169022. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kopolimer hordozóra felvitt vízoldhatatlan fehérje-készítmények előállítására

3 169022 4 vagy poliolok di- vagy poli(met)-akrilátjait és legalább egy további hidrofil monomert statisztikus eloszlású kopolimerekké polimerizáljuk és az így kapott találmány szerinti kopolimereket vizes fehérje-oldatokkal fehérje-készítményekké alakítjuk át. A találmány tárgyát képező fehérje-készítmények előállítására szolgáló eljárás azzal jellemezhető, hogy az összmonomerek súlyára számítva A 0,1-50 súly%, előnyösen 2-25 súly% a,0-monoolefin kötést tartalmazó 4—9 szénatomos telítetlen dikarbonsavanhidridet, B 35-90 súly%, 2-12 szénatomos előnyösen 50-85 súly% di- és/vagy poliolok di- és/vagy poli(met)-akrilátjait és C 5-60súly%, előnyösen 10-50 súly % legalább egy, az előbbiektől eltérő egyszeresen telítetlen hidrofil monomert — ahol A—C komponensek %-os tartalmának összege 100 — a kicsapásos vagy gyöngypolimerizáció módszerével az anhidrid-csoportokkal szemben inert oldószerekben vagy oldószer-keverékekben 20-200 C° közötti hőmérsékleten gyökképző vegyületek jelenlétében polimerizálunk, majd az így kapott kopolimereket fehérje-oldatokkal a találmány szerinti fehérje-készítményekké alakítjuk át. A találmány szerint előállított vízoldhatatlan fehérje-készítmények, célszerűen enzim-készítmények, enzimekkel katalizált reakciók kivitelezésénél alkalmazhatók. A fehérje-készítmények szintézisénél kiinduló anyagként használt kopolimerek előállításával kapcsolatban a következőket közöljük: a,/3-Monoolefin kötést tartalmazó 4—9 szénatomos, előnyösen 4—5 szénatomos telítetlen dikarbonsavakként — amelyek a kopolimerek előállításához szükségesek — konkrétan a következőket nevezzük meg: maleinsav-, itakonsav- vagy citrakonsav-anhidrid, főként maleinsavanhidrid. A kopolimerizációhoz alkalmazhatók a felsorolt anhidridek keverékei is. A találmány szerint alkalmazandó di- és/vagy poliolok di- és/vagy polimetakrilátjaiként, illetve diés/vagy poliakrilátjaiként legalább két alkoholos vagy fenolos, előnyösen alkoholos OH-csoportot, illetve ezek 2-8 s/.énatomos, előnyösen 2—4 szénatomos alkilénoxidjaival vagy ilyen alkilénoxidok keverékével készített vegyületeket alkalmazunk, amelyeknél 1 mól hidroxil-csoportot tartalmazó vegyületre 1 — 10", 1-10 alkilénoxid komponens van polimerizáció útján kapcsolva. Példaképpen felsoroljuk az alkilénoxidokat, etilénoxidot, propilénoxidot, butilénoxidot, trimetilénoxidot, tetrametilénoxidot, bisz-klórmetil-oxaciklobutánt, sztiroloxidot, előnyösen pedig az etilénoxidot és propilénoxidot. Lehetséges továbbá nem alkoholokból vagy fenolokból származó, legalább két Zerewitinoff-aktív hidrogénatomot tartalmazó vegyületek és a fentiekben felsorolt alkilénoxidok reakciótermékeinek alkalmazása is a di- és/vagy poli(met)akrilátok előállításánál. A találmány szerint alkalmazandó di- és pokoloknak di- és poli(met)akrilátjait ismert módszerekkel, pl. az 1 907 666 számú NSzK közrebocsátási irat szerint di- és/vagy polioloknak (met)-5 alkilsavkloriddal történő reakciója útján a savkloridra számítva kb. ekvimolekuláris mennyiségű tercieramin, mint terietilamin, jelenlétében 20 C° alatti hőmérsékleten benzol jelenlétében állítjuk elő. 10 Legalább két szénatomot, előnyösen 2-12 szénatomot tartalmazó di- illetve poliolokként pl. a következők jönnek számításba: etilénglikol, propándiol-1,2, propándiol-1,3, bután diolok, főként butándiol-1,4, hexándiolok, dekándiolok, glicerin, 15 trimetilolpropán, pentaeritrit, szorbit, szacharóz és ezek alkilénoxidokkal előbbi módon képzett reakciótermékei. Megfelel még a poli-bisz-klórmetil-oxaciklobután vagy polisztiroloxid is. Felhasználhatók di- és poliolok keverékei is. 20 A találmány szerint előnyösen 2-4 szénatomos diolok diakrilátjait, illetve dimetakrilátjait és/vagy ilyen diolok 1 mólnyi mennyiségének 1-20 mól 2—4 szénatomos alkilénoxiddal, illetve trimetilol-propán-trimetakriláttal készült reakciótermékeit al-25 kalmazzuk. Különösen előnyösnek bizonyultak az etilénglikol, dietilénglikol, trietilénglikol, tetraetilénglikol vagy 500-1000 molekulasúlyig terjedő hosszabb szénláncú polialkilénglikolok vagy ezek keverékei-30 nek dimetakrilátjai. A kopolimerizációs komponensek harmadik csoportja egyszeresen telítetlen hidrofil monomerekből áll. Monomerként felhasználható az egy telítetlen kötést tartalmazó polimerizálható vegyületek, ame-35 lyek az anhidrid-csoportokkal szemben reakcióképes, funkciós csoportot nem tartalmaznak és hidrofil polimerek előállítására alkalmasak. A hidrofil monomerek célszerűen legalább egy karboxil-, aminokarbonil-, szulfo- vagy szulfamoil-40 -csoportot tartalmaznak, mimellett az aminokarbonil- vagy szulfamoil-gyök amino-csoportja adott esetben 1—4 szénatomos alkil-csoportokkal vagy az alkoxi-gyök 1—4 szénatomos alkoximetil csoporttal van helyettesítve. 45 Példaképpen felsoroljuk ilyen monomerekként a következőket: akrilsav, metakrilsav, az alkohol --gyökben 1—8 szénatomos maleinsav-félészter, N-vinülaktámok, mint N-vinilpirrolidon, metakrilamid, N-helyettesített (met)akrilamidok, mint a N-metil-50 és N-metoximetil(met)akrilamid és a N-akriloil-dimetiltarurin. A hidrofil monomereket a kopolimerek kívánt hidrofiütásától és duzzadásától, valamint a több értékű (met)akrilészter polialkilénoxid láncának (n) 55 hosszától függően 5—60 súly%-nyi mennyiségben adjuk a monomer keverékhez. Ilyen monomerek hozzáadása a kopolimerekhez a hidrofilitáson kívül meglepő módon befolyásolja a polimerek szerkezetét is. Ez a körülmény 60 gyöngypolimerek előállításánál különösen előnyös, mivel itt a monomer keverékhez hozzáadható hígítószer kiválasztását a paraffin-szénhidrogénekben mutatkozó oldhatatlanság és az anhidrid-csoportokkal szembeni inert viselkedés feltételei erősen 65 korlátozzák. 2