169130. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diizokinolil-dipiridil-bután-származékok és sóik előállítására

9 16913° 10 rendkívül híg oldatokban (bemérés: 1,635 mg/g, oldószer: metilénklorid, konstans: 8900, A R: 30,94 ohm, mérési hőmérséklet 25,3 C°) határozzuk meg. A kívánt vegyületeknek a hidrogénezett keverékből való izolálása céljából 2,0 g bázist 60 g bázikus alumíniumoxidot (Alox Merck) tartalmazó oszlopon kromatografálunk és a keveréket előbb széntetrakloridbenzol, majd benzol-kloroform eleggyel eluáljuk. Az elegy benzoltartalma kezdetben 20 tf/tf%, majd ezt az eluálás folyamán fokozatosan 100%-ra emeljük. Ezután az eluálást benzol-kloroform eleggyel folytatjuk, az oldószer-elegy komponenseinek térfogat aránya 9:1- 200 ml-es frakciókat fogunk fel, majd a frakciókat szárazra pároljuk, az általában olajos maradékot lemérjük és kristályosítjuk. A frakciókat azonosítás céljából vékonyréteg-kromatográfiás meghatározásnak vetjük alá. A meghatározáshoz 20 : 25 : 50 : 5 arányú piridin/dioxán/etanol/víz elegyet vagy előnyösen vízmentes acetont alkalmazunk. Az UV-fényben azonosnak bizonyuló frakciókat egyesítjük. Az egyesített 34-37. sz. (olajos) frakciókat forrásban levő acetonban oldjuk, az oldatot szűrjük és az oldószert ledesztilláljuk. 255 mg, 176—178 C° olvadáspontú terméket kapunk. Az egyesített 38-44. sz. frakciót forrásban levő 95%-os etanolban oldjuk, az oldatot szűrjük és az oldószert ledesztilláljuk. 510 mg, 209-210 C°-on olvadó terméket kapunk. A hidrogénezett termék káliumbromidban felvett IR-spektruma a következő jellegzetes csúcsokat mutatja: 3062, 3008, 2905, 1593,1556, 1476, 1442, 1394, 1362, 825, 760 és 746 cm"'. Az egyesített 45—50. sz. frakciót ugyancsak forrásban levő 95%-os etanolban oldjuk, az oldatot szűrjük és az oldószert ledesztilláljuk. 98 mg 210-211 C° olvadáspontú terméket kapunk. Az egyesített 34-37., illetve 38-50. sz. frakciót bázikus alumíniumoxidon a fenti oldószer-rendszerekkel ismét kromatograf áljuk. A két szétválasztásnál két maximumot, illetve csak egy maximumot kapunk. Az egyesített 34-37., 38-44. és 45-50. sz. frakciókból tömegspektrumot veszünk fel, azt találtuk, hogy a három tömegspektrum azonos és a következő tömegszámoknál mutat jelentős csúcsokat: 466, 325, 324, 323, 246, 245, 234, 233 és 218 cm-1

. Az NMR-spektrumokban azonban különbségek jelentkeznek. Azt találtuk, hogy a 34-37. sz. frakciók két anyag keverékéből állnak, míg a 38—44. és 45-50. sz. frakciók egységes, tiszta anyagot tartalmaznak. Preparatív szétválasztás céljából az egyesített 34—37. sz. frakciókból származó 140 mg anyagot kovasavgélen vékonyrétegkromatografálásnak vetünk alá, 40 : 40 : 6 : 2 arányú xilol/etil-metil-keton/metanol/dietilamin oldószer-rendszert alkalmazunk. Az anyagot kloroformban oldjuk és így visszük fel a lemezre. Két futtatást alkalmazunk, az elválasztást UV-fényben követjük. Elválasztás után a vegyületeket az egyes foltokból kloroformmal eluáljuk és acetonból kétszer átkristályosítjuk. A felső foltból 60 mg tiszta, egységes, 190 C° olvadáspontú terméket, míg az alsó foltból 55 mg tiszta, egységes, 208 C° olvadáspontú anyagot kapunk. Az NMR-spektrumok tanúsága szerint a 208 C°-on olvadó anyag a 38—50. sz. frakciókból kapott terhiekkel azonos. 5 2. példa A vegyületek izolálásának változatai 10 A 34-37. sz. egyesített frakciókból nyert anyagot kovasavgélen kromatograf áljuk, 40 : 40 : 2 arányú xilol/etil-metil-keton/dietilamin oldószer-rendszert alkalmazunk. 100 g szilikagélt (Merck, tiszta, szemcseátmérő 15 0,05-0,125 mm) alkalmazunk, 460 mg anyagot 500 mg szilikagéllel összekeverünk és ilyen formában használjuk fel. A frakciószedőt 100 cseppre állítjuk be. A vékonyrétegkromatogram szerint egységes és 20 azonos frakciókat egyesítjük és bepároljuk: a maradékot acetonból átkristályosítjuk. A 39—47. sz. egyesített frakciókból 118,4 mg 190 C° olvadáspontú és az egyesített 63-64. sz. frakciókból 30,7 mg 208 C° olvadáspontú anyagot kapunk. A két vegyület 25 keverék-olvadáspont és NMR-spektrum alapján az 1. példa szerinti preparatív vékonyrétegkromatográfiás módszerrel izolált megfelelő olvadáspontú termékekkel azonosnak bizonyult. A két vegyület optikai forgatóképességét meta-30 nolos oldatban határozzuk meg. A 190 C° olvadáspontú anyag esetében [a]o7

=-1° (c = 0,538%). A 208 C° olvadáspontú anyag esetében [a]o7

=-1° (c = 0,438%). 3. példa Pikrátok előállítása 40 10 mg 190 C° olvadáspontú vegyületnek 1,5 ml metanollal képezett oldatát 50 mg tiszta pikrinsav és 1 ml metanol oldatával elegyítjük és erőteljesen rázogatjuk. Azonnal citromsárga kristályos csapadék 45 képződik, melyet szűrünk, egymásután 150 ml vízzel és 150 ml metanollal mosunk, és vákuumban 60C°on szárítunk. 20 mg pikrátot kapunk. Op.: 241,1 C° (bomlás). A fenti eljárással analóg módon 10 mg 208 C° 50 olvadáspontú vegyületből 50 mg pikrinsawal 19 mg pikrátot képezünk. Op.: 234,2 C° (bomlás). A mólsúlyok alapján a só az elméleti arányoknak megfelelően 1 mól bázisra számítva 4 mól pikrinsavat tartalmaz. 4. példa Hidrogénezés Pt02

jelenlétével etanolban 60 Hidrogénező berendezésben 4,0 g l-[2-(2-piridil)-vinil]-izokinolint és 0,4 g platinaoxidot 40 ml vízmentes etanolban szuszpendálunk. A hidrogénezést atmoszférikus nyomáson és szobahőmérsékleten hajt-65 juk végre. A hidrogénfelvétel befejeződése után a 5