168855. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 10-piperidinoalkil- fenotiazin-származékok előállítására

3 168855 4 Dihidropiránnal a reakciót vízmentes savas kö­zegben például etanolos vagy metanolos hidrogén­klorid-oldatban a dihidropirán feleslegével végezzük. Az V általános képletű vegyületeket úgy állít­hatjuk elő, hogy egy VI általános képletű fenő- 5 tiazinont redukálunk - ebben a képletben X a fenti jelentésű -. A reakciót általában nátriumhidrogénszulfittal szerves vagy vizes-szerves oldószerben végezhetjük. Szerves oldószerként például alkoholt, amilyen az 10 etanol, vagy ketonokat, amilyen a metiletüketon, használhatunk. A VI általános képletű fenotiazinont, amikor is X dimetüszulfamoil-csoportot jelent, a 3-dimetil­szulfamoil-fenotiazin oxidációjával állíthatjuk elő. 15 Oxidálószerként általában vas(III)-klorid-oldatot használhatunk vizes közegben 20 C° körüli hőmér­sékleten. A VI általános képletű fenotiazinont, amikor is X metiltiocsoportot jelent, úgy állíthatjuk elő, 20 hogy a 2-amino-4-metütio-tiofenol cinksóját oxigén jelenlétében 2-klór-hidrokinonnal kondenzáljuk. Azokat a IV általános képletű vegyületeket, melyek képletében X metilszulfonil-csoportot je- 25 lent, olyan IV általános képletű vegyületekből állít­hatjuk elő, amelyek képletében X metiltiocsoportot jelent, az [A] reakcióvázlat szerint. A IV általános képletű fenotiazin acetilezését, melynek képletében X metiltiocsoportot jelent, 30 ecetsavanhidriddel végezhetjük. A VII általános képletű fenotiazinnak a VIII általános képletű fenotiazinná való oxidálását a metiltiocsoport metilszulfonil-csoporttá való oxi­dálására ismert módszerekkel végezhetjük. Elő- 35 nyösen lúgos közegben hidrogénperoxidot használ­hatunk. A VIII általános képletű fenotiazinnak olyan IV általános képletű fenotiazinná való redukcióját, melynek képletében X metilszulfonil-csoportot je- 40 lent, a szulfoxidcsoport redukálására és az acetil­csoport eltávolítására alkalmas olyan módszerekkel végezhetjük, amelyek a molekula egyéb részeit nem károsítják. Előnyösen cinket használhatunk ecet­savas közegben, adott esetben szerves oldószer, 45 például dimetilformamid jelenlétében. A találmány szerint azokat az I általános kép­letű vegyületeket, amelyek képletében Rí 2-17 szénatomos alkanoil- vagy 3—17 szénatomos 50 alkenoil-csoportot, R 1—10 szénatomos alkil-, fenil­-(1— 4 szénatomos)-alkil- vagy tetrahidropiranil-cso­portot jelent, és X és A a fenti jelentésűek, úgy állíthatjuk elő, hogy egy olyan I általános képletű vegyületet, melynek képletében X, A és R a fenti 55 jelentésűek, és Rí hidrogénatomot jelent,.egy IX általános képletű vegyülettel reagáltatunk - ebben a képletben R3 1—16 szénatomos alkil- vagy 2-16 szénatomos alkenilcsoportot és Z egy reak­cióképes csoportot, például halogénatomot, hidr- 60 oxil-, 1—4 Szénatomos alkoxi-, imidazolil-, alka­noiloxi- vagy alkenoiloxi-csoportot jelent, elő­nyösen olyant, hogy a IX általános képletű ve­gyület R3-CO-O-CO-R3 általános képletű sav­anhidrid legyen -. fi5 Ha Z halogénatomot, előnyösen klóratomot je­lent, akkor célszerű iners szerves oldószerben, pél­dául benzolban, toluolban, vagy kloroformján az oldószer fonáspontján és adott esetben ásványi vagy szerves bázisos savmegkötőszer jelenlétében dolgozni. Ha Z hidroxilcsoportot jelent, akkor általában iners szerves oldószerben, például tetrahidrofurán­ban, benzolban, kloroformban vagy dimetilforma­midban erős sav vagy Lewis-sav vagy diciklohexil­karbodiimid jelenlétében dolgozunk. Ha Z kevés szénatomos alkoxicsoportot jelent, akkor iners szerves oldószerben, például toluolban dolgozhatunk, és a képződött alkoholt azeotróp desztillációval távolíthatjuk el. Ha Z imidazoŰl-csoportot jelent, akkor iners szerves oldószerben, például benzolban, tetrahidro­furánban vagy kloroformban nátriumetilát jelen­létében 20 C körül dolgozhatunk. Ha Z alkanoiloxi- vagy alkenoiloxi-csoportot jelent, akkor a reakciót adott esetben iners szerves oldószerben, például kloroformban 50 C° és a reak­ciókeverék forráspontja közötti hőmérsékleten végezzük. A találmány szerint azokat az I általános kép­letű vegyületeket, amelyek képletében R hidrogén­atomot jelent, és X, A és Rí a fenti jelentésűek, olyan I általános képletű vegyületből állíthatjuk elő, amelynek képletében X, A és Rt a fenti jelentésűek, és R 1-10 szénatomos alkil-, fenil-(l — 4 szénatomos)-alkil- vagy tetrahidropiranil-csoportot jelent, minden olyan ismert módszerrel, amely alkalmas egy alkoxi-, fenilalkoxi- vagy tetrahidro­piraniloxi-csoport hidroxilcsoporttá való átalakítá­sára a molekula egyéb részeinek károsítása nélkül. A reakciót általában sava* közegben és szerves oldószerben végezhetjük. Előnyösen olyan I általá­nos képletű vegyületet használhatunk, amelynek képletében R izopropil-, benzil- vagy tetrahidropira­nil-csoportot jelent, és szerves oldószerként kloro­formot használhatunk kénsav jelenlétében —10 és +10 C° közötti hőmérsékleten. Az I általános képletű új vegyületeket adott esetben fizikai módszerekkel, például desztilláció­val, kristályosítással vagy kromatografálással vagy kémiai módszerekkel, például sóképzéssel, a sók kristályosításával, majd lúgos közegben való meg­bontásával tisztíthatjuk. Az utóbbi műveletnél a só anionjának jellege közömbös, egyedüli követel­mény, hogy a só jól definiált és könnyen kristá­lyosodó legyen. A találmány szerint előállított új vegyületeket savakkal addíciós sókká alakíthatjuk. Az addíciós sókat az új vegyület és egy sav megfelelő oldó­szerben végzett reakciójával állíthatjuk elő. Szerves oldószerként például alkoholt, étert, ketont vagy klórozott oldószereket használhatunk, a képződött sót az oldat bepárlásával leválasztjuk, és szűréssel vagy dekantálással elkülönítjük. Az I általános képletű új vegyületeknek és sav­addíciós sóiknak értékes farmakodinamikai tulaj­donságaik vannak, elsősorban hányást gátló hatásuk van. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom