169137. lajstromszámú szabadalom • Vezérlőegység szövőgépek cséveváltó mechanizmusához

3 169137 4 köröm a cséveváltást követően egy-két vetés után elengedi a fonalvéget azért, hogy a következő cséve csúcstartalékát foghassa meg. Az előző fonalvéget a szegélyvágó olló egyébként később sem tudja már elvágni, mert a vetélő vagy a cséve, illetve annak fonala hajlamos arra, hogy az előző fonalvéget magával rántva bevigye a szövés alatt álló textiláruba. Ez a véletlenül bevitt fonalvég az áruban hibát okoz. Az említett szövési hiba megakadályozására alkalmazzák az olyan szövőgépeket, ahol a csúcstartalék feszesen tartása pneumatikus úton történik. Ilyen megoldást ír le dr. Jederán Miklós „Automata szövőgépek" c. könyvének a Valentin-féle ládatáras automatát ismertető fejezetben. A pneumatikus részek beépítése és működtetése miatt beruházás és üzemeltetés szempontjából költséges. Ami a csévék adagolását illeti, az úgy történik, hogy a csévéket tároló ládába belenyúl egy kar, kiveszi a soron levő csévét és behelyezi egy előtérbe. Ebben az előtérben kerül a cséve olyan helyzetbe, hogy a lehúzó szerv a csúcstartalékot megfoghassa. Mint látszik tehát, a Valentin-féle automata fölépítése és működésmódja egyaránt rendkívül bonyolult. A találmány célja a mechanikus megoldású csúcstartaléklehúzók előnyeinek megtartása, mégpedig oly módon, hogy az említett hibalehetőség is megszűnjék. Másszóval a cséveváltást követően a vetélőbe már beváltott cséve csúcstartalékának lehúzása után a fonalvéget olyan hosszú ideig tartsuk megfeszített állapotban, amely időtartam biztonságosan elegendő ahhoz, hogy a szegélyvágó olló azt le tudja vágni. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a cséveváltás után olyan hosszabb időt kell biztosítani, amely elegendő a lehúzott fonalvég feszes állapotban való fogvatartására. Ezt az időbeni késleltetést azzal lehet elérni, hogy a hajtómechanizmus vezérlőegységét a korábban szokásos egy kilincskerék helyett kettővel alakítjuk ki. A felismeréshez tartozik, hogy a két kilincskerék közül a cséveváltás ténye csupán az egyik kilincskereket indítja el, majd amikor ez megközelítően egy teljes kört leírt, akkor elindítja a másik kilincskereket. A lehúzókörömmel a második kilincskerék van kapcsolatban, tehát a csúcstartalék lehúzását végző második - és az előző cséveváltás után még aránylag hosszú ideig állóhelyzetben maradó — kilincskerék csak jóval később kezdi el a lehúzókörmöt működtetni. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti vezérlő egység szövőgépek cséveváltó mechanizmusához, főleg csúcstartalékkal rendelkező csévéket földolgozó ládatáras szövőgépek automatikus cséveváltó szerkezetéhez — ahol a cséveváltó szerkezet a csúcstartalék lehúzására és megfogására, valamint a csévék továbbítására szolgáló szerveket, valamint indító kilinccsel és hajtó kilinccsel mozgatott, a szövőgép egymást követő műveleteit vezérlő, legalább két, foghíjas kilincskereket tartalmaz, a két kilincskerék egyetlen tengelyen egymás mellett van elhelyezve, és közülük az egyik a tengelyen rögzített — oly módon van kialakítva, hogy a második kilincskerék közvetlenül a tengelyen rögzített kilincskerék mellé van fölszerelve és szabadonfutó kilincskerékként van kialakítva a szabadonfutó kilincskeréknek a tengellyel 5 együttforgó kilincskerék felé néző oldalfelületébe a kilincskerekek tengelyével koncentrikus körben futó horony van bemunkálva, a horony egy rövid szakaszon önmagában ismert módon ütközőidommal van megszakítva, a tengellyel együtt forgó 10 kilincskeréknek a szabadonfutó kilincskerék felé néző oldalából a szabadonfutó kilincskerék koncentrikus hornyába belenyúló, helytállóan rögzített továbbító csap áll ki, a kilincskerekek közelében pedig mindkét kilincskerék fogaiba egyidejűleg 15 belekapaszkodó és így a két kilincskerék egyidejű megindítására alkalmas indító kilincs, továbbá ugyancsak a két kilincskerék egyidejű körbejáratására alkalmas hajtókilincs, valamint a szabadonfutó kilincskerék mozgásának meggátlására alkalmas 20 rögzítő kilincs van elhelyezve. A találmány szerinti vezérlő egység további ismérve lehet, hogy a szabadonfutó kilincskerék kerülete mentén egyetlen foghosszúságnyi foghíj, a tengellyel együtt forgó kilincskerék kerülete 25 mentén pedig több foghosszúságnyi, előnyösen három foghosszúságnyi foghíj van kialakítva. A találmány szerinti hajtómechanizmus előnye, hogy — a kilincskerekek fogszámától függően — kb. 36-40 szövőgép-fordulatszámhoz tartozó időn 30 keresztül a cséveváltás után a szövetbe már beszőtt és a csúcstartalék-lehúzóval megfogott vetülékfonalvég megfeszített állapotban marad. Ez az időtartam elegendő — még nagy vetüíéksűrűségű szövetek esetén is — arra, hogy a szegélyvágó olló 35 a fohalvéget biztonságosan el tudja vágni. Külön előnye a vezérlőegységnek az is, hogy a szabadonfutó kilincskerék megindulásának pillanatában a csúcstartaléklehúzó is a kilincskerék egy fogosztásnyi elfordulásának megfelelő mértékű 40 elmozdulást végez, és ezáltal a fogvatartott fonalat kismértékben feszesebbre húzza. Ennek következtében a fonal elvágása teljesen biztossá válik. A találmányt kiviteli példa kapcsán rajzok alapján világítjuk meg közelebbről. A rajzokon az 45 1. ábra a találmány szerinti vezérlőegység oldalnézete nyugalmi állapotban, a 2. ábra az 1. ábrán bejelölt II—II egyenes mentén vett metszet, a 50 3. ábra az 1. ábrán bejelölt III—III egyenes mentén vett metszet, a 4. ábra a vezérlőegység oldalnézete a szabadonfutó kilincskerék megindulásának pillanatában, az 5. ábra a vezérlőegység oldalnézete a szabadon-55 futó kilincskerék körbenjárása után, a 6. ábra a vezérlőegység oldalnézete a szabadonfutó kilincskeréknek alapállásba való visszaérkeztekor. Az 1., 2. és 3. ábrán látható vezérlőegység 60 lényege, hogy az 1 hajtókilinccsel attól kezdve válik mozgathatóvá a kilincsmű, hogy a 2 indítókilincs azt megindította. Maga a kilincsmű a 3 szabadonfutó kilincskerék és a közvetlenül mellette elhelyezkedő 4 „tengelyes" kilincskerék 55 együtteséből áll. 2