169128. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfidtartalmú szennyvizek folyadékfázisú katalitikus oxidációval történő szulfidmentesítésére

3 169128 4 hidro szulfidok jelenlétében leuko vegyület ékké alakuló és így vízben oldódó — szervesanyagpk. Azt találtuk, hogy ezek jelenlétében végezve a szulfidmentesítést, nagyobb oxidációs sebesség érhető el, egyébként azonos reakciókörülmények (hőfok, pH, 5 nyomás stb.) mellett, mint az ismert oxidációs eljárásokkal. További előnyt jelent, hogy a találmány szerinti eljárásban alkalmazott katalizátor aktivitását nem csökkenti a szennyvízben jelenlevő és a fémionok aktivitását inhibiáló vegyületek, mint pl. 10 zsírsavak, aminosavak, anionaktív detergensek stb. A szulfidmentesítést a találmány szerinti eljárással a következőképpen végezzük. Először az oxigénátvivő katalizátort állítjuk elő, 15 oly módon, hogy nátriumszulfid és egy vagy több kénes színezék tartalmú 12—13 pH-értékű hulladék festőlevet vagy kénes színezékek csoportjába tartozó egy vagy több vegyület, amelyet előzőleg 0,5—5 g/liter szulfidtartalmú, 12-13 pH-értékű 50-100 C° 20 közötti hőmérsékletű vízben oldunk, 0,5—10 órán át 20—100C°-os hőfoktartományban levegőztetünk, azaz levegővel telítünk és keverés közben vagy a levegőztetés folytatása közben 0,5-10 g/liter alkáliföldfém-vegyületet, előnyösen kalciumkloridot adunk 25 hozzá, majd a kivált csapadékot (katalizátor) leválasztjuk. Az alkáliföldfémvegyület sorrendbeli beadagolásának nincs jelentősége. Az így kialakított katalizátorra adagoljuk a 30 legalább 1 g/liter alkáliföldfémvegyület, célszerűen kalciumklorid tartalmú szennyvizet. Amennyiben a szennyvíz az említett vegyületet nem tartalmazza, úgy a szulfidmentesítés előtt adjuk hozzá. A szulfidmentesítést a szennyvíz szulfidtartalmától és hőmérsék- 35 lététől függően 9,5—13 pH-értéken, folyamatos levegőztetés, 0,5-5 g/liter • h szulfidterhelés mellett célszerűen a szennyvíz eredeti hőmérsékletén végezzük. A szulfidmentesített vizet elvezetjük és a katalizátort tartalmazó iszapot ismert módon elkü- 40 lönítjük és adott esetben a szulfidmentesítési folyamatba visszavezetjük. Az így nyert szulfidmentesített vizet a helyi adottságoktól függően csatornába vagy biológiai derítőbe vezetjük. A mérgező fémkatalizátorok kiküszöbölése mellett a találmány legfőbb 45 előnye a szulfidoxidáció sebességének növelése. Ennek eredményeként a már meglevő tisztítótelepek terhelhetősége, illetve hatásfoka növelhető anélkül, hogy lényeges átalakításokra lenne szükség. Külön előnyt jelent, hogy a találmány szerinti eljárással 50 lehetőség nyílik a textiliparban nagy mennyiségben keletkező elhasznált festőievek, illetve az ezekből kinyerhető kénes festékiszapok hasznosítására. A találmány szerinti eljárást az alábbi két példával kívánjuk szemléltetni anélkül azonban, hogy ezek a 55 példák a találmány oltalmi körét korlátoznák. 1. példa 60 Ülepítő edényhez csatlakozó, keverővel és gázbevezetővel ellátott fűthető edénybe bemérünk 1000 ml kénhidrogénnel telített vizet és pH értékét alkálihidroxid, célszerűen nátrium-hidroxid adagolásával 12,0-13,0 közé állítjuk, majd hozzáadunk 65 0,2-2,0 g Kénesoliv. KY és 0,2-2,0 g Kénesfekete TN kénes színezéket. Ezután az oldatot keverés közben 80-100 C°-os hőmérsékletre fűtjük és min. 0,5 órát ezen a hőfokon tartjuk. Ezután 20—100 C° hőmérséklet tartományban keverés és oxigéntartalmú gáz, célszerűen levegő bevezetésével 0,5—5,0 órán keresztül oxigénnel telítjük, s ezzel az oldat szulfidtartalmát I mg/l alá csökkéntjük. A vizes oldathoz ezután keverés és levegőztetés közben 1-5 g vízben oldódó alkáliföldfém-sót, célszerűen Kalciumkloridot adagolunk, majd megkezdjük a literenként 0,2-10 g Nátriumszulfidot tartalmazó 9,5-13 pH értékű szennyvíz folyamatos betáplálását. Az oxidáló edényben a kénes színezékek koncentrációjától függően 0,5-5,0g/liter • óra szulfidterhelés mellett biztosítható, hogy az ülepítőből elfolyó víz szulfidtartalma a Vízügyi Rendeletekben előírt 1 mg/liter alatt van, s így a tisztított víz pH állítás után vagy anélkül a helyi adottságoknak megfelelően csatornába, élővízbe vagy biológiai tisztítóba vezethető. Az ülepítőben elkülönített katalizátort pedig a levegőztető edénybe folyamatosan visszatápláljuk. 2. példa Kénes festésnél hulladékként keletkező festőié 1 literét, melynek pH értéke 12-13, kénes színezék - például Schwefeldunkelblau V tartalma 1—10 g/liter, ülepítő edényhez csatlakozó, keverővel és gázbevezetővel ellátott edénybe öntjük és oxigéntartalmú gáz, célszerűen levegő bevezetésével 0,5-10 órán keresztül oxigénnel telítjük, majd a keverés és levegőbevezetés folytatása közben 1—10 g vízben oldódó alkáliföldfém-sót célszerűen kalciumkloridot adagolunk hozzá. Ezután megkezdjük a 9,5-13 pH értékű és literenként 0,2-10 g Nátrium-szulfidot, valamint 0,2-2,0 g Nátrium-sztearátot tartalmazó szennyvíz folyamatos adagolását. A szennyvíz betáplálást úgy szabályozzuk, hogy az oxidációs reaktor szulfidterhelése az oxigénátvivő katalizátorként használt kénes színezék koncentrációjától függően 1-10 g/liter • óra érték alatt legyen. A szulfidmentesített vízből ülepítéssel elkülönített kénes színezék tartalmú iszapot a levegőztetett reakciós-edénybe visszavezetjük. Szabadalmi igénypont: Eljárás szulfidtartalmú szennyvizek folyadékfázisú katalitikus oxidációval történő szulfidmentesítésére, azzal jellemezve, hogy kénes színezékek csoportjába tartozó egy vagy több vegyületet 0,5-5 g/liter szulfid-tartalmú, 12-13 pH-értékű 50-100 C° közötti hőmérsékletű vízben oldunk, majd a kapott oldatot vagy pedig egy vagy több kénes színezéket tartalmazó hulladék festőlevet 0,5-10 órán át 20—100 C° közötti hőmérsékleten levegővel telítünk az előző műveletek bármelyikében vagy utána 0,5-10 g/liter alkáliföldfém vegyületet, célszerűen kalciumkloridot adunk hozzá, a kiváló oxigénátvivő katalizátort leválasztjuk és a legalább 1 g/liter 2