169053. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitrálósav tisztítására

3 169053 4 rid-ion szflíciumtetrafhioriddá alakul, amely meg­lehetősen illékony, és így gyenge melegítéssel kiűzhető a foszforsavból. A fluorid-ion persze nagyon korrózív és a visszanyert sav tárolása előtt el kell távolítani. 5 Eddig az előzőekben felsorolt szennyezések eltá­volítása külön-külön műveleti lépést igényelt. A találmánnyal az a célunk, hogy olyan mód- IQ szert szolgáltassunk, amely lehetővé teszi az emlí­tett szennyezések egyetlen műveleti lépésben való eltávolítását a kimerült savból. A találmánnyal to­vábbá az is a célunk, hogy olyan egylépéses eljá­rást biztosítsunk kimerült sav tisztítására, amely 15 viszonylag nem költséges berendezést igényel, vi­szonylag mentes kezelési és tárolási nehézségektől, különösen a korrózió által okozott nehézségektől, és könnyen kivitelezhető. A találmány részletei a következő leírásból alaposabban is megismerhetők. 20 A találmány egylépéses eljárás aromás fluortar­talmú vegyületek nitrálásánál keletkező kimerült nitrálósav tisztítására, amely salétromos savként meghatározható nitrogénoxidokat, szerves vegyüle- 25 tekét, továbbá szerves és szervetlen fluoridokat tartalmaz szennyezésként. Az eljárásra az jellemző, hogy a kimerült savhoz salétromos savval való reakcióban nitrogént szolgáltató vegyületet, előnyö­sen vízmentes ammóniát, ammóniumszulfátot és 30 egyéb ammóniumsókat, szulfaminsavat, hidrazint, metilamint, szemikarbazidot, anilint, karbamidot, acetamidot vagy más —NH2 csoportot tartalmazó vegyületet önmagában vagy egymással keverve, to­vábbá valamely szilíciumot szolgáltató anyagot, ide- 35 számítva a szilíciumoxidot és hidratjait, szilikagélt, földpátot, kaolinitet, anortozitot, valamint más komplex-alumínium-, kalcium- vagy magnéziumszili­kátot adunk, és a keletkező keveréket ezután 150-275 C°, előnyösen 200-220 C° hőmérsékletre 40 melegítjük. A találmány szerinti egylépéses eljárásnál külön­féle kémiai reakciók játszódnak le, amelyek a szennyezéseknek a kimerült savból való eltávolítá- 45 sara szolgálnak. Elsőként ammóniának vagy salét­romos savval való reakció során nitrogéngázt szol­gáltató vegyületnek a jelenlevő nitrogénoxidokkal való, nitrogéngázt eredményező reakcióját említjük. E reakció sztöchiometrikus arányait az alábbi (1) 50 - (4) egyenleteken mutatjuk be, amelyeknél salét­romos savval való reakcióban nitrogéngázt szolgál­tató vegyületként ammóniumszulfátot, karbamidot, szulfaminsavat és ammóniát reagáltatunk salétro­mossawal. 55 (1) 1/2 (NH4 ) 2 S0 4 +HONO^ -*2H2 0 + N 2 + I/2H2SO4 (2)l/2H2 N-CO-NH 2 +HONO-> 60 -+3/2H2 0 + N 2 +1/2C0 2 (3) H2 NSO3 H. + HONO -» H2 O + N2 + H 2 S0 4 (4) NH3 + HONO -* 2H2 O + N2 65 Második reakcióként szerves fiuorid-tartalmú ve­gyületeknek a lebontását említjük meg, amelyek folyamán szervetlen fluorid-ionokat kapunk. Egy harmadik reakció az így képződött szervet­len fluorid és valamely szilícium-forrás között vég­bemenő reakció. Az alábbi (5) reakcióegyenlet mu­tatja fluorid-ionnak szilíciumdioxiddal való reakció­ját, amely egy példa fluorid-ionoknak szilícium­tartalmú anyagokkal való reakciójára és a talál­mány szerinti eljárásban használható. (5) Si02 + 4 HF -* SiF 4 + 2H 2 0 A fenti reakció eredményeként keletkező szilí­ciumtetrafluorid a reakciókörülmények között illé­kony, az (1) - (4) egyenletek szerint keletkező nitrogéngázzal együtt terjesen kiűzhető, amely a fluorid-szennyezéseket magával vive eltávozik. Az (5) egyenlet szerint keletkező szilíciumtetra­fluorid 70 C° és e fölötti hőmérsékleten teljesen elillan, így ezen a hőmérsékleten az összes jelen­levő szervetlen fluorid ténylegesen eltávolítható el­gőzölögtetéssel. Marad azonban még szerves fluorid a szerves molekulához kötve és addig nem alakít­ható át szervetlen fluoriddá, amíg a reakcióhőmér­séklet legalább a 150 C°-ot el nem éri. 150—275 C° hőmérsékleten a szerves fluorid szer­vetlen fluoriddá alakul át, és — ahogy az előzőek­ben bemutattuk — a szervetlen fluorid reagál a már jelenlevő szilíciumforrással és így az (5) reakció­egyenlet szerint szMíciumtetrafiuorid keletkezik. A fent említett kémiai reakciókon kívül a két gáz alakú melléktermék, a nitrogéngáz és a szüí­ciumtetrafluorid, in situ keletkezése arra szolgál, hogy ezt követően a reakcióelegynek a kívánt hőmérsékletre melegítésekor ez a két gáz magával ragadja a még jelenlevő maradék szerves vegyüle­teket, miközben az általános desztillációs elveket követjük. Mivel a gázok az egész savas oldatban többé-kevésbé egyenletesen képződnek in situ, az elszálló gázbuborékok sokkal hatásosabban ragadják magukkal a szerves anyagokat az oldatból, mint bármely a gyakorlatban használt módszer esetében, így levegőnek hajtógázként való alkalmazásánál. A reakcióelegy 150-275 C°-ra történő melegí­téséhez szükséges hőmennyiséget teljes egészében külső fűtés útján biztosítjuk. Lehetőség van azon­ban arra is, hogy az ammónia semlegesítési hőjét használjuk fel az előnyös 200-220C0 hőmérséklet­tartomány beállítására, amikor is olyan hőmérséklet választunk, amelynél az ammónia beadagolható és utána a semlegesítési reakcó felszabaduló hőjét hasz­náljuk fel arra, hogy az egész elegy hőmérsékletét a kívánt tartományra állítsuk be. Más olyan vegyü­letek, amelyek ammóniát tartalmaznak, így az elő­zőekben felsorolt vegyületek, ugyancsak szolgáltat­hatnak bizonyos hőmennyiséget, amelynek felhasz­nálása útján a reakcióelegyet a kívánt hőmérsék­letre melegítjük, bár ebben az esetben a semlegesí­tési vagy oldáshő nem olyan nagy, mint ammó­niumszulfát, szulfaminsav vagy ammónia esetében. A találmány szerinti egylépéses eljárásnál lehetőség 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom