168801. lajstromszámú szabadalom • Vetítő ernyő
7 168801 8 polivinilkarbazol 36,36 polivinilalkohol 41,81 poli(n-vinil)ftálimid 38,13 poliallilftalát 41,21 poliészter-sztirol 40,5 polikarbonátok (biszfenol) 39,12 cink-koronaüveg 41,24 nagyobb diszperziójú koronaüveg 41,14 könnyű flintüveg 39,41 nehéz flintüveg 37,31 legnehezebb flintüveg 31,94 Szemügyre véve a 11 ernyő 12 első oldalát láthatjuk, hogy ezt az oldalt olyan 16 barázdák sokasága borítja, melyek merőlegesek az ernyő hátsó oldalán kialakított 13 barázdákra. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ezek a barázdák ívelt hengerszeletekből vannak kialakítva. Az ábrázolt kiviteli alak esetén mindegyik 16 barázda egy henger 30°-os felületét alkotja. Ezek a 16 barázdák mint optikai elemek a visszavert fény függőleges, meghatározott mértékű szétterítését eredményezik all ernyő előtti függőleges mezőben. A 16 barázdák hatásának megítélésekor figyelembe kell venni, hogy ezek a barázdák a visszaverő 14 és 15 oldalakkal együttműködve idéznek elő fényszétterítést a függőleges síkban. A 16 barázdák által előidézett szétterülés mértékét ugyanis a 14 és 15 oldalaknak a 16 barázdákhoz viszonyított helyzete (vagyis a 11 ernyő vastagsága) határozza meg. Ezért, ha a 11 ernyő 14 ill. 15 oldalakból álló hátsó felülete laposnak lenne tekinthető és a 16 barázdák fókuszpontjainál lenne elhelyezve, akkor nem lépne fel függőleges szétterítés, hanem az összes visszavert fény a beeső fénnyel párhuzamosan lépne ki. A vastagság változtatásával azonban, ha az ernyő vastagságát kisebbre választjuk, mint a 16 barázdák fókusztávolsága, akkor függőleges szétterítés alakul ki. A szétterítés szögtartománya, vagyis az ernyő függőleges mezője annál nagyobb lesz minél vékonyabbra készítjük az ernyőt. Bár bizonyos esetekben az ernyő vastagságának méretezésénél kompromisszumot kell tenni a vastagság nélküli legnagyobb szétterítés és a fókusszal egyenlő vastagság között, de az ernyő vastagsága még mindig csak akkora lesz, hogy további mechanikai támasztást kell a 11 ernyő súlyának hordására biztosítani. Megjegyezzük, hogy semmiféle mechanikus tartószerkezet nem érhet hozzá az ernyő aktív felületéhez, különben megváltoztatná annak optikai tulajdonságait és befolyásolná a működését. Ugy tapasztaltuk, hogy a 16 barázdák fókusztávolságánál vastagabbra készített 11 ernyő esetén a visszavert fény nem ugyanazon 16 barázdán keresztül lép ki az ernyő anyagából, mint amelyiken át belépett. Továbbá az is kiderült, hogy ha az ernyő vastagságát a 16 barázdák fókusztávolságánál alig nagyobbra választjuk, akkor a 16 barázdán keresztül belépő fény a 16 barázdából a beeső fénysugárral párhuzamosan ugyanazon barázdán keresztül, valamint a maximális szórási szögek irányában a szomszéd barázdákon keresztül is kilép, így a függőleges síkban valójában három szemlélési hely fog kialakulni. Azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerinti ernyő vastagságát a 16 barázdák fókusztávolságán túl tovább növelve a 5 megvilágított 16 barázda függőleges szétterítése is nő, a fény belépési iránya felé közeledve a megvilágított 16 barázdában. Azt találtuk, hogy van célszerű vastagság, melynél a teljes függőleges szétterítési tartomány lefedhető, mégpedig a tartomány 10 e Sy r ^ sze e Sy megvilágított 16 barázdából, a további rész pedig egy szomszédos 16 barázdából. Magától értetődő, hogy mindegyes 16 barázda a rávetített fény szempontjából megvilágított barázdának, a mellette levő barázdákból átverődött fény 15 szempontjából viszont szomszédos barázdának számít. Ez a körülmény bonyolultnak, és a képfelbontás szempontjából problematikusnak tűnik, de emlékeztetünk arra, hogy egy szemlélő, aki a 11 ernyő-2o höz képest meghatározott ülőhelyen ül, csak az abba az irányba kilépő fényt látja és bár fellép ugyan egy kismértékű képeltolódás, de képélesség nehézségek nem lesznek. Ugy találtuk, hogy ha az ernyő vastagságát másfél fókusztávolság fölé nö-25 véljük az egyik barázdánál belépett fény átterjed a szomszéd barázdára. Egyetlen belépő nyaláb ekkor több, mintegy 16 barázdából lép ki, ami képfelbomlási nehézségeket okoz. 30 Láthatjuk tehát, hogy a találmány szerinti vetítő ernyő hatása a fényre, ahogy azt az előbbiek során leírtuk, azt eredményezi, hogy az ernyő előtt meghatározott térrészekben megnöveli a fényerősséget azáltal, hogy a beeső fényt az előírt helyzetbe 35 gyűjti össze. Ez a hatás mozaikszerűen valósul meg, mivel a 13 és 16 barázdák a képet oszlopokra ill. sorokra bontják, majd visszafelé a megfelelő irányokba gyűjtik össze. Az is nyilvánvaló, hogy a 13 és 16 barázdákat szorosan egyrnáó mellé 40 kell helyezni a felbontási problémák kiküszöböiise végett. Amint már említettük, a 13 barázda; 'i vetített kép keskeny szeleteit megfordítják, emiatt ha ezek elegendően nagyok lennének a feloldóképességben kisebb nehézségek jelentkeznének. 45 Ezért a kívánt feloldóképességnek megfelelő, nagyszámú 13 és 16 barázdát kell készíteni. így például a televíziós képminőségnek megfelelő 500 sor feletti felbontású kép vetítéséhez az ernyőn több mint 500 13 és 16 barázdára van szükség. 50 Bár ez a találmányi leírás csak egy speciális kivitelű vetítő ernyőre vonatkozott, magától értetődik, hogy a tárgykörben jártas szakember számos más kiviteli alakot megvalósíthat anélkül, hogy a 55 találmány szellemétől eltérne. Szabadalmi igénypontok: 60 1. Fényáteresztő anyagú lemezből készült ernyő, elölről történő vetítéshez, amelynek első és hátsó felülete van, és amelynek hátsó felületét párhuzamos barázdák sokasága borítja, azzal jellemezve, hogy a fényáteresztő anyag belső visszaverődésre 65 vonatkozó előre meghatározott kritikus szöge 45 4
