169108. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenoxi-propionsavszármazékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

5 169108 6 vagy ezek elegyét főleg víztartalmú oldószerele­gyeket alkalmazunk. A savszármazékokat azonban például éteres vagy benzolos közegben erős bázi­sokkal, így káliumkarbonáttal vagy oldószer nél­kül alkalikus anyagokkal, így káliumhidroxiddal és/ 5 /vagy nátriumhidroxiddal vagy alkáliföldfémekkel az I általános képletű fenoxipropiönsav-származé­kokká (Z szubsztituens jelentése hidroxilcsoport) elszappanosíthatjuk. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kivi- 10 teli módja a VI általános képletű amidok vagy nitrilek (W jelentése -CONH2 vagy -CN) hidro­lízise, amely savas (például ecetsav/sósav) vagy lú­gos (például ciklohexanolban káliumhidroxiddal) közegben történik. 15 A VI általános képletű nitril-származékok (W jelentése —CN) adott esetben savas vagy lúgos katalizátorok, így nátriumhidroxid, piridin, vagy az alkalmazott alkoholnak megfelelő alkálifémalkoho­lát jelenlétében R1 OH általános képletű alkoholok- 20 kai, ismert eljárással reagáltathatok, és így az I általános képletű fenoxipropionsav-észtereivé (Z = OR1) alakíthatók át. Előnyösen az illető alko­nolt feleslegben alkalmazzuk, a reakcióelegy hőmér­séklete 0 C° és a forráspont hőmérséklete között 25 lehet. Az I általános képletű fenoxipropionsavak ész­ter-származékai előállíthatók úgy is, hogy W szubsztituensként iminoéter-csoportot tartalmazó VI általános képletű vegyületeket híg vizes bázisok- 30 kai-vagy savakkal például ammóniával, nátriumhidr­oxiddal,( káliumhidroxiddal, nátriumkarbonáttal, ká­liumkarbonáttal, sósavval, kénsawal az illető R1 OH általános képletű alkohol hozzáadása közben reagál­tatunk, majd a terméket ammónia lehasításával 35 szolvolízisnek vetjük alá. Az iminoéter-hidroklori­dok többnyire vizes oldatban már szobahőmérsék­leten azonnal elbomlanak észterré és ammónium­kloriddá. Kívánt esetben az előállított I általános képletű 40 vegyületet szolvolízisnek, észterezésnek vagy ami­dálásnak vetjük alá. Az I általános képletű fenoxipropionsav-észterek vagy amidok (Z szubsztituens jelentése —OR1 vagy -NHCH2CH 2 OH csoport) szolvolízise a megadott 45 feltételek mellett, előnyösen lúgos közegben hidro­lízissel történhet. Az I általános képletű fenoxipropionsav-észter-. -származékok (Z = -OR1) ismert módon előállít- 50 hatók úgy is, hogy egy I általános képletű fenoxi­propionsavat (Z szubsztituens jelentése hidroxil­csoport) a szóbanforgó R!OH általános képletű alkohollal előnyösen szervetlen vagy szerves sav, így sósav, hidrogénbromid, hidrogénjodid, kénsav, 55 foszforsav, trifluorecetsav, benzolszulfonsav vagy p-toluolszulfonsav, továbbá savas ioncserélő gyanta, közömbös oldószer, így benzol, toluol vagy xilol jelenlétében vagy távollétében 0 C° és célszerűen a forrpont hőmérsékletén reagáltatunk. Az alkoholt 60 előnyösen feleslegben alkalmazzuk. A reakciót vé­gezhetjük vízmegkötőanyagok, például vízmentes nehézfémsók (rézszulfát vagy cinkklorid) vagy mo­lekulaszűrők jelenlétében. A reakció közben képző­dött vizet azeotróp módon eltávolíthatjuk oly mó- 65 don, hogy előnyösen szénhidrogéneket (például benzol vagy toluol) vagy klórozott szénhidrogé­neket (például kloroform vagy 1,2-diklóretán) adunk a reakcióelegyhez. Enyhe reakciókörülmé­nyek mellett az észterezés úgy megy végbe, hogy a képződött reakcióvizet kémiailag ekvimolekuláris mennyiségű karbodiimid (például N,N'-diciklohexil­karbodiimid) hozzáadásával megkötjük, mimellett inert oldószerként étert, dioxánt, benzolt vagy 1,2-dimetoxietánt alkalmazunk, amelyhez bázisokat, így piridint adunk hozzá. A metilészter (illetve etilészter) úgy is előállítható, hogy a szabad savat ismert módon közömbös oldószerben, így éterben, benzolban vagy metanolban diazometánnal (illetve diazoetánnal) reagáltatjuk. Az I általános képletű fenoxipropionsav észterei (Z szubsztituens jelentése —OR1 képletű csoport) előállíthatók akkor is, ha az I általános képletű fenoxipropionsavakra (Z szubsztituens jelentése hidroxilcsoport) olefineket (például izobutüén) addicionaitatunk. Az addíciós reakció a szakirodalomból ismert módon célszerűen katalizátor jelenlétében (például cinkklorid, bórtri­fluorid, kénsav, arilszulfonsavak, pirofoszforsav, bórsav, oxálsav) jelenlétében 0 és 200 C° közötti hőmérsékleten, 1 és 300 at nyomáson, közömbös oldószerben, így éterben, tetrabidrofuránban, di­oxánban, benzolban, toluolban vagy xilolban történ­het. Az I általános képletű fenoxipropionsavak ész­terei (Z szubsztituens jelentése —OR1 általános kép­letű csoport) továbbá úgy állíthatók elő, hogy az I általános képletű fenoxipropionsavak fémsóit (Z szubsztituens jelentése hidroxilcsoport) előnyösen alkálifém-, ólom- vagy ezüstsókat, szóbanforgó al­koholnak megfelelő, például RJHal általános kép­letű alkilhalogeniddeí adott esetben közömbös ol­dószer, például éter, benzol vagy petroléter jelen­létében vagy alkilklórszulfitokkal, például egy R1 OSOC1 általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, majd a kapott adduktumot termolízisnek vetjük alá. Ha az I általános képletű fenoxipropionsavakat illetve észtereket (Z szubsztituens jelentése hidr­oxilcsoport vagy —OR1 csoport) amidálószerekkel kezeljük, akkor azok a megfelelő etanolamidokká (I általános képletű vegyület, amelyben Z szubszti­tuens -NHCH2CH 2 OH) alakíthatók át, Amidáló­szerként elsősorban az etanolamin jön számításba. Az amidálást ismert módon végezhetjük. Az ami­dálásnál közömbös oldószer jelenlétében vagy távol­létében dolgozunk. Oldószerként megfelelnek pél­dául a szénhidrogének, így benzol, toluol vagy xilol halogénezett szénhidrogének, így a metilén­klorid, kloroform vagy 1,2-diklóretán, éterek, így a dietiléter, tetrahidrofurán vagy dioxán, amidok, így dimetilformamid, dimetilacetamid vagy hexametil­foszforsavtriamid. Oldószerként alkalmazhatjuk ma­gát az etanolamint is feleslegben. Az amidálásnál katalizátor vagy dehidratálószer jelenléte rendsze­rint előnyös. Az amidálás hőmérséklete —20 és 200 G° között ingadozik. Ha az I általános képletű fenoxipropionsav-származékokból indulunk ki, ahol Z szubsztituens jelentése hidroxilcsoport, akkor az amidálást célszerűen két lépésben végezzük, éspedig a karbonsavat először savhalogeniddé, például tio-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom