168664. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bifenililoxi-propanol-amin-származékok és ilyeneket tartalmazó gyógyszerek előállítására

5 168664 6 savaddíciós sóvá alakítjuk és/vagy a savaddíciós sók­ból bázissal végzett kezelés útján a szabad bázist fel­szabadítjuk. A fenti eljárásváltozatokat önmagában ismert, az irodalomban részletesen leírt módszerek szerint foga­natosítjuk. Y előnyösen oxiranil- vagy 1-metoxiranilcsoportot je­lent, míg X előnyös jelentése klór- vagy brómatom; X továbbá jódatomot, hidroxicsoportot vagy funkcioná­lisan átalakított hidroxicsoportot jelenthet. A funkcio­nálisan átalakítitt hidroxicsoporton főleg észterezéssel reakcióképessé tett csoportok, így előnyösen 1—6 szén­atomos alkilszulfoniloxi-, például metánszulfoniloxi­csoport, vagy előnyösen 6—-10 szénatomos arilszulfonil­oxi-, így benzolszulfoniloxi-, p-toluolszulfoniloxi- vagy 1- vagy 2-naftalinszulfoniloxicsoport értendő. A W jelzésű csoport előnyös jelentése egyenes szén­láncú tetrametilén-, pentametilén- vagy hexametilén­csoport, továbbá 3-oxapentametilén-, 2-hidroxitetra­metilén-, 2-hidroxipentametilén-, 3-hidroxipentameti­lén-, 2-hidroxihexametilén- vagy 3-hidroxi-hexametilén­csoport. M előnyös jelentése MgCl-, MgBr-, MgJ-csoport vagy Li-atom. Az E jelzésű csoport előnyösen 3—9 szénatomos dial­kilaminokarbonil-, morfolinokarbonil-, adott esetben hidroxicsoporttal helyettesített pirrolidinokarbonil-, pi­peridinokarbonil- vagy homopiperidinokarbonilcsoport, továbbá 2- vagy 3-oxomorfolino-, 2- vagy 3-oxopirroli­dino-, 2-, 3- vagy 4-oxopiperidino-, 2-, 3- vagy 4-oxo­homopiperidinocsoport lehet. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható kiin­dulási anyagok ismertek, illetve az irodalomból ismert eljárások szerint állíthatók elő. A (II) általános képletű vegyületeket például a (IV) általános képletű vegyületek és X—CH2—Y általános képletű vegyületek, így epi­brómhidrin vagy epiklórhidrin reakciója útján kaphat­juk. A feldolgozástól függően vagy (II) általános kép­letű epoxidokat, vagy (II) általános képletű halohidrine­ket nyerünk. Az epoxidok előnye, hogy különösen jól tisztíthatók. A (III) általános képletű aminők, valamint a (IV) általános képletű fenolok nagyrészt ismertek. A még nem ismert (IV) általános képletű fenolok önma­gában ismert szubsztituáló eljárások szerint állíthatók elő. A (II) általános képletű aminovegyületeket az em­lített X—CH2—Y általános képletű vegyületekből és a H—Z általános képletű aminokból állíthatjuk elő. A (VI) általános képletű aminoalkoholokat különböző módon állíthatjuk elő, például úgy, hogy (II) általános képletű vegyületeket ftálimidkáliummal reagáltatunk és a ka­pott terméket hidrolízisnek vetjük alá. A (VII) és (IX) általános képletű vegyületek általában ismert. A (VIII) és (X) általános képletű vegyületek R—OH általános képletű fenolok és X—CH2—CO—CH2—Z általános képletű aminoketonok, illetve X—CH2—CR^OH)— E képletű vegyületek reakciója útján állíthatók elő. A (II) általános képletű vegyületeket közömbös oldó­szer jelenlétében vagy távollétében mintegy 0 és 200 °C közötti, előnyösen körülbelül 50 és 120 °C közötti hő­mérsékleten reagáltatjuk a (III) általános képletű ve­gyületekkel. Közömbös oldószerként olyan oldószert alkalmazunk, amelyet a szakirodalomban aminezéshez leírtak, így például alkoholokat, így metanolt, etanolt, izopropanolt, n-butanolt; étereket, például dietilétert, diizopropilétert,r tetrahidrofuránt, dioxánt; szénhidro­géneket, így benzolt, toluolt, xilolt; szulfoxidokat, pél­dául dimetilszulfoxidot. A (II) általános képletű ve­gyületre számítva a (III) általános képletű aminkompo­nenst ekvimoláris mennyiségben vagy feleslegben alkal-5 mázzuk. A feleslegben alkalmazott (III) általános kép­letű amin egyben oldószerként is szerepelhet. Valami­lyen további bázist, például nátriumkarbonátot, kálium­karbonátot, nátriumhidrogénkarbonátot vagy kálium­hidrogénkarbonátot is adagolhatunk. Ha olyan (II) álta-10 lános képletű vegyületből indulunk ki, amelyről a reak­ció során 1 mól sav lehasad, például hidrogénhalogeni­det leadó halohidrinekből, úgy célszerűen savmegkö­tőszerként ható további bázist adunk a reakcióelegyhez, vagy a (III) általános képletű bázist feleslegben alkal-15 mázzuk. Az alkalmazott kiindulási anyagoktól, valamint a reakciőhőmérséklettől függően a reakcióidő 10 perc­től 7 napig terjed. Nagyobb nyomáson dolgozva a re­akciót gyorsítani is tudjuk. Az (I) általános képletű vegyületeket továbbá önma-20 gában ismert, az irodalomban leírt módszerek szerint a (IV) általános képletű fenolok és az (V) általános kép­letű aminovegyületek reakciója útján állíthatjuk elő. A (IV) általános képletű fenolt például először sóvá, főleg fémsóvá, így alkálifém-, például lítium-, nátrium-25 vagy káliumsóvá alakíthatjuk. E célból a fenolt vala­milyen fémsó-képző reagenssel reagáltatjuk. Fémsó­képző reagensként például alkálifémet, így nátriumot; alkálifémhidridet vagy -amidot, például lítiumhidridet, nátriumhidridet, nátriumamidot vagy káliumamidot; 30 rövidszénláncú alkálifém-alkoholátot, így az alkilrész­ben előnyösen 1—4 szénatomot tartalmazó alkoholáto­kat, mint lítium-, nátrium- vagy kálium-metilátot, -etilá­tot vagy terc-butilátot; szerves fém vegyületeket, például butillítiumot, fenillítiumot vagy fenilnátriumot; fém-35 hidroxidokat, -karbonátokat vagy -hidrogénkarbonáto­kat, így például lítium-, nátrium-, kálium- vagy kal­cium-karbonátot, -hidroxidot vagy -hidrogénkarboná­tot alkalmazhatunk. A fenolátképzést előnyösen vala­milyen oldószer vagy oldószerelegy jelenlétében végez-40 zük. Alkalmas oldószerek például a szénhidrogének, így hexán, benzol, toluol vagy xilol; éterek, például dietiléter, diizopropiléter, tetrahidrofurán, dioxán vagy dietilénglikol-dimetiléter; amidok, így dimetilformamid; alkoholok, például metanol és etanol, továbbá ketonok, 45 így aceton vagy butanon. A (IV) általános képletű fenolt, illetve annak sóját az (V) általános képletű vegyülettel előnyösen vala­milyen hígítószer, például a sóképzéskor használt hí­gítószer jelenlétében reagáltatjuk. A sóképzés során 50 használt hígítószeren kívül más hígítószert is alkalmaz­hatunk, illetve a sóképzés során alkalmazott hígító­szerhez egyéb hígítószert keverhetünk. A reagáltatást általában mintegy — 20 és 150 °C közötti, előnyösen 20 és 120 °C közötti hőmérsékleten végezzük. 55 A fenolátot in situ is előállíthatjuk, ha a (IV) álta­lános képletű fenolt az (V) általános képletű vegyület­tel valamilyen bázis jelenlétében reagáltatjuk. Ezen el­járásmód egy előnyös foganatosítási módja szerint a (IV) és (V) általános képletű vegyületeket vizes-alko-60 holos nátriumhidroxid-oldatban 5—15 órán keresztül melegítjük. Az (I) általános képletű vegyületek előállítására to­vábbá a (VI) általános képletű primer aminokat vala­milyen alkilezőszerrel vagy (VII) általános képletű ve-65 gyületekkel reagáltathatjuk. Alküezőszerként bármilyen 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom