168850. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hisztaminopexiás hatású glükoproteinek előállítására

17 16885° 18 Kísérlet Ismeretes, hogy az antihisztamin-hatású szerek csak akkor aktívak, ha az ileummal előbb kerülnek érintkezésbe, mint a hisztamin. Ha ezeket a vegyü- 5 leteket hisztaminnal inkubáljuk, majd az elegybe ileumot helyezünk, a vegyületek nem fejtenek ki antihisztamin-hatást. Megvizsgáltuk, mi történik, ha a találmány szerinti eljárással előállított glükoproteint hisztaminnal inkubálunk, majd a fürdőbe ileu- i0 mot helyezünk. 1 DMA/ml glükoproteint és 0,2nM/ml hisztamint tartalmazó Tyrode-oldatot (5 ml-t) 10 percen keresztül 37 C°-on inkubálunk. 15 Az inkubálás után az elegybe izolált tengerimalac-ileumot helyezünk és megmérjük az ileum kontrakcióját. Megállapítottuk, hogy a hisztamin-kontrollhoz viszonyítva 20%-os hatás-csökkenés lépett fel. 20 Eredmény Az előzetes inkubálás nem akadályozza meg a hisztaminopexiás hatás kibontakozását, sőt, a hatás 25 változatlan erősségű marad. Kísérlet Az ismert antihisztamin-hatású szerek és a ta- 30 Tálmány szerinti eljárással készített glükoprotein közötti különbség vizsgálata céljából meghatároztuk, / hogy a glükoprotein védőhatást biztosít-e a hisztamin ileumra gyakorolt kontrakciós hatásával szemben. 35 0,2nM/ml hisztamin-oldatba ileumot helyezünk, a mért kontrakciót tekintjük 100%-nak. Az oldathoz hozzáadunk annyi glükoproteint, hogy az oldat aktivitása 1 DMA/ml egység legyen 40 (A glükoproteint az adagolás előtt elhanyagolható térfogatú oldatban oldjuk). Azt tapasztaltuk, hogy az ileum koncentrációja legfeljebb 80%. 45 Következtetés A glükoprotein védőhatást fejt ki a hisztamin hatásával szemben, mivel a hisztamint az ileum 50 receptorhelyeinek 1/5 részéről kiszorítja. A glükoprotein hatásmechanizmusa tehát teljesen különbözik az ismert antihisztaminokétól. Kísérlet 55 Több kísérletet végeztünk annak megállapítására, hogy az előző kísérlet eredményét nem befolyásolta-e az ileum nyálkahártyája. 60 Előfordulhat ugyanis, hogy a nyálkahártya önmagában befolyásolja a kísérlet eredményét: ha a nyálkahártya hisztamint köt meg, ez mérési hibát eredményezhet az üeumhisztamin fürdő kontrakciós hatásának meghatározásában. 65 A megfigyelt jelenség tehát valóban csak a glükoprotein, az ileum receptorhelyei és a hisztamin közötti kölcsönhatás eredménye, sőt, a vizsgált farmakológiai hatás csak a fenti három anyag jelenlétében figyelhető meg. Valószínű, hogy a hasonló szerkezettel rendelkező egyéb nyálkahártyák hasonlóképpen viselkednek. Szabadalmi igénypont: Eljárás elektrofokalizáció szerint pH 4 ± 0,2 izoelektromos ponttal és milligrammonként legalább 1 000 000 hisztaminopexiás egység aktivitással rendelkező, 53-59%, előnyösen 56% proteint, 16-18%, előnyösen 17% hexózt, 1,2-1,4%, előnyösen 1,3% fukózt, 13-15%, előnyösen 14% ozamint és 14-16%, előnyösen 15% terminális szialinsavat tartalmazó, 100 000-120 000, előnyösen 110 000 molekulasúlyú, hisztaminopexiás hatású glükoproteinek előállítására emberi szérumból vagy placentából, azzal jellemezve, hogy emberi vagy placentális eredetű szérum proteinjeit 7 pH-nál immóniumszulfáttal, annak koncentrációját 0-tól 1,9 mólra, 1,9 mólról 2,4 mólra, majd 2,4 mólról 3,3, móka növelve három frakcióban kicsapjuk, a Ebből a nyálkahártyából nem keletkeznek olyan hasadási termékek, amelyek szintén a vizsgált farmakológiai hatással rendelkeznek: mivel a tengerimalac ileumre gyakorolt hisztamin-kontrakciós hatást 20%-ban védtük ki, aktív termék csak a glükoprotein. Ezután elkészítjük a 2. fürdőt és a fürdőben 15 percen keresztül izolált tengerimalac-ileumot hagyunk állni. Az ileumot eltávolítjuk, majd új ileumot helyezünk a füdőbe és megmérjük a hisztaminnal szemben kifejtett védőhatását. A kísérlet során védőhatás nem figyelhető meg. Következtetések Az ileum nyálkahártyája nem köti meg a hisztamint és a 100%-osnak tekintett kontrakciót valóban a bevitt hisztamin teljes mennyisége váltja ki. Ha a nyálkahártyából lysis-termékek képződnek, akkor — befolyásolhatják a végkövetkeztetést (amely szerint a protein jelenlététől vagy távollététől függ a megfigyelt jelenség), -hatásuk összeadódhat a tanulmányozott protein hatásával, — vagy saját hatásuk révén x %-kal csökkentik a kontrakciót (a hisztamin kontrakciós hatását 100%-nak tekintve). Tyrode-oldatot készítünk (1. fürdő), majd az oldatban állni hagyunk 0,2 nm/ml mennyiségű hisztamint és tengerimalac-ileumot. Eltávolítjuk a fürdőt és megmérjük a kapott kontrakciót. Azt találjuk, hogy a normál körülmények között kezelt kontrollhoz viszonyítva a kontrakció 100%. 9