168706. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadékok mágneses úton történő kezelésére

5 168706 6 mágneses erővonalakon halad keresztül. A mágneses tér intenzitása a pólusok és a cső 2 falának tartományában a legnagyobb. Mivel a csőnek az áramló folyadékot befogadó metszete Venturi-cső alakú, a folyadékellenállás csak korlátozottan érvényesül. Mód van például arra, hogy 60 t súlyú folyadék áramoljon óránként egy olyan csövön keresztül, melynek keresztmetszete derékszögű parallelepipedon és hagyományos, ill. szabvány méretű csőperem van rajta kialakítva. A cső peremén levő 13 furatok arra szolgálnak, hogy a berendezést egy adott, folyadékszállító rendszerhez tartozó csővezetékbe be lehessen szerelni. Már itt megjegyezzük, hogy a találmány szerinti berendezésben a mágnesek elhelyezkedése révén a légzárványok kialakulását ki lehet küszöbölni. Az 1. és 2. ábrákból megismert kiviteli példában a berendezéshez tartozó különböző szerkezeti alkatrészek, tehát a permanens mágnesek, a cső falai és a cső pereme hegesztés útján szerelhetők össze egy szerkezeti egységgé. Ugyanez a helyzet a további kiviteli példákban ismertetett szerkezeti elrendezés esetében is. Általában azonban ezt nem tekintjük szigorú kikötésnek; tehát a berendezés szerkezeti elemei bármilyen módon lehetnek összeszerelve. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő, folyadékok mágneses kezelésére alkalmas, a 3. és 4. ábrák szerinti kiviteli példákban látható berendezésben a 14 csövet egy henger 15 palástja alkotja, melynek természetszerűen körkeresztmetszete van. Mind a 15 palást, mind pedig a 16 csőperem -mely a cső falára kívül van rászerelve - ferromágneses anyagból készültek. A folyadék például a 14 csövön keresztül a 17 nyilak irányában áramlik. A 14 cső egyik végén levő 16 csőperemnek a cső belseje felé mutató irányban 18 toldata van. A 14 csőnek a 18 toldattal kialakított 16 csőperemnél le: vő végén van például a 19 beömlőnyílás, míg a 14 cső másik végén van a 20 kiömlőnyílás. A 16 csőperem 18 toldatához csatlakozik két darab 21 tartóelem, melyek nem-mágneses anyagúak. A 21 tartóelemek elhelyezkedésének iránya — amint a 4. ábra mutatja - a cső falát képező henger palástjával hegyesszöget zár be. A 21 tartóelemek „la•oosvas" alakúak, és a cső belsejében úgy vannak d helyezve, hogy egyik végük a 18 toldathoz van erősítve, míg másik végük a cső 22 tengelye irányában lejt. A 21 tartóelemek keskeny oldalukkal a cső falát képező hengerpalást alkotója által meghatározott síkban, a cső belsejében egymással szemben - vagyis radiális irányban - helyezkednek el. A két 21 tartóelem egymás mellett levő végén mágneses anyagú 23 betéttuskó van elhelyezve. A 21 tartóelemek arra szolgálnak, hogy a mágneseket rájuk lehessen erősíteni. A tartóelemek egyik és másik oldalára egyaránt vanak 24, 25 mágnesek erősítve. A mágnesek 26 északi pólusai és 27 déli pólusai egymás mellett (a különálló egyedi mágnesek helyzetét tekintve) illetve egymással szemben (egy adott mágnes pólusait véve figyelembe) helyezkednek el, mivel a különálló 24, 25 mágneseknek e kiviteli példában félbevágott gyűrű alakja van. Ezt az elrendezést a rajz világosan szemlélteti. A 24 és 25 mágneseket tehát a 21 tartóelem választja el egymástól oly módon, hogy a mágnesek a 21 tartóelem másik oldalán azonos helyzetben folytatódnak és ha a 21 tartóelem nem lenne közbül elhelyezve, teljes gyűrűt alkotnának. A félgyűrű alakú mágneseknek tehát a 21 tartóelem egy-egy oldalán ellenkező a polaritásuk, amint a 4. ábrán látjuk. Ehhez az ábrához még azt is megjegyezzük, hogy az egyes félgyűrű alakú mágnesek sugarai nem egyenlők, s a kiömlő nyílás irányában fokozatosan csökkennek. A mágneses kört szintén a 4. ábrán látjuk. (Pontozott vonallal ábrázoltuk.) Eszerint a mágneses kör a 16 csőperemtől indul ki, áthalad a 24 mágneseken, majd a 23 betéttuskón, továbbhalad a 25 mágneseken, majd a 16 csőperem 18 toldatának alsó részét elérve a 16 csőperemen keresztül záródik. Ä zárt körben szórásveszteség gyakorlatilag nincs. A különálló 24 mágnesekből, a szintén mágneses anyagú 23 betéttuskóból és a további 25 mágnesékből álló rendszer alapjában véve úgy viselkedik, mintha egyetlen mágnes lenne, melyen a 28 légrések vannak. Szintén két 29 légrés van a 16 csőperem 18 toldata és a rendszert alkotó első mágnes két utolsó pólusa között. A folyadék a 14 csövön a 17 nyilak irányában áramlik. Eközben olyan áramló részekre oszlik, melyek a 28 és 29 légréseken keresztül haladnak. A különálló mágnesek egymás mellett, sorban helyezkednek el, s így a mágneses tér intenzitása a mágnesek számával növekszik. Mivel a szórásveszteség gyakorlatilag elhanyagolható, s mivel a folyadék azonos áramló részei gyakorlatilag csak egy résen keresztül haladnak át, a folyadék kezelése igen jó hatásfokkal végezhető el. A mágneseknek találmányunk szerinti gazdaságos elrendezése következtében a folyadékellenállást a legkisebbre csökkentettük. A csőperemen 30 furatok vannak kimunkálva. Ezek lehetővé teszik azt, hogy a 3. és 4. ábrákon látható berendezést önmagában ismert módon, folyadékot szállító csőevzetékbe lehessen beépíteni. Az 5. és 6. ábrákon látható kiviteli példának megfelelő, találmányunk szerinti megoldás abban különbözik a 3. és 4. ábrákon látható kiviteli példától, hogy eltérő a mágnesek száma, a mágnesek másképpen helyezkednek el, a betéttuskó különálló, s mindezeknek a szerkezeti elemeknek az összeszerelése is másképpen van megoldva. E kiviteli példa szerint négy darab 24 mágnes és négy további 25 mágnes van egy tömbben, melyek egy mágneses anyagú és a 23 betéttuskót helyettesítő rúdra vannak szerelve. Az egyes mágneseknek keskeny hasáb alakja van és a cső belsejét majdnem teljes egészében kitöltik úgy, amint az 5. ábrán is látható. A keskeny hasáb vagy laposvas alakú mágnesek több, kisebb mágnesre lehetnek felosztva. A mágneses pólusok elrendezése a cső hosszanti tengelyének megfelelően, a 6. ábrán látható. A 24 mágnesek mágneses sarkai - a cső tengelyétől számított felső csőrészben a cső alsó részében levő mágnessarokkal ellentétesek. Ez annyit jelent. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3