168958. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gőzök és gázok hűtésére, kondenzálására és tisztítására

5 168958 6 fúvókából áll, amelyek párosan, többszörös törésvonalakkal összeköthető módon, egymástól mért 450 mm osztástávolságú sorokban vannak elrendezve, aholis az egyes sorok képzelt középvonalainak egymástól mért osztástávolsága közelítőleg 5 150 mm. Az ólomolvadék a felső la kamrából a 4 fúvókákon keresztül áramlik be az alul elrendezett lb kezelőkamrába. Az lb kezelőkamra függőleges 5, 6 terelő- 10 gátakkal van ellátva, aholis ezen 5, 6 terelőgátak az adott esetben a felső la kamra I—III tartományainak megfelelő osztástávolságokban vannak elhelyezve. Az lb kezelőkamrában az átáramoltatott gőzök vagy gázok belépőnyílásánál kezdődő, 15 és innen lefelé irányban lejtős 7 fenéklap van kialakítva, amely bizonyos értelemben a beáramló gőzöket tereli, és azoknak a porlasztott olvadékfüggönyök síkjára közel merőleges áramlási irányát biztosítja. . 20 A felső la kamrában legalább 600 mm mélységű olvadékfürdő folyamatos biztosítása szükséges annak érdekében, hogy a 4 fúvókákon át kiáramló olvadéksugár megfelelő tápnyomással rendelkezzék. Előnyösnek bizonyult ugyanakkor a 4 fúvókák 25 belépőéleitől mért 90 cm körüli fürdőmélység, ill. olvadékszintmagasság alkalmazása. A 4 fúvókák példaképpen kiképzehetők a vízszinteshez viszonyítva 30°-os szög alatt bemunkáit furatokként, aholis a lemez vastagsága legalább 50 mm körüli kell le- 30 gyen. Az egymással rendre párt képező 4 fúvókák kilépőoídalon mért furatközéppont távolságait legalább 75 mm-re ajánlatos megválasztani. Ugyanakkor kiképezhetők a 4 fúvókák kilépőnyílásai oly módon .is, hogy azok már a fenéklapon belül egy- 35 másba átszakadnak, és így az olvadéksugarak kölcsönös ütköztetése részben már az lb kezelőkamra felső határolólapjában megtörténik. Az lb kezelőkamra fenekén összegyűlő, kon- 40 denzált cinket tartalmazó fémolvadékot önmagában ismert hűtőedénybe vagy -csatornába vezetjük, ahol azt például vízzel hűtött hűtőelemekkel érintkeztetjük, amelyek a tartály falában, vagy bármely más helyen lehetnek elhelyezve. Az ólomolvadék 45 lehűtésével az ólomolvadék felületén cinkréteg kialakulását érjük el. így a cink lecsapolható, és a lehűtött ólomolvadék visszaszivattyúzható az la kamra I—III tartományaiba. A hűtőtartály célszerű kialakítását példaképpen a 735 043 sz. brit vagy 50 981 546 sz. ugyancsak brit szabadalmi leírások részletesen ismertetik. A fentiekből jól látható, hogy a kondenzátor-hűtőtartály-rendszerben az ólomolvadék ciklikus 55 körfolyamata egyszerű eszközökkel biztosítható. Bizonyos esetekben szükségessé válhatnak olyan járulékos intézkedések, amelyek az I, II és III tartományokban rendre különböző hőmérsékletű ólomolvadék biztosítására irányulnak. Ezek vagy az em- 60 lített tartományok között, ill. tartományokban elrendezett fűtőegységek alkalmazását teszik szükségessé, vagy pedig forró olvadéknak az lb kezelőkamrából időszakonként megfelelő mennyiségű visszatáplálásával érhetők el. 65 A találmány szerinti berendezés különösen előnyösen alkalmazható olyan elrendezésben, amelynél azt cinkolvasztó kemencét ismert keverőlapátos kondenzátorral összekapcsoló összekötővezetékbe iktatjuk be. A 3. ábrán ilyen példaképpeni olvasztókemence elrendezés oldalnézeti vázlatát mutatjuk be. Cinkolvasztó kemence aknáját annak felső tartományából kiágazó 10 összekötővezeték ismert hagyományos keverőlapátos 12 ólompermet-kondenzátorral köti össze. ' B 1.0. összekötővezetékbe a találmány szerinti 13 porlasztó-kondenzátor van beiktatva, amelynek egy előnyös példaképpeni kiviteli alakját az 1. és 2. ábra segítségével már részletesen ismertettük. A 13 porlasztó-kondenzátor a 10 összekötővezeték 14 nyílásába helyezhető be, és abból bármikor eltávolítható. A be- ill. kiszerelés valamely (az ábrán nem feltüntetett) emelőszerkezet segítségével végezhető el. A cinkolvasztó kemence 11 aknájából távozó cinkgőzök általában szén- és nitrogénoxidokat is tartalmaznak, és e gőzöket általában ólomolvadékkal kondenzálják. A 10 összekötó'vezetékber» áramló gőzöket a találmány szerinti 13 porlaszt ó-kondenzátorban a találmány értelmében és szerint fémolvadéksugarak kölcsönös ütköztetése útján előállított porlasztott ólomolvadékfüggönyök segítségével túlnyomórészt kondenzáljuk, majd az ilt nem lecsapódott gőzök továbbhaladva az ismert hagyományos,, forgólapátos "12, ólompermet-kondenzátorba kefülrfek, amelyberf az plvadt glompermetet 16 ólomolvadékba bemerülő forgó. 15 keverőlapátokkal állítják elő. Itt megtörténik a gőzök teljes kondenzálás^. A 12 ólompermet-kondenzátor 17 kilépőnyílással is el van látva. A 3. ábra vázlatosan érzékelteti az olvasztókemence 18 töltőnyílását, valamint a 19 olvasztófúvókákat is. A kemence legalsó 20 tartományában ólom gyűlik össze, amely fölött 21 salakréteg helyezkedik el. Az ábrán továbbá 22-vel jelöltük a kohótöltetet. Fényképfelvételek tömegének alapján végzett vizsgálataink tanúsága szerint a porlasztott ólomolvadék cseppméreteí és e cseppek eloszlása összehasonlítható és nagyjából megegyezik a forgó keverőszárnyas kondenzátorokban előállított porlasztás azonos jellemzőivel. Minthogy a fúvókákból kilépő, egymással ütköztetett fémolvadéksugarakkal porlasztott felhő túlnyomórészt lefelé irányuló mozgást mutat, és kevésbé szóródik oldalirányban vagy felfelé, így lehetőség van az összekötőVezetékben több porlasztott ólomolvadékfüggöny élőállítására anélkül, hogy a kemence aknaterébe porlasztott ólom kerülne. A fentiek következtében a kondenzátor hatékonysága mintegy 1,5%-kal jobb, és ugyanakkor az összekötővezetékben, valamint a kondenzátor belépőnyílásának tartományában a lerakodó fenéktapadvány mennyisége jelentős mértékben csökken. Ez utóbbi annak tudható be, hogy a találmány szerinti eljárással és berendezésben porlasztott ólomolvadék jobb irányítottságú és abból lényegesen kevesebb kerül a falakra. Ugyancsak az említett jobb irányítottság és csök-3