169076. lajstromszámú szabadalom • Önkioldó kapcsoló

3 kezetek biztosítják, amelyek a kapcsoló érintkezői között rövidzárlati áram áthaladásakor fellépő taszító erőket kiegyenlítik. Ismeretessé vált továbbá szelektív üzemű olyan önműködő kapcsoló, amelynek kézi hajtása, érintkező rendszere, az érintkezőkre ható elektrodinamikus taszító erőket kiegyenlítő elektrodinamikus szerkezete, túláramkioldója és önkioldó szerkezete van. Az érintkezőkre ható elektrodinamikus taszító erőket kiegyenlítő szerkezetben rövidzárlati áram átfolyásakor elektrodinamikus taszító erők lépnek föl, amelyek a kapcsoló érintkezőinek egyikére hatnak és az érintkezők taszító erejét kiegyenlítik. Az önkioldó szerkezet alkatrészei ezeket a járulékos kiegyenlítő erőket a szerkezet egymással kapcsolódó részeiből álló rendszerre továbbítják. A túláramkioldó méreteinek csökkentése végett a kioldáshoz viszonylag kis erőt igénylő önkioldó szerkezetet alkalmaznak. Evégből a fő kioldó alkatrész és a túláramkioldó hatása alatt álló alkatrész között, egy vagy több emeltyűszerű közbenső alkatrészt rendeznek el, amelyek lehetővé teszik a túláramkioldó hatása alatt álló alkatrészre kifejtett erő csökkentését. Ennek az ismert önműködő kapcsolónak szerkezeti hiányossága azonban, hogy közvetlenül a kapcsolók mögött fellépő rövidzárlat esetén csak a teljes időkésleltetés után kapcsol ki- Ezért az áramkörnek a kapcsolóhoz legközelebb eső részeiben elrendezett áramvezető alkatrészek keresztmetszetét azokból a feltételekből kell meghatározni, amelyek a kapcsoló teljes késleltetési ideje alatt a hosszú ideig tartó rövidzárlati áram termikus és elektrodinamikus hatásából következnek. Ehhez járul, hogy a rövidzárlati áram a teljes késleltetési idő alatt mechanikusan is hat az áramvezető alkatrészekre és a kapcsoló kapcsolóművének alkatrészeire. Ezért az áramvezető alkatrészeket és az önműködő kapcsoló kapcsolóművének alkatrészeit az önműködő kapcsoló áramkörében esetleg föllépő legnagyobb rövidzárlati áram hosszabb termikus és mechanikus behatására kell méretezni, ami megnöveli a kapcsoló árát és méreteit olyan kapcsolókhoz viszonyítva, amelyeknél rövidzárlatkor nincs időkésleltetés. Ez a körülmény megakadályozza a kapcsoló típusainak és méreteinek egységesítését. Talámányunkkal az előbbiekben vázolt hiányosságok kiküszöbölése a célunk. A találmánnyal megoldandó feladatot olyan önműködő kapcsoló kifejlesztésében jelölhetjük meg, amely a rövidzárlati áram előre meghatározott értékének elérésekor az áramkört időkésleltetés nélkül kikapcsolja. Ezt olyan önműködő kapcsolóval érjük el, amely önmagában ismert módon kézi hajtással, mozgóérintkező rendszerrel, az érintkezőkre ható elektrodinamikus taszító erőket kiegyenlítő szerkezettel, túláramkioldóval és olyan önkioldó szerkezettel van ellátva, amelyben pihenő és kikapcsoló léc van, amikor is a pihenő a kikapcsoló léccel kapcsolódó helyzetében az önkioldó szerkezetet a kapcsoló érintkezők zárt állapotának megfelelő helyzetben rögzíti. A találmány szerinti önműködő kapcsolót az ilyen ismert megoldásoktól az külön-4 bözteti meg, hogy az önkioldó szerkezet pihenője konzolban vezetett forgáscsapon a konzolhoz viszonyítva a forgáscsappal együtt pihenő és a kikapcsoló léc szétkapcsolódásának értelmében elállít-5 hatóan van elrendezve, amikor is a pihenő ezt a kikapcsoló léccel kapcsolódásban tartó szerkezettel van ellátva. A pihenőt a kikapcsoló léccel kapcsolódásban tartó szerkezetet a pihenő és a kikapcsoló léc 10 szétkapcsolásakor az elállítással szembeható rugó alkotja. A szabályozó szerkezet lehetővé teszi, hogy szabályozzuk annak a rugónak feszítő erejét, amely a pihenőt a kikapcsoló léccel kapcsolódási helyzetben 15 tartja. Ezzel lehetővé válik, hogy az önműködő kapcsolót a szükséges meghúzó áramra szabatosan beállítsuk. Annak biztosítása végett, hogy a pihenő és a kikapcsoló léc kapcsolódását megszüntessük és 20 emellett a pihenő csak minimális mértékben tolódjék el a szétkapcsolás irányában, ami egyúttal a szétkapcsolás idejét is megrövidíti, az önműködő kapcsolót célszerűen olyan ütközővel látjuk el, amely megakadályozza, hogy a kikapcsoló léc 25 olyan értelemben forduljon el, amely a kapcsolódási helyzetben föllépő súrlódási erők hatása alatt a kikapcsoló léc és a pihenő kapcsolódását fokozza. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismer-3Q tétjük, amelyen a találmány szerinti önműködő kapcsoló példakénti kiviteli alakját tüntettük föl. A rajzon: Az 1. ábra a találmány szerinti önműködő kap-35 csoló példakénti kiviteli alakjának vázlatos elölnézete. A 2. ábrán az 1. ábrán A betűvel jelölt részletet tüntettük föl viszonylag nagyobb léptékben. 40 Amint a rajzon látható, a találmány szerinti önműködő kapcsolónak érintkező rendszere mozgó 1 vezetőből, ezen elrendezett 2 érintkezőből, 3 érintkezőből és elektrodinamikus taszító erőket kiegyenlítő 4 szerkezetből áll, amely közvetlenül a 3 45 érintkezővel van összekötve. A 4 szerkezet csöveként van kialakítva, amely két vezetőből áll. A cséve 5 vezetője az önműködő kapcsoló állványán van rögzítve, 6 vezetője viszont 7 csukló körül elfordíthatóan van elrendezve és az önműködő kap-50 csoló zárásakor a 3 érintkezőt a 2 érintkezővel érintkező helyzetbe fordítja el. Az önműködő kapcsoló záró érintkező nyomását 8 rugó biztosítja. A mozgó 1 vezető és a cséve mozgó 6 vezetője 55 egy-egy végén meg van hosszabbítva. Ezek a hosszabb végek villamos ívet leszakító szarvakat alkotnak. A mozgó 1 vezető összecsukható 9, 10 könyökemeltyű útján 11 emeltyűvel van csuklósan össze-60 kötve. Az önműködő kapcsolót kézzel működtető szerkezet 12 fogantyúból és 13 rugóból áll. A rugó egyik vége a 12 fogantyúval, másik vége pedig a 9, 10 könyökemeltyűt összekötő, de a rajzon meg 65 nem számozott forgáscsappal van összekötve. 2