169132. lajstromszámú szabadalom • Szálfogó berendezés

9 169132 10 furatok magasságában a hüvely oldalfalában a 25 fogókarok vastagítással, vagy 28 keményfémlap­kával vannak megerősítve, melyek közé a 29 fogónyitó a 30 nyíllal jelölt előre- vagy visszafelémozgásakor 33 ék alakú felületével 5 benyomódik, annak érdekében, hogy a 25 karok és ezekkel együtt a 24 fogópofák szétfeszítődjenek egymástól, azaz hogy a fogó nyisson. A két 35 fogókart a 31 keresztfej útján összeköthetjük egymással és így az egészet egy darabból 10 készíthetjük. A 31 keresztfej a (21 hüvely) tartótesten van megerősítve, például a 32 sze­geccsel. Egy másik, lépcsős 34 furatba egy lényegileg hengeres, szilárd vagy adott esetben elasztikus és csillapítólag utánengedő 35 ütközőtest 15 van besajtolva vagy beszegecselve (lásd 7. ábrát), amelyek a 25 rugóskarok részére egy-egy csillapító 36 ütközőtestet képeznek, melyek zárt állapotban levő fogónál „x" mértékben benyomódnak, ha a 16 felület utánengedően van kialakítva. Itt is 20 központosítja a 35 ütközőtest a fogót a vetélő szimmetriatengelyéhez viszonyítva, úgy hogy egyet­len 32 szegecs elegendő a fogónak a vetélőtestben való rögzítéséhez. Ennél a kiviteli alaknál lehetséges a vetélő azonos összhosszmérete mellett hosszabb 25 25 rugószár beépítése a vetélőbe, mint az idáig szokásos alakoknál, melyeknél a fogó 31 kereszt­feje két egymás mögött elrendezett szegeccsel van a vetélőtestbe beerősítve. 30 Az ütközőtest mindkét idáig ismertetett kiviteli alaknál a tartótesten van tetszés szerinti módon — például szegecseléssel, csavarozással, bepréseléssel, vagy ragasztással — erősítve. Abban az esetben, ha oldható kötést hozunk létre, akkor bizonyos 35 állíthatóság érhető el a csillapítási tulajdonságok tekintetében, hogy hozzáidomíthassuk a különböző fonalak vagy cérnák követelményeihez, miközben például egymás között kicserélhető 15, 35 ütközőtestet alkalmazunk, melyek különböző távol- 40 sággal („kulcsnyílás") rendelkeznek az egymással szembenfekvő 16 ütközőfelületeik között. A körkeresztmetszetű henger helyett az ütköző­testet kocka alakúra (a 8. ábrán 37 tételszámmal 45 jelölve), vagy hosszirányban a 41b távtartóhüvelye miatt nem összenyomható hatszög (a 13. ábrán 35b jellel jelölve), nyolcszög stb. keresztmetszetűre lehet kialakítani. Előnyösen alkalmazhatunk csekély (néhány tizedmilliméter) eltérésű „kulcsnyílá- 50 sokkal" (39a, 39b, 39c) bíró testeket az egyes egymással átellenes, azaz az egyidejűleg hatásos, működő ütközőfelületek közé helyezve, úgy hogy szükség esetén a testet a csillapítási tulajdonságok átállítása céljából egy másik „kulcsnyílásra" (39a, 55 39b, 39c) lehet elfordítással beállítani. Folyamatos állíthatóság érhető el úgy, hogy egy a 15. ábrán látható 35c ütköző testet, melynek enyhén ovális a keresztmetszete, a tengelye körül a 60 46 nyílnak megfelelően elfordíthatóan és beállít­hatóan helyezünk bele az 1 tartótestbe. A 9. és 10. ábrán látható utánengedő 35a ütközőtest, ellentétben a 13. ábrán látott 35b 65 ütközőtesttel, hengeres kialakítású és a 41 nyomólemez útján, valamint a 42 süllyesztett csavarral hosszirányban összenyomható, úgy hogy 39 átmérője, valamint utánengedőképessége az 5 fogókarokkal szemben bizonyos, a kívánt célnak megfelelő határok között beállítható. A 11. és 12. ábrán bemutatott kiviteli alaknál az ütközőtest szilárd fémes 43 tőkéből áll, s adott esetben fel van szerelve elasztikus, csillapítóan utánengedő 44 ütközővel. A 43 tőkét megfelelően kialakított vezetőélek segítségével az 1 tartótest 45 hosszanti hasítékában vezetjük és hosszirányban beállíthatóan rögzíthető, az alátéttárcsával ellátott 42a csavar segítségével. Ilyen módon a 4 fogópofa és a 43, 44 ütközőtest közötti 40 távolság — azaz a fogószárakon az ütközők számára hatásos emelőkar hossza — tetszés szerint beállítható. Szabadalmi igénypontok: 1. Szálfogóberendezés, amely tartótestből, egy arra rögzített, s rugóerő útján zárható szálfogóból — mely a maga részéről két, a fogószárak szabad végein rögzített fogópofával bír —, továbbá egy, a fogópofák átmeneti szétfeszítésére szolgáló nyitóból áll, azzal jellemezve, hogy a fogóberendezés legalább egy ütközőtesttel (15, 15a, 35, 35a, 35b, 35c, 37 vagy 43, 44) rendelkezik és olyan ütközőfelületekkel (16, 36, 38, 44) van ellátva, melyekre a két fogószár (5, 25) összezárt fogó esetén a rugóerő egy részével felfekszik. 2. Az 1. igénypont szerinti szálfogóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a rugóval terhelt fogószárak (5) merev kialakításúak és a fogópofákkal (4) átellenes végükön csuklósan vannak a tartótesttel (1) összekötve. 3. Az 1. igénypont szerinti szálfogóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fogószárak (25) maguk vannak előfeszített rugószárként kialakítva és a fogópofákkal (24) átellenes végükön fixen vannak a tartótesttel (21) összekötve. 4. A 3. igénypont szerinti szálfogóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a két fogószár (25) egy darabból készült. 5. Az 1. igénypont szerinti szálfogóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy azr ütközőtest (15, 35) a tartótesten (1, 21) van rögzítve. 6. Az 1. igénypont szerinti szálfogóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az ütköző test (37) az egyik fogószárra (25) van erősítve. 7. Az 1. igénypont szerinti szálfogóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy alkalmas olyan ütközőtestek (15, 35) befogadására, amelyek két-két ütközőfelületük (16, 36) között különböző távolsággal (39, illetve 39a, 39b, 39c) bírnak, amelyekre a két fogószár egyidejűleg támaszkodhat fel, mimellett az ütközőtestek (15, 35) elforgat­hatóak, illetve egymással felcserélhetőek. 8. ' Az 1. igénypont szerinti szálfogóberendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az ütközőtest (43, 44) és a fogópofa (4) közötti távolság állítható. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom