169099. lajstromszámú szabadalom • Fokozott biztonságú villamos ajtózár felvonókhoz

169099 3 4 Amikor az ajtózár retesze kinyílik, a reteszérintkező kapcsoló megszakítja az indító távkapcsolók közös vezetőjét is. Ha az ajtót kinyitották, vagy kinyílt, az ajtóérintkező is szakít és egy jelzőizzó kialszik. Ekkor a zárnyitó mágnes a zárnyelvet elengedi, de az ajtó becsukódásakor a zárnyelv csappantyúsan záródik, továbbá az ajtóérintkező újból érintkezik, illetve záródik. A zárnyitó mágnes tekercse az ajtó visszacsukódásakor mindaddig újra nyitja a zárnyelvet, ameddig a vezérléstől - a programszerű működéstől függően — még áramot kap, ellenkező esetben a csappantyús zárónyelv az ajtót zárva tartja. A felvonó azonban csak akkor indulhat el, ha a találmány szerinti ajtóreteszben kialakított ellenzárnyelv is visszareteszelődik, és olyan mélyre hatol be fészkébe, hogy a reteszérintkező is záródik. Mindaddig, amíg a vezérlés áramellátása be van kapcsolódva, az aknaajtó, ahol a járószék szintben áll, nyitható. Ha a vezérlés a járószéket másik állomásra irányítja, mindenkor először a zár reteszelődik és a felvonó csak ezután indul. A felvonóknál problémát jelent a megszakítókapcsolók érintkezőinek szikrázás elleni védelme is, egyrészt az érintkező felületek kímélése (tartósságának növelése) érdekében, másrészt -ha azok félvezetőkkel sorbakapcsolt indukciós fogyasztókkal vannak kapcsolatban - az induktív feszültséglökéseknek a félvezetőkre gyakorolt káros hatás kiküszöbölésére szükséges, továbbá, hogy a szikrázás által elektromágneses hullámok (rádiózavar stb.) ne keletkezzenek. Erre eddig többféle megoldást alkalmaztak, amelyek közül az egyik az, hogy az indukciós fogyasztóval (tekerccsel) párhuzamosan kapcsoltak egy ohmos ellenállással sorbakötött kondenzátort. Ez csak részben oldotta meg a szikramentesítést, mert az ohmos ellenállás közbeiktatása miatt a feszültséglökést ez a megoldás nem volt képes teljesen hatástalanítani. Másik megoldás szerint az indukciós fogyasztót (tekercset) nagyobb feszültségre méretezett, katódjával a tápfeszültség pozitív pólusával csatolt diódával hidalják át, illetve kötik párhuzamosan. Lekapcsoláskor a dióda biztosítja az áram továbbfolyását és az energia lecsengését, de az ohmos ellenállásból adódó, kikapcsoláskor keletkező szikrázást nem szünteti meg. A találmány szerinti megoldás gyakorlatilag a szakít óérintkezőkön kimutatható minden szikrázást megszüntet, az érintkező megszakításakor úgy viselkedik, mintha az nem is volna áram alatt. A találmány szerinti megoldás hasonló az említett első megoldáshoz, azzal a különbséggel, hogy az ellenállással párhuzamosan egy kisteljesítményű dióda van kapcsolva, úgy, hogy a dióda katódja a tápforrás pozitív pólusával van összekötve (a dióda záróértelemben van bekötve). A rendszer áram alá helyezésekor a diódán át nem folyik áram. Az ellenállással sorbakapcsolt kondenzátor az ellenálláson keresztül feltöltődik. Az ellenállás határozza meg a bekapcsolás pillanatában keletkező legnagyobb áramerősséget. Gyakorlatilag a tápfeszültségre feltöltődött kondenzátor a kikapcsolás pillanatában a diódán keresztül az ellenállást megkerülve a tekercsre kapcsolódik. 5 A kondenzátor a tekercs kapcsain a tápfeszültséggel megegyező feszültséget tart, ily módon a kikapcsolás pillanatában az azonos potenciál miatt a megszakító érintkezőin -függetlenül attól, hogy. a fogyasztó ohmikus, vagy induktív jellegű - szikra 10 nem keletkezik. A találmány tárgyát rajz alapján, kiviteli példák kapcsán ismertetjük részletesebben. Az 1. ábra a találmány szerinti ajtózár egy- pél-15 dakénti elrendezését mutatja. A 2. ábra az Lábra szerinti megoldás egy egyszerűbb változata. A 3. ábra az 1. és 2. ábra szerinti elrendezések biztonsági érintkezőinek egy lehetséges kapcsolását 20 mutatja. A 4. ábra a találmány szerinti szikramentes megszakító kapcsolás egy lehetséges kivitéli alakját mutatja. A rajzokon az egymásnak megfelelő alkatrésze-25 ket azonos hivatkozási számokkal jelöltük. A berendezés példaképpeni alakját az l.ábra tünteti fel. Az ajtózár két részből áll: az ajtótokban elhelyezett A és az ajtószárnyra szerelt B zárrészből. Mindkét zárrészben egy-egy olyan két-30 karú emelőhöz csatlakozó zárnyelv van, amelyek mindegyikét egy-egy 17 és 18 rugó tartja zárt,illetve nyitott helyzetben. Az A zárrészben a Cj forgáspontú 19 kétkarú emelőhöz, a B zárrészben a C2

forgáspontú 10 kétkarú emelőhöz csatlakozik 35 egy-egy 15, illetve 11 zárnyelv. Az A zárrészben levő 19 kétkarú emelő záró 17 rugójának hatása erősebb, a D helyen, mint a B zárrészben levő 10 kétkarú emelő nyitó 18 rugójáé. A tulajdonképpeni reteszelést a 17 rugó hatására a 15 zárnyelv végzi 40 a 10 kétkarú emelő D helyén keresztül a 18 rugó hatása ellenében, amivel egyidejűleg a 10 kétkarú emelő másik karján levő permanens mágneses 11 zárnyelv a 13 fészekbe tolódik. Ily módon kettős reteszelés jön létre. Megjegyezzük, hogy a rajzon a 45 17 és 18 rugókat húzórugókként ábrázoltuk, de megfelelő elhelyezéssel nyomórugók is alkalmazhatók volnának. A 15 zárnyelv nyitását a 17 rugó ellenében a 4 elektromágnes végzi, ha áramot kap. A 4 elektro-50 mágnes tekercse akkor kap áramot, ha egyrészt valamennyi ajtó csukott, és ezáltal valamennyi ajtóérintkező 7 kapcsoló zárt — amit az „AEJ" izzó felizzásával jelez— továbbá a 14 tranzisztor vezet - ami akkor következik be, ha a vezérlőberende-55 zésbe jel nincs betáplálva, vagy ha állítás miatt az reteszelt - továbbá, ha a járószékre szerelt megfelelő hosszúságú 9 permanens mágnes a 2 kapcsolót zárja. Ekkor a 4 elektromágnes tekerccsel sorbakapcsolt 3 izzó felizzik és „szabad" jelzést ad. Ez 60 utóbbi akkor teljesül, ha a járószék a megengedett tolerancián belül a szintben áll. A 15 zárnyelvnek a fészekből történő kihúzódásakor a 18 rugó hatására a 10 emelő D helyen megfelelően kiképzett része követi a 15 zárnyelvet az E ütközőn való 65 felütközésig és akkor a 10 emelő másik karján levő 2