168826. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-/3,4-dihidroxi-fenil/-L- alanin előállítására
5 168826 6 sékletét a reakciókomponensek adagolását követően még 1 órán át 110 C°-on tartjuk. Ezután a reakcióelegyet desztilláljuk és így 148-149 C°/17 mm forráspontú metil-fenilmetilfoszfinátot állítunk elő 96%-os kitermeléssel (lásd: 8. reakcióegyenlet) [Harwood és Grisley: J. Am. Chem. Soc. 82, 423 (I960)]. Keverővel, visszafolyató hűtővel, hőmérővel és adagolóval ellátott reakcióedénybe 187 rész metil-fenilmetilfoszfinátot és 1600 rész széntetrakloridot adagolunk. Ehhez az elegyhez 229 rész foszforpentakloridot adagolunk: háromszor 50 részt és egyszer 79 részt. Az első három részlet beadagolása után hőmérsékletemelkedés észlelhető. Az elegyet 2 órán át keverjük 60 C°-on, majd a széntetrakloridot és a foszforoxikloridot ledesztilláljuk és így 138—141 C°/17 mm forráspontú metilfenilfoszfinsavkloridot állítunk elő 95%-os kitermeléssel (lásd: 9. reakcióegyenlet) [Houben-Weyl: Methoden der Organischen Chemie, Vol. XII/1 p. 243]. Keverővel, visszafolyató hűtővel, hőmérővel és adagolóval ellátott reakciódénybe 78 rész £-mentolt és 72 rész dietilétert adagolunk. A képződött oldathoz 119 rész trietilamint adunk és az elegyet kb. 0 C°-ra hűtjük. Ehhez az elegyhez keverés közben kb. 1 1/2 óra alatt 87 rész metilfenilfoszfinsavkloridot adunk, mialatt az elegy hőmérsékletét 0C°-on tartjuk. Az elegyet ezután hagyjuk felmelegedni 25 C -ra, majd visszafolyatás közben 10 1/2 órán át forraljuk. A képződött trietilamin-hidrokloridot a keverékből kiszűrjük és a szűrletet betöményítjük. A szűrletből betöményítés után szilárd anyag marad vissza, amely 50—65 C°-on olvad és amely az C-mentil-metilfenil-foszfinát diasztereomer keveréke (60% S és 40% R) (lásd: 10. reakcióegyenlet). Az fi-metil-metilfenilfoszfinát diasztereomer keverékét hexán és/vagy hexán-éter elegyéből történő kristályosítással rezolváljuk és így állítjuk elő az S-alakot, amelynek olvadáspontja 78—82 C° és fajlagos forgatóképessége [a]" = 94° (c = 1 benzol), valamint az R-alakot, amelynek olvadáspontja 86—87 C és fajlagos forgatóképessége [a]^5 =-17° (c = 1 benzol). Keverővel, hőmérővel, visszafolyató hűtővel és adagolóval ellátott reakcióedénybe iners nitrogénatmoszférában 18,3 rész magnéziumforgácsot, 14 rész dietilétert és a reakció beindításához szükséges mennyiségű jódot adagolunk. Kis mennyiségű o-anizilbromidot is adunk az elegyhez a reakció beindítása céljából, majd 138 rész o-brómanizol és 400 rész dietiléter keverékét adagoljuk lassan a reakcióelegyhez, olyan sebességgel, hogy a reakcióelegy enyhe forrásban legyen. Az adagolás befejeztével a reakcióelegyet további 2 órán át forraljuk (lásd: 11. reakcióegyenlet). A fenti reakcióelegyhez hozzáadjuk 74 rész C-mentil-metilfenil-foszfinát R-alak (az S, ill. R alak kiválasztását a kívánt enantiomorf szabja meg) és 450 rész benzol oldatát. Ezután a dietilétert eltávolítjuk és a visszamaradt reakcióelegyet 64 órán át 78 C°-on melegítjük. A keletkezett magnézium-komplexet ammóniumkloridoldattal megbontjuk és a terméket a vizes fázisból benzollal extraháljuk. A benzol eltávolítása után a visszamaradt olajat desztilláljuk. Először egy mentolpárlat távozik el az elegyből, végül egy 180-190 C°/0,5 mm forráspontú termék. A nyerstermék kitermelése 60%. R izomer használata 5 esetén [a]" = +27° (c = 1 metanol) fajlagos forgatóképességű metilfenil-anizilfoszfin-oxidot kapunk. Keverővel, hőmérővel és adagolóval ellátott reakciódényben iners nitrogénatmoszférában kb. 5 C°-on 16 rész triklórszilánt és 100 rész benzolt 10 adagolunk. Ehhez az elegyhez 4-6C°-on 12 rész trietilamin és 50 rész benzol elegyét adjuk. A keveréket 70 C°-ra melegítjük és hozzáadjuk 7,5 rész (+)-metilfenil-o-anizilfoszfin-oxid 30 rész benzollal készített oldatát. Az elegyet 1 órán át 15 70 C°-on melegítjük, majd 25 C°-ra hűtjük. A szilikon-komplexet nitrogénatmoszférában hűtés közben 25 C°-on 75 rész 20%-os nátriumhidroxid-oldattal megbontjuk. A kívánt foszfint tartalmazó szerves réteget elkülönítjük és így 20 95%-os kitermeléssel állítjuk elő a metiffenil-o-anizilfoszfint, melynek fajlagos forgatóképessége [a]p° =+41° (c= 1 metanol), abban az esetben, ha a fenti módon előállított foszfin-oxidot, melynek fajlagos forgatóképessége [a]" =+27° (c = 1 meta-25 nol), alkalmazzuk reakciópartnerként (lásd: 12. reakcióegyenlet). 2. példa 30 Metil-ciklohexil-o-anizil-foszfin előállítása (Lásd: 13. reakcióegyenlet) 1 literes autoklávba 143 rész (+') metil-fenil-o-35 -anizilfoszfin-oxidot, 28 rész 5% ródiumot tartalmazó szenet és 250 rész metanolt adagolunk. Az elegyet keverés közben 54,4 att. nyomású hidrogénben 75 C°-ra melegítjük. A hidrogénfelvétel megszűnésekor az MMR-analízis jelzi, hogy a 40 reakció 75%-ban végbement. Ekkor további 7,0 rész katalizátort adunk az elegyhez, újból 54,4 att. nyomást alkalmazunk és így a reakció 96%-ban végbemegy. A katalizátort kiszűrjük és a metanolt vákuum-45 ban eltávolítjuk. A nyers olajat 200 rész dibutiléterben feloldjuk és 0 C°-ra hűtjük. A kivált kristályokat szűrjük és hexánnal mossuk. így 63 rész metU-ciklohexil-o-anizilfoszfin-oxidot állítunk elő. Op.: 108—110 C°, fajlagos forgatóképesség 50 [a]y> =+63° (c = 1, metanol). A fenti foszfin-oxid 95%-os kitermeléssel redukálható metil-ciklohexil-o-anizil-foszfinná, HSiCl3 és trietilamin alkalmazásával azonos módon, mint ahogy azt a metil-fenil-o-anizil-foszfin előállításánál 55 leírtuk. A keletkezett metil-ciklohexil-o-anizil-foszfin folyadék, amelynek fajlagos forgatóképessége [a&° = +98,5° (c = 1, metanol). 60 3. példa Megfelelő reakcióedényben 300 g (2,9 mól) ecetsavanhidridet, 10 g (10,25 mól) nátriumhidroxidot és 152 g (1,0 mól) vanillint adagolunk. A reakció-65 masszát kb. 90-100 C°-ra melegítjük, ekkor ez 3
