168875. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 3-bifenil-vajsavszármazékok előállítására

11 168875 12 közbekapcsolásával, az alkalmazott oldószer forrás­pontján választjuk le. Vízelvonószerként savas kém­hatású sókat, például piridin vagy alkilpiridinek hidrogénhalogenidekkel alkotott sóit vagy kálium­hidrogénszulfátot vagy fémsókat, például cink­kloridot, továbbá savakat, például p-toluolszulfon­savat, foszforsavat, kénsavat, alkalmazhatunk, vagy ha B alkoxicsoportot jelent, előnyösen egy szer­vetlen savhalogenidet, például foszforoxihalogenidet használhatunk. Az iners oldószer például benzol, toluol vagy xilol lehet, a reakciót azonban oldószer nélkül is végrehajthatjuk. Az Va általános képletű új kiindulási vegyüle­teket például Vd általános képletű nitrilek redu­kálásával állítjuk elő. Ezt a reakciót cinkamalgám és erős szervetlen sav, például sósav vagy hidrogén­bromid reagáltatásával, előnyösen oldószer, például alifás vagy aromás szénhidrogén, többek között benzol vagy toluol jelenlétében hajtjuk végre. A redukció azonban katalitikusan aktivált hidrogénnel is végbemegy. Katalizátorként különösen a nemes­fém-katalizátorok, például platinaoxid vagy pallá­dium-szén alkalmasak. Oldószerként előnyösen kar­binolokat, például metanolt, etanolt, vagy szénhid­rogéneket, például benzolt, vagy étert, például dioxánt, vagy ezek keverékeit használhatjuk. Szoba­hőmérsékleten vagy 100 C°-ig terjedő hőmérsék­leten és 1— 50 att. előnyösen 1—5 att. nyomáson redukálunk. Az Vd általános képletű új kiindulási vegyüle­teket úgy állítjuk elő, hogy egy XVIII általános képletű ketont — ebben a képletben Rt a már megadott jelentésű — XIX általános képletű ciano­ecetsawal vagy annak egy származékával— ebben a képletben Q ciano- vagy karboxilcsoportot vagy adott esetben alifás vagy aralifás alkohollal vagy fenollal észteresített karboxilcsoportot jelent -iners oldószer, például egy karbinol, például etanol, izopropanol vagy butanol jelenlétében, előnyösen azonban vízzel nem elegyedő oldószerben, például egy aromás szénhidrogénben, például benzolban, és ammónia, illetve egy ammóniumsó vagy amin, elő­nyösen tercier amin, például trietilamin, piperidin vagy ezek sója és célszerűen ecetsav jelenlétében, előnyösen vízleválasztó bekapcsolásával, az oldószer forráspontjáig terjedő hőmérsékleten reagáltatunk. Az V általános képletű kiindulási vegyületeket például egy olyan Va általános képletű vegyület dekarboxilezésével kapjuk, amelynek képletében Q karboxilcsoportot jelent. A dekarboxileződés ennek a vegyületnek az olvadáspontjánál magasabb hő­mérsékleten történő melegítésére következik be. A hevítést addig kell folytatni, amíg széndioxid fej­lődik. Az V általános képletű vegyületek közvetlenül is előállíthatók olyan Va általános képletű vegyüle­tekből, amelyek képletében Q észteresített karb­oxilcsoportot jelent. A dekarbalkoxilezés például vizet tartalmazó dimetilszulfoxid és nátriumklorid jelenlétében, 130-190 C°-on megy végbe. Az V általános képletű kiindulási vegyületek a XX álta­lános képletű halogenidekből alkálifémcianiddal való reagáltatással, oldószerben, például dimetil­szulfoxidban, dimetilformamidban, etanolban és ha­sonlókban is előállíthatók. A VI általános képletű vegyületeket egy XX általános képletű 2-(4-bifenilil)-l-propil-halogenidből kiindulva -ebben a képletben Hal halogénatomot, előnyösen jód- vagy brómatomot jelent — úgy állít-5 hatjuk elő, hogy azt Grignard-vegyületté alakítjuk, majd azt paraformáldehiddel reagáltatjuk. A rea­gáltatást éterben, például dietiléterben vagy dioxán­ban, az oldószer forráspontjáig terjedő hőmérsék­leten végezzük. A XX általános képletű vegyüle-10 tekét például a következő módon állíthatjuk elő. Egy megfelelően szubsztituált bifenilt oxálsav­monoetilészterkloriddal és vízmentes alumínium­kloriddal ragáltatva a megfelelő 2-(4-bifenilil)-gli­oxilsavészter keletkezik, ezt egy mól metilmagné-15 ziumbromiddal reagáltatva 2-(4-bifenilil)-2-hidroxi­-propionsavat kapunk. Ebből a vegyületből ismert redukciós módszerekkel, például hidrogénjodiddal ecetsavban a megfelelő 2-(4-bifenilil)-propionsavat kapjuk, ennek a savnak Utium-alumíniumhidriddel 20 dietiléterben való redukálásával egy (IXX) általános képletű 2-(4-bifenilil)-propanol keletkezik, és azt egy foszfor-trihalogeniddel, például foszfortribro­middal, melegítve a megfelelő XX általános képletű vegyületté alakítjuk. 25 A XXI általános képletű vegyületeket egy XXII általános képletű szubsztituált hidratropaaldehidből - ezekben a képletekben R( a már megadott jelen­tésű - oldószerben, például alkoholban, mint ami­lyen a metanol és etanol, nátriumbórhidriddel való 30 redukcióval állítjuk elő. A XXII általános képletű szubsztituált hidratropaaldehideket viszont például egy XXIII általános képletű 4-bifenilil-a,/3-epoxi­|3-metil-hidrofahéjsav-észterből — ebben a képletben RÍ és R7 a már megadott jelentésűek— alkoholos 35 oldatban, alkálifémhidroxid jelenlétében az oldószer forráspontján melegítve állítjuk elő. Maguk a XXIII általános képletű vegyületek a XVIII általános kép­letű ketonokból klórecetsav-észterek hatására, nát­riumamid jelenlétében benzolos oldatban, 0 és 40 100 C° közötti hőmérsékleten, előnyösen 10 és 20 C° közötti hőmérsékleten keletkeznek. A VIII általános képletű kiindulási vegyületek előállítására egy X szubsztituensként halogénatomot 45 tartalmazó II általános képletű vegyületet egy XXIV általános képletű heterociklusos fémvegyü­lettel reagáltatunk. Az utóbbi képletben Me alkáli­fématomot, előnyösen lítiumatomot és Y adott esetben szubsztituált etilén- vagy trimetiléncso-50 portot jelent. A reakció előnyösen dietiléterben vagy tetrahidrofuránban, —100 C° és szobahőmér­séklet közötti hőmérsékleten megy végbe. Ilyenkor oxigénmentes és széndioxidmentes atmoszférában, előnyösen nagyon tiszta argon- vagy nagyon tiszta 55 nitrogénatmoszférában dolgozunk. Magukat a XXIV általános képletű heterocik­lusos fémvegyületeket úgy állítjuk elő, hogy egy XXXIII vagy XXXIV általános képletű szerves fém­vegyületet, vagy a XXXV általános képletű alkáli-60 fémdialkilamidot - ezekben a képletekben Me al­kálifématomot jelent és R'3i és R' 4 1—10 szén­atomos alkil-, cikloalkil- vagy aralkilcsoportokat je­lentenek— előnyösen n-butillítiumot, terc-butil­lítiumot, lítiumdiizopropilamidot vagy lítiumciklo-65 hexil-izopropilamidot egy XXV általános képletű 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom