alapul, hogy a torony felemelése viszonylag egyszerűen megoldható, ha a lábazatán olyan csuklós szerkezetet alakítunk ki, amely körül a torony a lábazat egyéb megtámasztása nélkül billenthető. Ebben az esetben ugyanis a tornyot súlypontja közelében autódaru horgára 169166
