168970. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet szabadon vezetett csővezeték alátámasztására,valamint szerelőszerszám, főként csővezetékeknek az alátámasztó szerkezeten történő elhelyezésére
5 168970 6 6. ábra egyik felső támaszelem egy kiviteli példáját a 7. ábrán bejelölt B-B vonal mentén vett metszetben szemlélteti, a 7. ábra a 6. ábra szerinti felső támaszelem felülnézete, a 8. ábra a szerelőszerszám egy kiviteli példáját részben elölnézetben, részben metszetben mutatja, a 9. ábra a 8. ábra szerinti szerelőszerszámnak az ott bejelölt C nyíl irányú oldalnézete, a 10. ábra a 8. ábra szerinti szerelőszerszám felülnézete. Az 1-3 ábrákon látható 1, 2 csővezetékek T alakú 3 vasbeton oszlopokon helyezkednek el, amelyek a 3a fejgerendájának felső lapját acélból készült 4 fejlemez képezi. Az 1 csővezeték vízszintes keresztirányú tengelyét „X", függőleges tengelyét „Y", hossztengelyét pedig „Z" hivatkozási jellel láttuk el. Egy-egy 1,2 csővezeték két (nem ábrázolt) kompenzátor közötti szakaszán több keresztmetszetében két-két, egészében 5 hivatkozási számmal jelölt támasztótaggal rendelkező alátámasztó szerkezeten fekszik fel. Minden 5 támasztótag egy 6 alsó támaszelemből és egy 7 felső támaszelemből, valamint a közöttük elhelyezkedő, a felfekvési felületek között kis súrlódási tényezőt eredményező, korrózióálló anyagból, például teflonból készült 8 betétből áll. A betét pl. egy, a 6 alsó támaszelem részét képező 9 alátétben helyezkedik el, és a 7 felső támaszelem első részéhez erősített 10 csúszólappal áll közvetlen érintkezésben, ez utóbbi célszerűen ugyancsak korrózióálló, kis súrlódási tényezőt eredményező anyagból, például valamilyen műanyagból készül. A támaszelemek és betét, illetve csúszólap csatlakoztatásának módjaira a továbbiakban még visszatérünk. Az 5 támasztótag 6 alsó támaszelemét L-profil, 7 felső támasztelemét pedig U-profil alkotja. Az L-profil szárai végük mentén a 3 tartóoszlop 4 fejlemezéhez vannak hegesztve. A 7 felső támaszelem U-profiljának szárvégei előnyösen ugyancsak hegesztéssel vannak az 1, illetve 2 cső külső palástfelületéhez csatlakoztatva. A 9 alátét, illetve a 10 csúszólap az L-, illetve U-profil egymás felé néző felületein vannak rögzítve. Az 1,2 csővezetékek tehát két-két az „Y" „Z" tengelyektől kétoldalt, e tengelyekre szimmetrikusan, a vízszintes „X" tengely alatt elhelyezkedő ponton, a „Z" tengely irányában csúszást megengedő módon, lényegében pontszerűen vannak alátámasztva. Az alátámasztási pontok előnyösen a csővezetékre ható feltételezett Gmi n minimális függőleges erő (üres csővezeték) és a feltételezett P'max. P"max maximális vízszintes erők Rí, R2 eredőinek hatásvonala közelébe esnek, előnyösen azonban ezek felett helyezkednek el (1. ábra). Természetesen az 1. ábra szerinti helyzetet tekintve, a jobboldalról ható P'ma x vízszintes erő és Gmin függőleges erő Rj eredője felett a baloldali alátámasztás, a baloldalról ható P"max vízszintes erő és a Gmin függőleges erő R 2 eredője felett a jobboldali alátámasztás helyezkedik el, megjegyezzük, hogy a P'max> P" max és az Ru R 2 eredők azonos nagyságúak, csak az irányaik eltérőek. Ez a csővezetékmegtámasztási mód minimális súrlódási erő mellett teszi lehetővé a 5 hőokozta, „Z" tengely-irányú csőmozgások végbemenetelét, amely mozgásokat -a csőszakaszok hossz-változásait — az egyes csőszakaszok közé iktatott (nem ábrázol) dilatációs szerelvények — tömszelencsés —, lencse- vagy hullámkompenzáto-10 rok — veszik fel. Ezen túlmenően az 1-3. ábrák szerinti csőalátámasztási megoldás az 1,2 csővezetékeket a hőokozta alakváltozás során arra kényszeríti, hogy kizárólag a „Z" tengely irányában mozduljanak el, azaz, a tenelyirányú mozgást 15 kivéve, minden más helyzetváltoztatás— például a „Z" hossztengellyel párhuzamos csőeltolódás, relatív szögelfordulás, stb. — lehetősége ki van küszöbölve. A találmány szerinti „kényszervezetés" így eleve 20 kizárja azt a veszélyt, hogy a csővezeték hossztengelyére merőleges irányú rendeltetésellenes eltolódása vagy relatív szögelfordulása miatt a vezetékszakaszok végei a kompenzátorokba befeszüljenek és — lehetetlenné téve a tengelyirányú 25 mozgások kiegyenlítésének végbemenetelét - a csőszakaszok a gátolt dilatáció miatt tönkremenjenek. A 4—7. ábrákon a 6 alsó támaszelem és a 7 felső támaszelem egy kiviteli példáját nagyobb 30 méretarányban szemléltettük. A 6 alsó támaszelem L-profiljának hosszabb 6a szára külső felületén egy műanyagból készült 9 alátét van 12 csavarok vagy szegecsek segítségével rögzítve, az alátéten pedig a köralakú, illetve korongalakú 8 betét van elhelyez-35 ve. A 8 betét elhelyezése például a 9 alátét felső lapjában kiképzett 13 fészekbe történő bepattintásával eszközölhető. Az L-profil hosszabb szárában és a 9 alátétben megfelelő furatok vannak kiképezve a csavarok, illetve szegecsek átvezetésére. 40 A 12 csavarok alul kinyúló menetes szárára 14 anyák vannak felhajtva. A 8 betét felső síkja a csavar-, illetve szegecsfejek lapja felett helyezkedik el. A 6. és 7. ábra szerinti 7 felső támaszelem 45 U-profiljának 7a gerincén — e gerinc külső, beépített helyzetben a 6 alsó támaszelem felé fordított felületén - négy-négy 16 szegecs vagy csavar segítségével van az 1. ábra kapcsán már említett 10 csúszólap rögzítve, amely előnyösen kis 50 súrlódási tényezőt eredményező műanyagból készül. A csavarok vagy szegecsek a 7a gerincben és a 10 csúszólapban kialakított megfelelő furatokon vannak átvezetve. Beépített és működési helyzetben (1—3 ábra) a 55 8 betétek és a 10 csúszólapok fekszenek fel egymáson, miáltal a súrlódási tényező az egymással érintkező felületek között minimális. Amennyiben a 8 betétek viszonylag lágy anyagból, például teflonból készülnek, anyaguk a 9 alátéten mintegy 60 szétkenődik és annak a csúszásban résztvevő felületén teflonréteg alakul ki. A 8-10. ábrák a találmány szerinti szerelőszerszám egy előnyös kiviteli példáját szemléltetik, amelynek segítségével például az 1—3. ábrán 65 feltüntetett 1,2 csővezetékek a találmány szerinti 3
