168671. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olaj kiválasztására olajtartalmú szennyvizekből

168671 zötti taszítóerő megszűnik. Az olajcseppek tehát na­gyobb, vagyis a vizes fázisban gyorsabban felemel­kedő cseppekké állhatnak össze. Az ezt követő elekt­rolízis során az első fokozatból lefejtett vizes fázis­ban még jelenlevő emulgátormaradványok a máso­dik fokozatban alkalmazott kisebb áramsűrűség mel­lett is gyakorlatilag maradéktalanul kisüthetők. Mi­vel a tisztítandó vizes fázis most már csak kisebb mértékben keveredik (a második elektrolizáló foko­zatban a kisebb áramsűrűség következtében keve­sebb gáz, képződik), a még jelenlevő olajmaradvá­nyok minden további nélkül nagyobb, a vizes fázis­tól gyorsabban elváló olajcseppekké állhatnak össze. Az olajtartalmú szennyvíz így oly mértékben olaj­mentessé tehető, hogy a benne levő olajmaradvá­nyok mennyisége lényegesen kisebb a hatóságilag megengedett maximumnál. Mivel a tisztítandó olaj­tartalmú szennyvizet mindkét elektrolizáló fokozat­ban közelítőleg függőlegesen elrendezett elektródok között vezetjük át, a kiválasztott olaj a természetes felhajtóerő hatása alatt közvetlenül felszállhat. Ez különösen kedvező feltételeket biztosít ahhoz, hogy a kiválasztott olajcseppecskék nagyobb és gyorsab­ban az elektrolizáló cellákban lévő szennyvíz színére emelkedő cseppekké álljanak össze. Emellett - kü­lönösen a találmány szerinti eljárás első fokozatá­ban - előnyös, ha a tisztítandó szennyvizet az elekt­ródokon felszálló gázbuborékok áramlási irányához viszonyítva egyenáramban továbbítjuk az elektroli­záló cellákon át, mivel így a kiválasztott olaj külö­nösen gyorsan juthat az elektrolizáló cellákban lévő szennyvíz színére. Az említett 1 587 830 számú francia szabadalmi le­írás szerinti eljárásnál - a találmány szerinti eljárás­tól eltérően - a szennyvíz elektrolízis útján való tisztítása során nem alkalmaznak az első elektroli­záló fokozatot követő kisebb áramsűrűségű elektro­lizáló fokozatot, ami az olajnak a szennyvízből egy későbbi elektrolizáló fokozatban való kiválasztását legalábbis megnehezíti. Az 1 587 830 számú francia szabadalmi leírás szerinti eljárásnál ezenkívül a szennyvizet olyan elektródok között vezetik át, ame­lyek közül legalább az egyik sarkításnak megfele­lőek vízszintes helyzetűek. Ennek az a következmé­nye, hogy a vízszintes elektródokon kiválasztott olaj ezen elektródok teljes felülete mentén eloszlik, és a tisztítandó szennyvíz színéig való felemelkedése során az egész keresztmetszeten áthalad, ezért fenn­áll annak a veszélye, hogy az olajcseppek a szenny­vízben újból diszpergálódnak. Mivel a találmány szerinti eljárásnál az olajtartal­mú szennyvíz elektrolízise során az emulgátorok nagy részét ki kell sütni, előnyös, ha a találmány szerinti eljárás első fokozatában a mindenkori emul­ziótípusnak megfelelő áramsűrűséget alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárás első fokozatában alkal­mazandó áramsűrűséget kísérleti úton bármely adott speciális szennyvíztípus esetén könnyen meghatároz­hatjuk. A találmány szerinti eljárás gyakorlati meg­valósítása során arra a megállapításra jutottunk, hogy az első fokozatban az elektródfelületre vonatkoztat­va általában 0,5-3 A/dm2 , előnyösen 1-2 A/dm 2 közötti áramsűrűséget célszerű alkalmazni. A második fokozatban az első fokozatból lefejtett vizes fázist utótisztításnak vetjük alá. A második fo­kozatban betartandó áramsűrűség értékét elsősor­ban a maradó olajtartalom határozza meg, és ez ál­talában kisebb, mint az első fokozatban alkalmazott áramsűrűség. Azt tapasztaltuk, hogy a második fo-5 kozatban az elektródfelületre vonatkoztatva általá­ban 0,05-0,8 A/dm2 , előnyösen 0,1-0,2 A/dm 2 kö­zötti, vagyis az első fokozaténál körülbelül egy nagy­ságrenddel kisebb áramsűrűséget célszerű alkalmaz­ni. 10 A találmány szerinti eljárásnál az elektrolízisnek alávetett szennyvíz pH-értékét célszerű 5,0 és 7,0 között, előnyösen 6,0-re beállítani, hogy a találmány szerinti eljárást olyan pH-értékek mellett hajthassuk végre, amelyeknél a vizes olajemulzió önmagában 15 már kevéssé stabil. Mivel a fémfeldolgozó iparban kenési célokra használt vizes olajemuiziók pH-érté­ke általában 7,0 fölött van, ilyen esetben az olajat tartalmazó vízhez savat vagy savanyú sót adunk. Savként szervetlen savakat, például kénsavat, fosz-20 forsavat vagy sósavat, vagy szerves savakat, pél­dául ecetsavat vagy citromsavat alkalmazunk. Sava­nyú sóként - elsősorban gazdaságossági okokból -több-bázisú szervetlen savak, például kénsav vagy foszforsav, alkáli fémekkel alkotott sóit használjuk. 25 Ha a tisztítandó szennyvíz pH-értéke 5,0 alatt van, lúgot, általában szervetlen lúgot - például nátrium­hidroxidot vagy káliumhidroxidot - adunk hozzá (legtöbbször vizes oldat formájában). A tisztítandó olajtartalmú szennyvíz pH-értékének 30 a kívánt szintre való beállítását, különösen a talál­mány szerinti eljárás folyamatos alkalmazása esetén, amikor is a tisztítandó szennyvizet folyamatosan to­vábbítjuk a sorba kapcsolt elektrolizáló fokozato­kon át, a pH-érték önműködő beállítására használa-35 tos szokásos berendezésekkel végezhetjük, amelyek a pH-értéknek az előírttól való - alkalmas mérő­érzékelő által észlelt - eltérését adagoló berendezést vezérlő beavatkozójellé alakítják. Az adagoló beren­dezés a szükséges mennyiségű és minőségű reagenst 40 vizes oldat formájában adja hozzá a tisztítandó szennyvízhez. (Célszerű két mérőérzékelőt alkalmaz­ni, mégpedig az egyiket az áramlás iránya szerint az adagoló berendezés csatlakozási pontja előtt, a másikat pedig ez után, mikor is a csatlakozási pont 45 előtti mérőérzékelő a kívánt pH-érték vezérlésének megfelelően az adagoló berendezés alapbeállítását, a csatlakozási pont utáni mérőérzékelő pedig a pH-érték előírt értékre való szabályozása értelmében magát az adagoló berendezést befolyásolja.) 50 Annak érdekében, hogy a találmány szerinti eljá­rást a lehető legkisebb energiafogyasztással valósít­hassuk meg, abban az esetben, ha a tisztítandó szennyvíz vezetőképessége túl kicsit (tehát ahhoz, hogy az elektrolizáló cellákban az elektródok között 55 a szükséges áramsűrűség létrejöjjön, igen nagy fe­szültségre lenne szükség), a szennyvíz vezetőképes­ségét sók, savak vagy bázisok hozzáadásával olyan értékre növeljük, amely mellett a szükséges áram­sűrűség gazdaságos energiafelhasználással biztosít-60 ható. Erre az intézkedésre természetesen csak ak­kor van szükség, ha tisztítandó szennyvíz pH-érté­kének a kívánt szintre való beállítása után, ami sa­vak, lúgok vagy savanyú sók hozzáadásával történ­het, a tisztítandó szennyvíz vezetőképessége még 65 mindig nem kielégítő. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom