168654. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyomószita készítésére
3 168654 4 bé mérettartó ábrát és kevésbé finom rajzolatot lehet elérni. Ismeretes továbbá az ún, pigmentpapíros eljárás, amely abban nyilvánul meg, hogy a pigmentpapír zselatinrétegét fényérzékenyítik, majd zselatinos oldalával polietilén fóliára, ezzel együtt üveglapra simítják. A zselatinréteget a kívánt ábrát tartalmazó filmen keresztül megvilágítják. Ezután a fóliát és a pigmentpapírt langyos vízben mindaddig áztatják, míg a papír eltávolítható lesz és a meg nem világított zselatinréteg kioldódik. Kimosás után a fólián levő zselatinréteget gumihengerrel a hozzáértők számára ismert módon előkészített szitaszövetbe préselik, majd száradás után a fóliát a szitáról lefejtik. Ilyen eljárás leírása megtalálható pl. Orgovány L.: Bonyolult fémalkatrészek gyártása maratással c. könyv 37-39. lapjain. Ismeretes továbbá olyan nyomószita készítő eljárás, előnyösen többszínnyomatú textíliák készítéséhez, ahol az egymásra, illetőleg egymás mellé kerülő különböző színű nyomatok pontos helyezésére ismétlő-másoló berendezést használnak. A berendezés segítségével, egység-keretre kifeszített, fényérzékenyített felületű nyomószitát világítanak meg rászorított munkafilmen keresztül, majd a meg nem világított felületekről a fényérzékeny anyagot ismert módon eltávolítják. Ilyen eljárást és berendezést ismertet. A. Frank a Spinner Weber Textilveredelung 8/1965. számában, a 855-856. oldalakon. Az eljárás elsődleges hátránya, hogy egyedi célgépet igényel, továbbá szintén szükségesek a hagyományos nyomószita készítéséhez elengedhetetlennek tartott mesterrajz, ill. munkafilm és a fényérzékeny anyagok kezeléséhez szükséges sötétkamra. Az előzőekből kitűnik, hogy nyomószita készítéséhez valamennyi ismert eljárás igényli a mesterrajz, arról méréspontos munkafilm készítését, a szitaszövet egy, vagy többszöri fényérzékeny bevonattal történő felöntését, illetőleg fényérzékeny réteggel bevont fólián, vagy papíron fotomechanikus úton kialakított ábra felkasírozását a szitaszövetre. Ezen bonyolult műveletek szakszerű elvégzése esetén is a többszöri nedvesítéssel járó munkafolyamatok, a szitakészítésnél igénybe vett segédeszközök, mint pl. mesterrajz, munkafilm, pigmentpapír, hordozófólia stb. a környezet kivédhetetlen hatásaira különbözőképpen reagálva, ellenőrizhetetlenül változtatják a szitanyomat méreteit, igényes munkáknál, mint pl. integrált áramköröket hordozó nyomtatott áramkörök gyártásánál, meg nem engedhető pontatlanságot eredményezve. A találmány szerinti eljárás elsődleges célja, hogy alkalmazásával a szitanyomat segédeszközök és anyagok használatából adódó méretpontatlanságát megszüntesse, a nyomószita gyártásánál mesterrajz készítést, méretpontos munkafilm készítést, fotomechanikai műveletek elvégzését szükségtelenné tegye, továbbá kivitelezésének egyik mozzanata se követeljen meg akár részleges elsötétítést is. A találmánynak az a lényege, hogy aktiválatlan 60 filmképző anyagot alkalmazunk és az aktivátort csak a tényleges nyomat felületére visszük fel. A találmány szerinti eljárás kivitelezésére a következő példát adjuk meg: A keretre feszített és tisztított szitaszövetet a hoz- 65 záértők számára ismert módon egyenletesen bevonunk olyan 10 súly% szárazanyagot tartalmazó vizes polivinil alkohol oldattal, amely filmképzőre számított 6% glicerinnel van lágyítva. Az oldattal 5 átitatott szövet teljes száradása után a keretet olyan numerikus vezérlésű rajzológép asztalára fogjuk fel, amelynek rajzolószerkezetét egy, a kifeszített szitaszövettel érintkezésbe hozott csőtoll képezi. A rajzológép lyukszalagleolvasójába olyan perforációja 10 vezérlőszalagot fűzünk, amelynek kódjai nyomtatott áramköri ábrát tartalmaznak. A csőtollat olyan aktiváló vizes oldattal töltjük meg, amelynek 100 ml-e 2 g metilcelluzét, 4 g ammóniumbikromátot és 0,2 g nedvesítőszert tartal-15 maz. A rajzológépet megindítjuk és úgy működtetjük, hogy a megadott programmal vezérelt rajzolószerkezetbe fogott, bikromátoldattal töltött csőtoll a program által meghatározott helyeken érintkezzék 20 • a • filmképző anyaggal bevont szitaszövettel, olyan módon, hogy a bikromát-tartalmú oldat nedvesítse a filmképző anyagot. A program lefutása után a keretet kivesszük a rajzológépből és a szitát 3 perc időtartamra higany-Í5 gőz lámpával megvilágítjuk. Ezután a szita bevonatának vízben oldódó részeit hideg vízsugár segítségével kioldjuk. A szitaszöveten mindazok az alakzatok, amelyeket a csőtollból kifolyott bikromáttartalmú oldat fedett, vízoldhatatlan bevonat formájában 10 megmaradtak. Az esetleges retusálás megkönnyítésére a vízoldhatatlan bevonatot a hozzáértők számára ismert módon megszíneztük. Az eljárás természetéből adódik, hogy nem csupán a példában megadott anyagok segítségével, hanem 15 azoktól eltérő, hasonló tulajdonságú anyagok alkalmazásával is kivitelezhető. A találmány szerinti eljárás alkalmazásával nincsen szükség az eddig ismert módszereknél elengedhetetlennek tartott segédeszközökre és anyagokra. 0 valamint az ezeknek előállításához szükséges berendezésekre és műveletekre. A találmány szerinti eljárás segítségével készített nyomószita méretpontossága jobb, mint az eddigi hagyományosnak tekinthető módszerekkel készítetteké, mert kivitelezésekor 5 egész sor, a méretstabilitást hátrányosan befolyásoló művelet elmarad. A találmány szerinti eljárás egyik fázisa sem követeli a környezet világításának bármilyen korlátozását. Az előzőekből következik, hogy az eljárás alkal-9 mázasával a kitűzött célok összessége teljes egészében elérhető. Szabadalmi igénypont Eljárás nyomószita készítésére keretre feszített szitaszövetből előnyösen nyomtatott áramköri lemezeken szitanyomat előállítására, ahol a szövetet olyan filmképző anyag oldatával vonjuk be, itatjuk át és szárítjuk ki, amely a szövetszemeket lezáró bevonat hátrahagyásával szárad meg, azzal jellemezve, hogy fényérzékenység szempontjából aktiválatlan filmképző anyagot, előnyösen mesterséges, vagy természetes polimer oldatát alkalmazunk, a nyomat raj-2
