168824. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridil-csoporttal szubsztituált imidazol-származékok előállítására

3 168824 4 tását a Chem. Abstr. 70,28867 g referátum és a 3 786 061 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli sza­badalmi leírás ismerteti. A halogénezést a találmány szerint körülbelül -100 C° és +200 C° közötti hőmérsékleten, elő- 5 nyösen körülbelül -15 -+150C°-on hajtjuk végre. A gyakorlatban a reakciót rendszerint körülbelül 0C° és 125 C° közötti hőmérsékleten végezzük, ebben az esetben ugyanis az eljárás jeges vizes hűtés vagy egyszerű fűtőberendezések alkalmazá- 10 sával mind laboratóriumi, mind pedig üzemi mé­retekben könnyen megvalósítható. A „halogénezőszer" megjelölésen a halogén­atomok bevitelére alkalmas valamennyi vegyszert vagy reagenst értjük. A találmány szerinti, eljárás- 15 ban halogénezőszerként előnyösen pozitív halo­genid-ionokat (például Cl+, Br + vagy I + ionokat) szolgáltató vegyszereket alkalmazunk. A pozitív halogenid-ionokat szolgáltató reagensek általánosan ismert vegyületek [lásd például Fresenius: „Ange- 20 wandte Chemie" 470-478 (1952) és Arotsky és munkatársai: „Quarterly Reviews" 16, 282-297 (1962)]. A pozitív halogenid-ionokat szolgáltató reagensek közül példaként a következőket soroljuk fel: hipohalogénessavak, alkálifém- vagy alkáliföld- 25 fém-hipokloritok (például nátrium-, kálium- vagy kalcium-hipoklorit), elemi halogének (például klór, bróm vagy jód), klóramin, és az N-halogén-amidok (például N-klór-acetamid, N-klór-szukcinimid, N-klór-kaprolaktám, N-klór-karbamid, N-klór-hidan- 30 tóin és a megfelelő N-bróm- és N-jód-vegyületek). Ha pozitív halogenid-ion-forrásként vizes rendszer­ben instabil vegyületeket, például piridinium-per­bromidot vagy alkil-hipokloritokat (így terc-butil­-hipokloritot) alkalmazunk, a reakciót közömbös 35 szerves oldószerben, például dioxánban, hexánban, kloroformban, széntetrakloridban vagy alkanolok­ban hajtjuk végre. A „közömbös oldószer" meg­jelölésen olyan folyékony közegeket értünk, ame­lyek a reakció menetét nem befolyásolják kedve- 40 zőtlenül. Közömbös szerves oldószerként természe­tesen a felsorolt anyagokon kívül számos egyéb közismert oldószert is felhasználhatunk. Amint már közöltük, az (I) általános képletű 45 vegyületeket gyógyászati készítményekké, előnyö­sen egységdózisokká, például tablettákká, pirulákká, kapszulákká, porokká, granulátumokká, parenterá­lisan adagolható steril oldatokká vagy szuszpen­ziókká vagy orálisan adagolható oldatokká vagy 50 szuszpenziókká alakíthatjuk. A szilárd gyógyászati készítmények, például tabletták előállítása során a hatóanyagokat szokásos tablettázási adalék- és se­gédanyagokkal, például kukoricakeményítővel, lak­tózzal, szacharózzal, szorbittal, talkummal, sztearin- 55 savval, magnéziumsztearáttal, dikalciumfosztáttal vagy egy növényi gumival keverjük össze. A találmány szerint előállított hatóanyagokat tartal­mazó tablettákat vagy pilulákat kívánt esetben nyújtott vagy késleltetett hatást, vagy fokozatos 60 hatóanyagfelszabadulást biztosító bevonattal láthat­juk el. A tablettákat és pilulákat hatóanyagtar­talmú belső magból és a belső magot burkoló, hatóanyagtartalmú külső rétegből is kialakíthatjuk. A két réteget enteroszolvens bevonattal választhat- 65 juk el egymástól. Az enteroszolvens bevonat meg­akadályozza a belső mag szétesését a gyomorban, és bélben való felszívódást vagy nyújtott hatást biztosít. Az enteroszolvens bevonat kialakítására igen sokféle anyagot, például polimer savakat vagy polimer savak sellakkal készített elegyeit, sellak­-cetilalkohol-keverékeket vagy cellulózacetátot hasz­nálhatunk fel. Enteroszolvens bevonatot képező anyagként igen előnyösen alkalmazhatunk sztirol­-maleinsav-kopolimereket, amelyekhez adott esetben a bevonat enteroszolvens sajátságait javító egyéb ismert komponenseket keverhetünk. Az (I) álta­lános képletű hatóanyagok természetesen kúp for­májában vagy penetránssal, például dimetilszulf­oxiddal keverve is beadhatók. A találmány szerinti eljárással előállított ható­anyagokat tartalmazó folyékony gyógyászati készít­mények például megfelelően ízesített, fogyasztásra alkalmas olajokkal, így gyapotmagolajjal, szezám­olajjal, kókuszdióolajjah földimogyoróolajjal vagy hasonlókkal készített emulziók vagy elixirek lehet­nek. A folyékony készítmények közül továbbá a vizes szuszpenziókat említjük meg, amelyek előállí­tásához diszpergáló- vagy szuszpendálószerként pél­dául természetes vagy szintetikus gumikat, így tragantot, akáciagumit, alginátokat, dextránt, nát­rium-karboximetilcellulózt, metflcellulózt, polivinil­pirrolidont, zselatint vagy hasonló anyagokat hasz­nálhatunk fel. A parenterális adagolásra szánt oldatokat vagy szuszpenziókat sterilizáljuk. Injek­ciós adagolás céljára előnyösen izotóniássá tett, megfelelő konzerválóanyagokat tartalmazó készít­ményeket állítunk elő. A leírásban a „dózisegység" megjelölésen meleg­vérűeknek egyszerre beadható, készítményeket ér­tünk, amelyek a kívánt gyógyászati hatás elérésé­hez szükséges mennyiségű hatóanyagot gyógyá­szatilag alkalmazható hordozó-, hígító- és/vagy se­gédanyagokkal elegyítve tartalmazzák. A találmány szerint előállított, . új hatóanyagokat tartalmazó dózisegységek összetétele egyrészt a hatóanyag biológiai aktivitásától és az elérni kívánt hatástól, másrészt a hatóanyag kikészítési jellemzőitől füg­gően változik. Az orálisan adagolható dózisegységek közül példaként a tablettákat, kapszulákat, pi­lulákat, osztott porokat, osztott granulá­tumokat, ostyatokos készítményeket, ampullákat, fiolákat, továbbá a kávéskanálnyi vagy cseppen­tőnyi készítménymennyiségeket említjük meg. Az (I) általános képletű vegyületek vérnyomás­csökkentő hatására jellemző adatokat az 1. táblá­zatban közöljük. 1. táblázat Vegyület Dózis Artériás vérnyomás (példa sz.) mg/kg csökkenése 1. 20 > 40 Hgmm 2. 20 30-39 Hgmm 3. 20 MOHgmm 4. 20 >40 Hgmm 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom