169097. lajstromszámú szabadalom • Villamos tápegység, célszerűen 60 m3 feletti helyiség, például üzemcsarnok levegőjének ionkoncentrációja beállítására megépített klímaberendezéshez

3 169097 4 technológiának megfelelő mértékű nedvességtar­talmat és hőmérsékletet biztosítják. A termelé­kenység növekedésével az üzem légterének arányos növelésére nincs lehetőség ezért természetes, hogy ezen üzemekben a légtér relatív nedvességtartal­mának a gyárthatósági szintnek megfelelő növelé­sére van szükség, ami leginkább a klímaberende­zések iránti követelmények növekedésében nyil­vánul meg. A légtér elektrosztatikus feltöltődésének mértéke a gyakorlati tapasztalatok szerint a légtér nedvességtartalmának fokozásával bizonyos szintig jól szabályozható, azaz biztosítható a légtérben a páratartalom növelésével a pozitív ionok túlsúlyá­nak elfogadható szinten történő tartása. A levegő páratartalmának növelése megadott határ fölött már csak jelentős többletenergiával és többletkölt­séggel biztosítható, mert a klímaberendezés gyártás­technológiájának és üzemeltetésének szempontjából egyre bonyolultabb feladatok jelentkeznek. A textilipari klimatizáló berendezések fejleszté­sénél, gyártásánál és üzemeltetésénél ezek az igények fokozottabban jelentkeznek a sajátos üzemi viszonyok miatt. 1. Textiltechnológiai szempontból az üzem légterében relatív értékben nagyobb nedvességtarta­lom szükséges, aminek biztosítása a légtér erőtel­jesebb hűtését, esetleg túlhűtését is maga után vonja, tehát a technológiailag is szükséges munka­hőmérséklet biztosításához többletenergiával pót­fűtésről kell gondoskodni. 2. A levegő nedvességfelvevő képessége a hőmérséklet csökkenésével arányosan csökken, a technológiailag szükségesnél kisebb hőmérsékleten a levegő nedvességtartalmának növeléséhez tehát tö­kéletesebb és apróbb vízcseppekben történő víz­porlasztás, valamint ezzel egyidejűleg tökéletesebb cseppleválasztó rendszer szükséges, amit nagyobb víznyomású, bonyolultabb berendezéssel lehet csak biztosítani. 3. A légtérben szükséges nagyobb nedvesség­tartalom biztosításához gyakoribb légcsere, azaz aktívabb párásítás szükséges, amit csak nagyobb légszállítási teljesítményű klímaberendezésekkel le­het elérni. 4. A nagy páratartalmú helyiségekben üzemel­tetett gépek és berendezések állagának megóvására a fokozott korrózióveszély miatt fokozott gondot kell fordítani, vagyis aktívabb korróziós veszéllyel kell számolni, ami a berendezések élettartamának csökkenését vonja maga után. 5. A dolgozók teljesítőképessége 55-65% légtéri .relatív nedvességtartalomnál optimális, mert az emberi szervezetre a légtérben levő 70% fölötti relatív nedvességtártalom már káros. A textiliparban üzemelő klímaberendezésekben mechanikus rendszerű vízporlasztókat alkalmaznak. A vízporlasztásnál a súrlódás révén a vízcseppek többnyire pozitív töltésűek, az üzem belső légte­réből visszaszívott levegőben is és a friss levegőben is a pozitív töltésű ionok vannak túlsúlyban, amiből az következik, hogy az azonos jellegű ionizáltság miatt a levegő vízfelvevő képessége az elméletileg számított értékhez viszonyítva gyengébb hatásfokú. A textilipari klimatizációs problémák szempont-5 jából tehát a légtér hűtésére és az emberi szervezet szempontjából szükséges légtérbe porlasztott ned­vességtartalom csak kis hányadát képviseli a dörzshatáson alapuló elektrosztatikus feltöltődésnek és a légtér pozitív iontöbbletének csökkentéséhez 10 szükséges légtéri relatív nedvességtartalomnak. Olyan megoldást kell tehát keresni, amivel a gyártás összetett klimatizációs követelményeit az emberi szervezetre optimális páratartalom mellett lehet kielégíteni. A szakirodalom, az elméleti és 15 gyakorlati kutatások és kísérletek szerint a légtéri ionizációval fenti gondok jelentősen csökkenthetők, azaz, ha az üzem légterében a magas páratartalmú levegő helyett csak a hűtéshez szükséges páratar­talmú levegőt fúvatjuk be ionizált állapotban, 20 — mert ezzel csökkenteni lehet a szálak, fonalak, berendezések stb. elektrosztatikus feltöltődését -, akkor biztosítani lehet a légtérben a negatív ionok minden szempontból kedvező hatású enyhe túl­súlyát. 25 A textilipari nedves klímaberendezéseket tehát feltétlenül ki kell egészíteni az ionizáló berendezés­sel. A száraz klímaberendezések és légcserélők funkcionális szerepe a vizsgált vízporlasztásos rend­szerű klímaberendezésekhez viszonyítva szűkebb 30 körű. Az állattartó épületekben például a szükséges oxigéntartalom biztosítására és a páratartalom csökkentésére szolgálnak a klímaberendezések vagy szellőzőberendezések. A levegő iontartalmának fiziológiai hatása című 35 szakcikk (Műszaki Élet XXVIII. évf. 9. sz. 1973. IV. 27.) is igazolja, hogy biológiai okokból a területen is célszerű a levegőionizáló berendezés alkalmazása. A klimatizáció terén jelentkező megoldatlan 40 feladatok ismeretében a megoldáshoz a légtér ionizálása vezet, amihez megfelelő teljesítményű és elfogadható költséggel megépíthető berendezés szükséges. Az ismert ionizáló berendezéseket az alkalmaz-45 hatóság, a korszerűség, a teljesítmény, az előállítási és üzemeltetési költségek szabják meg. Svédország­ban Dr. Ing. Chem. Walter Stark által szabadalmaz­tatott 524 112 (1962. VII. 31.) szabadalmi lajstrom­számú leírásból megismerhető 13 kV ionizáló fe-50 szültségű, 500—1000 Hz ismétlődési frekvenciával működő ionizátor félvezető elemekből van fel­építve. Ez a berendezés teljesítménye és méretei folytán azonban légcserélőkbe nem szerelhető. 55 Az 533 812 szabadalmi lajstromszámú svéd szabadalom szerinti ionizáló berendezés D—C fe­szültségsokszorozó elvén működik. Felépítési elve alapján csak kisteljesítményű, gyógyászati célra lehet alkalmas. E berendezéseken kívül a szakiroda-60 lomban [Pl. Rádiótechnika Évkönyve (1974)] megismerhető berendezések közül például a Szov­jetunióban M. Ravics által kifejlesztett 3 kV feszült­séggel üzemelő elektroncsöves iongenerátor rend­kívül kis teljesítményű, nagy helyigényű, és ma 6- már korszerűtlen berendezés. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom