169062. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés modulált impulzussorozat regenerálásához és demodulálásához szükséges ütemjelek előállítására

3 169062 4 osztólánc utolsó fokozatának kimenőjelét és a nulldetektor impulzusait fázisdiszkriminátorra vezetik, amelynek egyik kimenetén az első félperiodusban, a másik kimenetén a második félperiódusban jelenhet meg a nulldetektor impulzusa a fázisdetektorra vezetett jelek kölcsönös fázishelyzettó'l függően. Az első kimeneten megjelenő impulzus közvetlenül a kapuáramkörre megy és eggyel lépteti a bináris frekvenciaosztóláncot az impulzusgenerátortól függetlenül, aminek következtében a félperiódus a négyszögimpulzussorozat egy egységnyi ismétlési idejével rövidebb lesz. A másik kimeneten kapott impulzus egy flip-flop áramkörre jut, amelyet úgy billent át, hogy ez tiltsa a kapuáramkörben a négyszögimpulzussorozat ezután következő léptető impulzusát. A flip-flop áramkör a következő léptetés előtt visszabillen és nyitja a kapuáramkört, így a második félperiódus a négyszögimpulzussorozat egy egységnyi ismétlési idejével hosszabb lesz. Ezen a módon a bináris frekvenciaosztólánc jeleit felhasználva, az utolsó fokozat első periódusának elején olyan ütemjelet lehet előállítani, amely a demodulálással kapott impulzussorozat azon egy egységnyi ismétlési idő tartományába helyezi az impulzussorozat nullátmeneteit, amelyik éppen megelőzi vagy követi azt az időpontot, amelyben az utolsó fokozat az első félperiódusból átvált a másodikba. Ennek a megoldásnak több hátrányos tulajdonsága van. Mivel a frekvenciaosztólánc léptetéséhez bizonyos idő szükséges, a nulldetektornak azok az impulzusai, amelyek egybeesnek a frekvenciaosztólánc léptető impulzusaival, vagy csak kevéssel térnek el attól, nem fogják léptetni a frekvenciaosztóláncot, ennek következtében holt idők keletkeznek a szabályzásban, aminek következtében a szinkronizálási idő megnő. A szinkronizálási idő annyival nő meg, amennyi idő a szabályzó impulzusoknak a holt időtartományból való kijutásához szükséges. Hátránya a megoldásnak továbbá az is, hogy a jel információ tartalmával egyenes arányban nő az ütemjel periódusidejének váltakozása, ami különösen delta-modulált hangcsatornában erős zajt okoz. Ha a berendezést hosszú távközlő láncban is használják, ahol a zavaró jel — kedvezőtlen esetben — azonos előjellel összeadódik a hangcsatornában a modulációs mód miatt a távközlési lánc hosszával arányos zaj keletkezik. Az említett hátrányok részbeni kiküszöbölésére ismeretes már megoldás, ami a következőképpen módosítja a fent ismertetett eljárást: a bináris frekvenciaosztó félperiódusait még további két szakaszra osztja és ennek az utolsó osztásnak az első félperiódusát állandó diszkriminációs időtartományként, a második félperiódust változó hosszúságú beavatkozási időtartományként használják fel. A vett és a helyben előállított impulzusok fáziseltéréseit diszkriminátorral állapítják meg, melynek kimenőjelével a beavatkozási időtartományt egy egységgel rövidítik vagy hosszabbítják aszerint, hogy a vevőoldali négy szöggenerátor késik-e, vagy siet az adó oldalihoz képest. A beavatkozási időtartománynak egy egységgel való rövidítését vagy hosszabbítását azáltal érik el, hogy a frekvenciaosztóláncot n-ig való számlálás helyett n—1 vagy n+l-ig számláltatják. Ez a megoldás a frekvenciaosztólánc vezérlésével kiküszöböli a korábbi eljárásnál említett ún. „holt idő"-t. A beavatkozási tartomány létrehozásával azt is eléri, hogy a fázisugrások gyakorisága nem függ a kapott impulzussorozat információtartalmától. Nem oldja meg viszont azt, hogy a fázisugrások a távközlési lánc hosszában ne adódjanak össze. Ugyanis szinkronizált állapotban a nulldetektor impulzusai a beavatkozási tartományba esnek, a T tartomány szélétől számítva max. — távolságra a? időtengelyen nézve, ahol T a leosztás periódus ideje, n a leosztás mértéke. Amennyiben a láncbakapcsolt berendezések valamelyikében egy egy-T segnyi, azaz — idejű ugrás következik be, a láncban n utána levő berendezésekben megszűnik a szinkron állapot, és megindul a számlánc léptetése. Jelen találmány szerinti megoldásnak az a célja, hogy az említett hátrányt kiküszöbölje és az analóg jeleket delta-modulációval átvivő időmultiplex berendezések bitszinkronizáciőját is lehetővé tegye. A találmány szerint a bináris frekvenciaosztó periódusidejében kijelölünk olyan tartományt, amelybe ha beleesik a vett jel felfutó éle, a mintavételezés a vett jel impulzusainak időtengely szerinti elméleti közepén fog megtörténni. Ezt a tartományt, szinkron tartománynak nevezzük. Ez a tartomány a T periódusidőn belül tetszőleges helyen lehet, de nem független a minta-T vevő impulzussorozattól, attól célszerűen kb. —-re kell lennie, ha középen akarunk mintát venni. A frekvenciaosztólánc vezérléseivel addig kell a találmány szerint a frekvenciaosztót léptetni, amíg a vett jeli felfutó éle a kijelölt tartományba nem esik. Amint ez az állapot előáll, a szinkrontartományt az időtengely mentén megnöveljük célszerűen mindkét irányban. A szinkronizálás ismételten csak akkor indul meg, ha a vett jel felfutó éle ezen a megnövelt szinkrontartományon kívülre esik. Ezzel elértük azt, hogy a szinkron állapot beállta után, ha a hírközlő lánc berendezéseiben valahol végbemegy egy fázisugrás, ezt nem fogja követni a lánc többi berendezésében ugrás. A lényeget összefoglalva a modulált impulzussorozat regenerálásához és demodulálásához szükséges ütemjelek előállítására szolgáló találmány szerinti kapcsolási elrendezés a vett jel felfutó élénél képzett impulzussal időtartamban minimum egyező 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2