169117. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés (viharágyú) látható felhőalakulatok belső szerkezetének átalakítására
5 169117 6 Különféle frekvenciákon folytatott kísérletekből kitűnt, hogy ha a frekvencia bizonyos értéknél nagyobb, a felhó'k magasságában okozott perturbáció a kitűzött cél eléréséhez nem volt elegendő. A felhők magasságában kiváltott jelenségek lényege, hogy a felhők belső szerkezete folyamatosan megváltozik. Ehhez a változáshoz a lökéshullámok mindegyike hozzájárul. Nyilvánvaló tehát, hogy két lökéshullám érkezésének időköze nem közömbös, nevezetesen olyannak kell lennie, hogy az energiaátalakulás reverzálódását és a felhők jégesőt okozó szerkezetének újbóli kialakulását elkerüljük. A megfelelő frekvencia megállapítása végett különféle tanulmányokat és kísérleteket végeztünk. Ezeknek eredményeként megállapítottuk, hogy két egymásra következő robbanás időköze nem lehet nagyobb, mint 25 másodperc, sőt, célszerűen rövidebb, mint 15 másodperc. Ha a jégesővel fenyegető felhőben megérkező két lökéshullámot elválasztó időköz hosszabb, .mint 25 másodperc, a folyamat már nem lesz valóban hatásos. Az ilyen frekvencia tehát túl nagy. 15 és 25 másodperces időközök esetén a folyamat hatásos, de a felhő belső szerkezetének átalakulásához szükséges idő arányosan megnövekszik és túl hosszúra nyúlik, úgyhogy az eljárás közvetlenül fenyegető jégeső esetén esetleg nem biztosítja a kívánt eredményt. Ha viszont az elsütések frekvenciájának periódusideje 15 másodperc, különösen pedig, ha ez az időköz 8—14 másodperc, az eljárás maximális hatással jár és látványos eredményeket ad. Egyes esetekben az eljárás gyökeres hatással jár. Ez azt jelenti, hogy jégesővel járó vihar alatt 12 másodpercenként ismételt lövésekkel a jégeső már néhány lövés után fokozatosan átalakult, nevezetesen egyre enyhébb lett és mindinkább teljesen esővé változott, vagyis a jégszemcsék megolvadtak. Ha a lökéshullámok időköze rövidebb, mint 8-10 másodperc, az eredmény nem marad ugyan el, de a fogyasztás túlságosan megnő és ezért az ilyen időközöknek megfelelő frekvenciák alkalmazása gazdaságilag kevésbé ajánlatos. Azonban a gazdaságtalanság ellenére sor kerülhet ilyen frekvenciák alkalmazására, amikor jégeső veszélye különösen fenyeget és rendkívül gyors hatású intézkedésre van szükség. Általában megállapíthatjuk, hogy 10 és 12 másodperces időközök alkalmazása esetén a maximális hatás és a legkisebb költség vonatkozásában a relatív optimumot érjük el. További rendkívül fontos szempont, hogy az égő falának alsó részében a berendezés házából kitorkolló legalább egy légvezető nyílás legyen, amely robbanás alatt zárva van. Ezt például csapószeleppel biztosíthatjuk, amely vízszintes vagy függőleges tengelye körül szabadon elmozdulhat és amely valamivel nagyobb az égő falában kialakított és hozzá hasonló alakú nyílásnál. Amikor a csapószelep zárt helyzetébe billen és az égő falának ütközik, a nyílást elzárja. A légbeömlés rendeltetése, hogy az acetilén el- ~ égetéséhez szükséges levegő az égési térbe bejusson. A légbeömlő nyílásra akkor is szükség van, amikor levegőből és acetilénből álló, előre meghatározott 5 keverék áramlik az égőbe. Ha ilyen esetben a csapószelep nyugalmi helyzetében van, zárja a légbeömlő nyílást,. minthogy súlyánál fogva az égő falának szorul. Amikor a levegőből és acetilénből álló keverék meggyullad, a 10 csapószelep a lökéshullám hatása alatt visszapattan és fölcsapódik, úgyhogy lehetővé teszi levegő hirtelen beáramlását. A beáramló levegő elősegíti, hogy az égő, majd a kémény belsejében emelkedő légáram keletkezzék, amely végülis megfelelő lökés-15 hullám kialakulásához vezet. A csapószelep azután visszaesik, néhányszor a falnak ütődik, majd fölveszi egyensúlyi helyzetét, amelyben készen áll az új robbanáshoz. A találmány értelmében célszerű, ha a vízszintes 20 tengely körül a nyílás fölött ágyazott csapószelep úgy van kialakítva, hogy nyugalmi helyzetében, vagyis amikor alsó helyzetét foglalja el, nem fekszik teljesen rá a falra, hanem a fallal szöget zár be, amely általában 10° és 45° közé esik és 25 célszerűen 15° és 30° között van. Ilyen szerkezet különféleképpen alakítható ki. Különösen egyszerű megoldáshoz jutunk, ha ellensúllyal fölszerelt csapószelepet, vagy a csapószelep tengelyére szerelt spirálrugót alkalmazunk és olyan 30 elrendezést választunk, amelynél a csapószelep úgy marad nyugalmi helyzetében, hogy a fallal bezárt szög közel esik a célszerűként említett 20° értékhez. Fontos szempont a találmány szerinti viharágyú 35 kialakításában a robbanótér adott magassága mellett az égő D átmérője (vagyis annak a bő résznek az átmérője, amelyben a robbanás végbemegy) és a csonkakúp alakú kéménynek az égő fölötti szűkített részéhez tartozó d átmérő közötti viszony. 40 Kísérleteinkből kitűnt, hogy olyan égőknél, amelyeknek magassága közelítően átmérőjük háromszorosával egyenlő, a hatásfok és az üzembiztos működés szempontjából egyaránt előnyös, ha az említett viszonyszám 4 és 2,5 közé esik. Ha D/d 45 nagyobb, mint 4, a D átmérő a d átmérőhöz viszonyítva túl nagy. Ez azt jelenti, hogy az égő kúpos részének a vízszintessel bezárt szöge túl kicsiny. Ennek következtében a robbanásból származó energia lefelé igyekszik terjedni, amivel a 50 lökéshullám hatásosságát csökkenti. Ha viszont a D/d viszonyszám kisebb, mint 2,5, a szűkebb rész átmérője egyébként azonos körülmények között túl nagy és ennek következtében a lökéshullámok kialakulása már kívánnivalót hagy maga után. A 55 találmány értelmében célszerű, ha a találmány szerinti viharágyút a találmány szerinti eljárás foganatosításához hengeres szakasszal látjuk el, amely az égő fölső szűkebb részének tetejét összeköti a csonkakúp alakú kémény szűkebb kúpos részének 60 alsó végével. Kitűnt, hogy az ilyen hengeres rész jelenléte a keletkezett lökéshullámokat hatásosabbá teszi. Acetilénnek a bevezetéséhez az égőbe bármilyen önmagában ismert megoldást alkalmazhatunk. Nevezetesen, befecskendezhetünk levegőből 65 és acetilénből álló, előre meghatározott keverési 3