168742. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-(aminofenil) alkánkarbonsav-származékok előállítására
168742 7 8 Egy merkapto- vagy szabad vagy ketálozott tionocsoportot tartalmazó kiindulási anyag redukciója során előnyösen deszulfurálószert, például higanyt vagy rézoxidot, valamint Raney-nikkelt használunk. Ha Y4 szabad hidroxilcsoport, vizes foszforszuszpenziót és jódot, hidrogénjodidot, ón-II-kloridot vagy egy alkálifém-, például nátriumszulfitot vagy -ditionitot és ha Y4 észterezett hidroxilcsoport, például halogénatom, rövidszénláncú alkil- vagy ciklopropil-fémvegyületet, például a megfelelő lítium- vagy Grignard-vegyületet is használhatjuk redukálószerként. A fenti vegyületek az előzőkben említett kinonmetidvegyületek redukálására is alkalmasak. Ha Y5 oxocsoport, ennek eltávolítására Clemmensenvagy Wolff—Kishner-redukciót (beleértve a Huang— Minlon-változatot is) alkalmazunk, melyek során kémiai redukálószert (naszcensz hidrogént), illetve hidrazint használunk, mikoris ez utóbbit előnyösen egy erős alkálifémhidroxid, például nátrium- vagy káliumhidroxid jelenlétében, például vizes vagy magas forráspontú glikolos közegben használjuk. Aj) eljárásváltozat szerinti pirolízist előnyösen savas közegben végezzük. A k) eljárásváltozatban az Y4 acilcsoport például egy rövidszénláncú alkanoil-, aroil- vagy ariI-(rövidszénláncú)-alkanoil-, például acetil- vagy benzoilcsoport, és a megfelelő ß-ketosav-kiindulasi anyagot erős alkalikus szerek, például valamilyen fentiekben megadott alkálifémhidroxid segítségével végzett savhasításnak vetjük alá. Az l) eljárásváltozatban az acetilcsoportot Willgerodt—Kindler reakcióval, például kénnel kezelve ammónia vagy egy primer vagy szekunder amin, főleg morfolin jelenlétében és előnyösen egy sav jelenlétében alakíthatjuk át. Az m) eljárás változatban egy megfelelő a-diazoacetilkiindulási anyagot Wolff-reakcióval (Arndt—Eistert), például hidrolízissel, alkoholízissel, ammonolízissel vagy aminolízissel, előnyösen besugárzással vagy nehézfém-, például réz- vagy ezüstkatalizátorok jelenlétében alakíthatjuk át. Az n) eljárás változat szerinti reakció során egy megfelelő a-halogénacetil-kiindulási anyagot pedig a Favorski-(Wallach)-átalakítással, például egy erős alkalikus szerrel, például alkálifémhidroxiddal vagy egy oldható ezüstsóval, például ezüstnitráttal kezelve alakíthatunk át a találmány szerinti vegyületekké. Az o) eljárás változat során ha X2 hidrogénatom és Y6 halogénatom, a reakciót, a fentiekben említett Friedel-Crafts reakcióval megegyezően, például Lewis-sav jelenlétében, vagy ha Y6 hidroxilcsoport, egy alkalikus szer, például káliumhidroxid jelenlétében hajtjuk végre. Amennyiben X2 hidroxil- vagy rövidszénláncú alkanoiloxicsoport, előnyösen dehidratáló- vagy dehidrogénezőszerek, például valamilyen ásványi sav, vagy annak valamilyen sója, például sósav, ammóniumszulfit vagy nátriumhidrogénszulfit, aktivált alumíniumoxid, Raneynikkel vagy palládiumszén katalizátor jelenlétében dolgozunk. Ha X2 halogénatom, az főleg fluoratom. Egy primer vagy szekunder, például a ciklikus vagy telített, tercier, III általános képletű kiindulási anyagban levő X2 aminocsoport AN-csoporttá történő átalakítását például egy (Illb) általános képletű vegyülettel transzaminálva végezhetjük. Erre a célra az utóbbi vegyületet feleslegben alkalmazzuk, továbbá katalizátorral vagy anélkül, például egy fentiekben leírt dehidratálóvagy dehidrogénezőszer jelenlétében és emelt hőmérsékleten és/vagy emelt nyomáson dolgozunk. A p) eljárásváltozat szerinti glikol reakcióképes származéka például egy reakcióképes észter, például egy 5 megfelelő dihalogenid, például diklorid vagy dibromid. Ezt a reakciót előnyösen egy víz- vagy savkötőszer, például egy alkálifém, vagy egy megfelelő alkoholát vagy karbonát jelenlétében végezzük. A q) eljárásváltozatban az A0 N-csoportnak megfe-10 lelő X alkilénaminocsoport ß- vagy y-helyzetben lehasítható csoportként például szabad vagy reakcióképes éterezett vagy észterezett hidroxilcsoportot, például rövidszénláncú alkoxi-, például etoxi- vagy tercier butiloxicsoportot, vagy valamilyen erős savval, például ásvá-15 nyi vagy erős szerves szulfonsavval észterezett hidroxilcsoportot, például halogén-, például klór-, bróm- vagy jódatomot, vagy valamilyen rövidszénláncú alkilszulfoniloxi- vagy arilszulfoniloxi-, például metilszulfoniloxi-, 4-tolilszulfoniIoxi- vagy 4-brómfenilszulfoniloxi-20 csoportot, továbbá egy erős szerves karbonsavval észterezett hidroxilcsoportot, például egy rövidszénláncú alkanoiloxi-, például acetiloxi-, valamint benzoiloxicsoportot, vagy egy megfelelő szénsavfélszármazékkal, például ditioszénsav-(rövidszénláncú)-alkilfélészterrel 25 észterezett hidroxilcsoportot, például rövidszénláncú alkilmerkapto-tiokarboniloxi-, például metilmerkapto-tiokarboniloxi-csoportot tartalmaz. Ezeket a csoportokat az önmagában ismert módon hidrogénnel együtt lehasíthatjuk, egy szabad vagy éterezett hidroxilcsoportot 30 például dehidratáló körülmények között, például erős savak, szokásos módon tömény alakjuk jelenlétében, például ásványi savakkal, például halogénhidrogénsavakkal, például sósavval vagy hidrogénbromiddal, kénsavval vagy foszforsavval (például polifoszforsavként), 35 továbbá karbonsavanhidridek, például ecetsavanhidrid, vagy nem-ionizáló Lewis-savak jelenlétében, előnyösen emelt hőmérsékleten, egy reakcióképes észterezett hidroxilcsoportot bázikus közegben, például bázikus szerek, például szervetlen bázisok, például nátrium- vagy káli-40 umhidroxid, vagy megfelelő karbonátok, például kálium- vagy nátriumkarbonát, vagy szerves bázisok, például aminők, például piridin jelenlétében és adott esetben emelt hőmérsékleten, vagy pirolitikusan, egy éterezett merkapto-tiokarbonilcsoportot pedig pirolitikusan, 45 oldószer nélkül, vagy egy magas forráspontú oldószer, például di- vagy trietilénglikol-dimetiléter jelenlétében, és ha szükséges, emelt nyomáson (Tschugaeff-reakció). Más lehasítható csoportok az X2 alkilénaminocsoportban például az adott esetben reakcióképes észtere-50 zett vagy éterezett merkaptocsoportok, melyeket dehidroszulfurálva, például valamilyen nehézfémoxid, például higany- vagy ólomoxid jelenlétében hidrogénnel együtt hasíthatunk le. Az r) eljárás változat szerinti átalakítást Sandmeyer-55 reakcióval, például a megfelelő kiindulási anyagot előnyösen vizes, hipofoszforossavoldattal (H3 P0 2 ) kezelve, adott esetben rézszulfát jelenlétében, és alacsonyabb hőmérsékleten (10 C° alatt) hidrogénnel, vagy a megfelelő kiindulási anyagot réz-I-halogeniddel, például réz-I-60 -kloriddal vagy rézporral halogénhidrogénsav, például sósav jelenlétében, vagy halogénnel helyettesíthetjük. Az V általános képletű diazonium-kiindulási anyagot fluorbórsavval kezelve, majd a keletkezett bórfluoridsót melegítve (Schiemann-reakció), az R° csoportot fluor-65 atommal is helyettesíthetjük. 4
